Internálások és razziák között / hatalmas Rákosi-képek alatt / csellengve éjszakánként / a Nagymező utca kihalt mezőin, / Trisztán és Izolda szerelmi halála / után a Wagner-sörözőben / azok a stílszerű üldögélések / és rumban ázott Fuhrmann-asztalok”
Egy Mensáros Lászlónak ajánlott, 1986-ban publikált versemből idéztem szerénytelenül. A Wagnerről – nem a Richardról – már írtam e hasábokon, azaz a helyén jelenleg működő Bombay Palace indiai étteremről. A Fuhrmann pedig szintén fogalom volt a Nagymező utca és Andrássy út keresztjében elterülő, ifjúságom idején enyhe megalomániával Broadwaynek nevezett övezetben.
Az Opera, aztán a Paulay Ede utcában Várkonyi remek Művész (ma Új) Színháza, az Operett, a Moulin, akkoriban a mai Thália helyén székelő Vígszínház, míg az ostromban szétlőtt igazit fel nem építették 1951-ben, majd a mai Radnóti Színház helyén működő Pódium, azután e színházi belvilágot behálózó éttermek, kocsmák, presszók, cukrászdák, mulatók: ez volt a mi bohém fiatalságunk. Felhőtlennek egyáltalán nem nevezhető ifjúkorunk “a fenyegetettség morfiummámorában”, ahogy ugyanebben a versben írtam. Itt váltottuk meg a világot, itt voltunk szerelmesek a balerinákba, itt telepedett ránk fokozatosan, mint egy óriáspolip, az életünk értelmét elrabló diktatúra.
A “rumban ázott” Fuhrmann helyét ma már az átépítések miatt pontosan meghatározni nem tudom, nyilván – legalábbis részben – a mai Lila Ákác működik ott. De ha ki kéne választanom méltó utódját, egy teljesen más jellegű, hozzá semmiben se hasonlító lokalitást választanék, csupán azért, mert itt jó lenni, itt jó elüldögélni: a Komédiást. Hiába, hogy az a másik régi stílű kocsma volt, ez meg franciás, könnyed kiskávéház, közvetlenül a Thália Színház mellett. Ilyenkor nyáron teljes szélességében kinyitják az utca felé, az utcán folytatódik, ahogy Párizsban meg Rómában csinálják. Nem baj, hogy itt aszfalt a táj, a fákat és bokrokat az utcán kavargó emberek képviselik: ez urbánus természetkép, ezt is lehet szeretni.
Zsúfolt, de ízléses tér meg berendezés belül, a pianínónál hagyományos tapőr nyújt jó klasszikus jazzt és régi slágerzenét, erősítő nélkül! És mit lehet enni? Nem sokat, de az jó. Még bundáskenyér is létezik, meg libatepertő hagymával. Van csirkemáj és hagymás tojás, meg kitűnő szoljanka leves. Finom a tejszínes-gombás csirkeragu meg a barackos csirke steak. Van napi ajánlat, olcsón: kedden például kacsacomb káposztás cvekedlivel, szerdán rakott krumpli. (Vajon milyen lehet? Nagyon komplikált étel, rengeteg kontár képzeli, hogy tudja a titkát!)
Itt voltunk a kecskemétiek Thália Színház-beli érdekes Tragédia-előadása előtt. Utána pedig a Lila Ákácban, mely nem érdemli meg, hogy Szép Ernő hangulati remekművének címét bitorolja. Maguknak megjegyzéseket megengedő, rosszkedvű pincérek, lassú kiszolgálás, húslevesnek eladott gyenge csontleves, egyetlen árva maceszgombbal! (Azért nem gombóc, mert olyan kicsi.) A sztrapacska dermedt és nincs rajta szalonnapörc: amikor visszaküldöm, a szakács is visszaküldi, hogy bele van keverve. Ami egyfelől a mesterség megcsúfolása, másfelől nem igaz. Elektromos zongorából üvölt a zene. Ó, Fuhrmann szelleme, hol vagy? Tehát színház után: irány a Komédiás!
Kiszolgálás: figyelmes és gyors
Környezet: urbánus élvezkedés
Előételek: 350-890 forint
Levesek: 320-450 forint
Sültek: 650-980 forint
