Gordon Brown pénzügyminiszter legközelebbi tanácsadója, Ed Balls egy zártkörű tájékoztatón nemrégiben világosan kifejtette: a kormánynak nem terve a jelenlegi parlamenti ciklusban, hogy népszavazást írjon ki a szigetország valutauniós csatlakozásáról. A két héttel ezelőtti beszélgetésről készült magnófelvétel a The Independent című liberális brit napilap birtokába jutott, amely hasábjain több idézetet is közzétett az ominózus szemináriumról (
>A cikket itt olvashatja >>).
Ed Balls indoklása szerint a kormány attól tart, hogy egy esetleges korai referendum megosztaná a munkáspártot és kockára tenné Nagy-Britannia gazdasági stabilitását. A kormánynak a kétes lépés megtétele helyett sokkal inkább a közműhálózat fejlesztésére kellene koncentrálnia.
Euró – mélységek vándoraA font a választási kampány hajrájában 15 éves mélypontra süllyedt a dollárral szemben. Mindebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy nem várat magára sokáig Nagy-Britannia eurós csatlakozása. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a font 10 – egyes elképzelések szerint azonban 20 – százalékos gyengülése lenne kívánatos az euróval szemben. A font gyengülését így sokan a valutauniós csatlakozás előszelének tekintették, az elemzőházak azonban másként látják a helyzetet. A Deutsche Bank elemzői például 10 százalékos valószínűséget tulajdonítanak annak, hogy a szigetország már 2004-ben belép az Európai Monetáris Unióba (EMU); de a 2006-os csatlakozás mellett is csupán 25 százalékos valószínűség szerepel.
Labour tettek…
A munkáspárti kormány az ellenzéki szerep 18 évig tartó szorgalmas gyakorlása után úgy röppent magasba az 1997-es választások alkalmával, akár egy pezsgődugó. Az ekkor kezdődő választási ciklusban Tony Blair miniszterelnök a korábbinál lényegesen szélesebb jogkörrel ruházta fel a brit jegybankot (Bank of England, BoE), jócskán módosított az alkotmány szövegezésén. Javította a szigetország az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatait, többek között azáltal, hogy – legalábbis egy népszavazást eredményétől függően – ígéretet tett a csatlakozásra a közös európai fizetőeszközhöz.
Blair élen járt a NATO koszovói szerepvállalásában, és már-már békeközeli állapotot ért el Észak-Írországban. “New Deal”-szerű programot indított a fiatal állástalanok munkába vonására, továbbá bevezette a minimálbér intézményét. Fekete pontként szerepel viszont a neve mellett a Millennium Dome elhúzódó építése, ami igen gyorsan a kormány tehetetlenségének jelképévé vált. Összességében azonban, nem kis mértékben Gordon Brown sikeres ténykedésének köszönhetően, eredményes ciklust tudhatott maga mögött a munkáspárt 2001-ben.
…és a jövő?
A korábbi sikerek azonban nem jelentenek megbízható alapot a jövő megítélésében. Most a kormány szavahihetősége forog kockán, hiszen Blair elképzeléseiben az euró minél előbbi bevezetése szerepelt, legalábbis a júniusi választások előtt.
Márpedig a brit közvélemény soha nem volt olyan szkeptikus a közös európai valutával kapcsolatban, mint napjainkban. A lakosság több mint 70 százaléka ellenzi az euró átvételét, csaknem fele az Európai Uniót is elhagyná. Még azok is, akik jól érzik magukat az EU-ban, a jelenleginél szűkebben képzelik el az európai közösséget.
Kalapács és üllő között
A kormányt a másik oldalról az erős fonttól sanyargatott gazdaság szorítja. A font ereje ugyanis negatívan hat az exportra, ellenben serkenti az importot. Az Ernst & Young ITEM Club előrejelző részlege egyenesen úgy látja, hogy a feldolgozóiparban már megindult gyengélkedés át fog terjedni a gazdaság egészére. Így viszont könnyen megugorhat a négyszázalékos történelmi mélyponton lévő munkanélküliségi ráta is.
A gazdasági élet kulcsszereplőinek számító nagyvállalati vezetők számon kérik a kormányon a kezdeményező szerepet az euró meghonosításának kérdésében. Niall Fitzgerald, az Unilever elnöke igen éles hangot ütött meg a brit kormányfővel folytatott beszélgetésekor, miközben azt is megkérdezte, hogy valójában Tony Blair vagy a valutauniós csatlakozást mereven ellenző Mr. Brown irányítja a kormányt.
Mi kellene a bizalomhoz?• Az euró-dollár keresztárfolyam stabilitása
• Javuljon Európa megítélése befektetési célpontként
• Csökkenjen az EU USA-hoz viszonyított hátránya az e-business területén
Bizalmi kérdés
Az euró 1999. január 1-jei indításakor 11 ország szerepelt a valutaunióban. A jelenleg már a tagok között jegyzett Görögország nem felelt meg az elvárásoknak, ezért kényszerűségből maradt ki; Nagy-Britannia, Svédország és Dánia viszont önként választotta a távolmaradást.
Dániában a kormány nyomatékos buzdítása ellenére megbukott az eurós csatlakozásról szóló népszavazás. Svédország Dánia példáján okulva elhalasztotta a referendumot.
A közvélemény tehát nemcsak Nagy-Britanniában ellenzi a közös fizetőeszköz felvételét. Ebben minden kétséget kizáróan kulcsszerepe van az euró drámai, mintegy 30 százalékos értékvesztésének is. A másik oldalról viszont az EU-s polgárok ellenkezése negatívan hat az euró árfolyamalakulására. Kérdés, hogy meddig folytatódik az önerősítő folyamat.
Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa a bizalmi tényezőn kívül hangsúlyozta, hogy az euró erősödésére csak akkor számíthatunk megalapozottan, ha az EU a főbb makrogazdasági mutatók terén utoléri az Egyesült Államokat.
