Nagykovácsi. Némi nosztalgiával megyek ide. Amikor úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk Budapestről valahová a közelbe, először Nagykovácsit szemeltük ki. Gyönyörű a táj, a pilisi hegykaréj, mely körülveszi. Adyligetről pár perc kocsival. De még ennél is vonzóbbnak látszott, hogy abszolút zsákutca. Sehová nem vezet tovább semmiféle út, tehát nincs átmenő forgalom. Ami Solymárról – ahol végül kikötöttünk, és ahol remekül érezzük magunkat! – sajnos nem mondható, tengernyi előnye és szépsége mellett ez az egyetlen hátránya. Nagykovácsi tündérlakta hely. (Persze nem a lakóira gondolok. Bár: ki tudja?)
Határában fél éve nyílt egy Villa Aqua nevű étterem és panzió. Nézzük meg. Jó ürügy egy kirándulásra. Kis magaslaton áll az épület. Nagyon tetszik, hogy a főútról vagy kétszáz méternyi, széles, megvilágított betonút vezet fel. Fent sok parkolóhely, ez is irigylésre méltó. A kilátás gyönyörű, a pár méternyi magasságkülönbség kinyitja előttünk a tájat. Az épület hamisítatlan Makovecz-iskola, a szordínósabb fajtából, túlzott formai flikk-flakkok nélkül. Tehát rengeteg fa, a szerkezet belül feltárja magát, mint egy szép nő, ha kigombolkozott. A körbe-üveges sarokterem, ahová bezúdul a táj, kimondottan szép, fatörzs-oszlopaival, pókhálószerű gerendázatával, és remek magasságával. Készül az óriásakvárium (ezért Villa Aqua), cápák lesznek majd benne. Nem szimpatizálok különösebben a cápákkal, de ezeket már előre sajnálom. Kevésbé tetszik a hosszú terem, Las Vegas-típusú, giccsre színezett, tengermélyi világot ábrázoló falfestményeivel (Villa Aqua, ugyebár). A fonott karosszékek nagyon jól illenek ide. Akárcsak a sok zöld meg a csobogók. A teríték – tányér, szalvéta, váza, poháraljak együttes aquamarinja tökéletes ízlésről tanúskodik. (Hol járt ez az ízlés a falfestmények esetében?) Meg kell említenem még a sarokterem szinte ökörsütő méretű óriáskandallóját, a képzőművészeti élményt nyújtó fehér óriáskürtővel. És akkor még kínálkozik odakint (majd ha nem fagy!) egy remek gyerektébolyda, mászható várral (persze gerendákból), és a majdani tavaszidőben nyilván varázslatos terasz.
A kínálat bőséges, nem szokványos. A tokaji aszú, mint pác, hallatlanul jót tesz a libamájnak, vagy húsz éve ettem ilyet először, azóta nagy becsben tartom: itt is kitűnő, borkocsonyába burkolva. Nem rajongok a gyümölcslevesekért, de az áfonyás barackleves remek, igazán jó ötlet áfonyával fanyarítani a barack édességét. A svédasztalnál – mert ilyen is van hétvégén, rendkívül elfogadható áron – megkockáztattam egy kis székelykáposztát zúzapörkölttel, mellé egy merész lasagnét. Az előbbi kettőt túlnyomták paradicsompürével, ez nem tett jót nekik, viszont a lasagne ízlett. Jó lett volna korrigálni egy angyalcápa-steakkel vagy egy serpenyős paellával a tenger gyümölcseiből, de ki bírja ezt? A vargabélesnek nevezett döngölt vályogdarabkák kevéssé sikerültek, a női szeszély viszont kitűnő volt. Különben is, női szeszélyt kritizálni életveszélyes.
Környezet: varázslatos
Kínálat: gazdag, hullámzó színvonalon
Előételek: 550-890 forint
Levesek: 350-550 forint
Főételek: 550-2300 forint
Hétvégi svédasztal: 1490 forint
