Később lesz csak pontosan megítélhető, hogy a fiskális politikában a kezdeti szigor a rutintalansággal, a kezdeti óvatosággal magyarázható vagy már az első pillanattól a választási perióduson belüli időzítés, tehát a spájzolás volt az ok. Mára egyöntetű a szakértők véleménye abban, hogy fellazult a fiskális politika szigora – s ez még akkor is igaz, ha az államháztartás kimutatott hiánya az idén sem haladja meg a GDP 3,4 százalékát. A költségvetés számítási módszere ugyanis nem felel meg az Európai Unióban (EU) használt metódusnak, s százmilliárdok vannak elbújtatva.
Elsősorban az állami garanciával nyújtott hitelek alkalmasak arra, hogy eltüntessék a hiányt – pontosabban egy későbbi időpontban váljon láthatóvá az így megvalósított állami beruházás, mint például az autópálya-építés esetében. Ugyancsak a valós deficit mértékét hivatott elkendőzni a letéti számlákról átkönyvelt tavalyi bevételek idei felhasználása (szintén hangulatjavító intézkedésekre).
A Gazdaságkutató Rt. (GKI) számításai szerint a valós hiány elérné a GDP 5 százalékát is, ha minden “trükköt” figyelembe vennénk. Ez 2 százalékpontos romlást jelent a mérlegben, ám nem számít újdonságnak, hiszen a két korábbi kormány is ezt a gyakorlatot folytatta a választásokat megelőző években.
500 cégvezető véleménye a gazdaságrólOptimista hangulatban vannak a magyarországi vállalkozások – derül ki abból a felmérésből, amelyet a Figyelő megbízásából a Straketing Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Bt. 2001. május 21. és 25. között készített. Az 500 magyarországi vállalatvezetővel lebonyolított kérdőíves megkérdezés eredménye azt mutatja ugyanis, hogy a vállalatok több mint 70 százaléka az elmúlt évet kisebb-nagyobb forgalomnövekedéssel zárta. Maga a tény nem hatott az újdonság erejével, hiszen a mostani vizsgálat részben a két évvel ezelőtti és a tavalyi felmérés megismétlése volt, s a korábbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a reálszféra összességében pozitív folyamatokat él meg. A megkérdezett menedzserek 1999 óta évről évre egyre nagyobb arányban jeleztek forgalomemelkedést, ám a tavalyi felmérésünk során még egyáltalán nem tapasztaltuk, hogy a növekedés pozitív hatása átterjed a gazdaság összes szektorára. Sajnálatos azonban, hogy az általánosnak mondható konjunktúrát legkevésbé a mezőgazdasági vállalkozások tudták kihasználni.
Ide kattintva hozzáfér a felmérés teljes anyagához >>
Változást jelent az a nyíltság is, amellyel az állam beavatkozását ideologizálja meg az aktuális gazdaságpolitika. Orbán Viktor “Magyar modellről” beszél, amely egy új korszak gazdaságfilozófiáját formálja egységbe. A működő tőke hosszú évek óta jelentős beáramlása, a termelékenység 10 százalékot meghaladó éves növekedése, az infláció – a tervezettől elmaradt, ám mégis érzékelhető – apadása és a tamáskodó előrejelzéseknek rendszeresen ellentmondó egyensúlyi adatok szükségessé tesznek egy újfajta gazdaságpolitikát.
Ezek persze kedvező indikátorok, de ahhoz nem elegendőek, hogy valóban eddig a világon nem tapasztalt gazdasági program alapját képezzék. Ráadásul a folyamat, amelynek gyümölcsét ez a kormány élvezi, már 1995-ben, a Bokros-csomagnak nevezett stabilizációs intézkedésekkel megkezdődött. Olyannyira, hogy már 1997 óta a jelenlegivel körülbelül megegyező gazdasági növekedésről lehet beszélni.
