Régi meccs a hazai és a nyugati gyógyszergyárak között, hogy kinek sikerül a maga terméke iránt jobban felkelteni a keresletet. Ez így teljesen ártatlanul hangzik, de súlyos vádként fogalmazta meg Mikola István, aki kezdettől fogva nyíltan szembeszáll a gyógyszerkassza dézsmálóival. A kormányt is sikerült ebben maga mögé állítania; első alkalommal fordul elő, hogy a gyógyszerárakat nem miniszteri rendeletben, hanem kormányhatározatban szabályozzák.
Van abban valami abszurd, hogy a 18 ezer gyógyszerről a kormány dönt. De lehet, hogy ez az első látványos lépés azon az úton, amelyre nem akarják felengedni az egész szakmát átható korrupciót. A miniszter tiltani akarja, hogy orvosokat gyógyszergyárak utaztassanak szakmai és nyaralós konferenciákra, de nemcsak arra, hanem lábat lógázni, valami alibi terápiás kurzusra, mondjuk a Yucatan félszigetre.
Ugyanaz, mégis más?Részletes kimutatásokat vetített a falra Bogsch Erik, a Richter Rt. vezérigazgatója, amelyek mind arról árulkodtak, hogy Magyarországon a nyugati gyakorlathoz képest bizonyos gyógyszerekből aránytalanul több fogy, mint az olcsóbb, de azonos hatóanyagot tartalmazó magyar termékből. Tíz-, húsz-, harmincszázalékos árkülönbség ellenére elérte a Glaxo, hogy az egyik orvosságából tízszeres volt a forgalma, mint a Richternek, pedig Bogsch szerint a hatóanyagban nincs különbség.
Azt is tiltja az új szabály, hogy az orvoslátogatótól jelentős ajándékot fogadjon el az orvos. De miért kap ajándékot? Hátha akkor más készítményt ír fel a receptre. És mást ír fel.
Mi a magyarázat? Négy eszköze van a gyártónak a folyamat befolyásolására. Egyrészt jobbat gyárt. Ezt el lehet hinni, még bizonyítani is lehet, frissebb a fejlesztés, kisebbek a mellékhatások, és így tovább.
Magyarországon orvosi szakmai kollégium dönt arról, hogy mely pirula mennyire nélkülözhetetlen, milyen támogatási körbe tartozzon. A lehető legóvatosabban fogalmazva is megkockáztatható: erős érdekük fűződik a gyógyszergyáraknak ahhoz, hogy minden eszközzel segítsék a szakmai kollégium tagjait az új ismeretek elsajátításában, a pirula erényeinek felismerésében, és persze a listákra való felvételben.
Aztán meg kell győzni az orvosokat, hogy azt a gyógyszert írják fel. Erre vannak az orvoslátogatók, az ajándékok meg az egyebek.
Hány milliárd forintról van szó?Sem Bogsch Erik, a Richter, sem Orbán István, az Egis vezérigazgatója nem vállalakozott becslésre. Orbán a FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy az amerikai gyógyszergyáraknál, például egy-egy gyógyszer új piacon, vagyis új országban való bevezetésekor megengedi a gyártó, hogy az éves forgalommal azonos nagyságú legyen a marketing költség.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy van olyan fájdalomcsillapító, amely esetében ez csaknem egymilliárd forint volt. Bogsch Erik szerint a nyugati gyógyszergyárak esetében egy-egy új termék előállítási költségének egyharmada a marketing, ennek jelentős része az orvosok és szakmai kollégiumok befolyásolására megy el. Orbán szerint tíz százalékos lehet ez az arány.
A legújabb technika, hogy alapítványokat hoznak létre a nyugati gyógyszergyárak magyarországi képviseletei, vagy meglévő alapítványok közreműködésével forgatják meg a marketing költségnek azt a részét, amellyel azt szeretnék elérni, hogy az ő termékeiket írják fel az orvosok a vényekre.
Egy-egy betegcsoport így már nem is tud arról, hogy a pszichés vagy daganatos bajának enyhítésére létrejött civil szervezet forrásai közvetlenül ugyan egy gyógyszergyártól származnak, de közvetve a társadalombiztosítás, vagyis a gyógyszerkassza fizeti őket, mert az alapítvány révén megnő a termék forgalma.
Harmadrészt: a patikusok is érdekeltek a drágább gyógyszerek forgalmának növelésében, mert a hasznuk lényegében a 16 százalékos jutalék.
Negyedrészt: tudnak a gyártók olyan szerkesztőről, akinek félmilliót adtak, csak azért, hogy a publikáció ne legyen kellemetlen a nyugati gyártónak. Amúgy a szerkesztőségeknek is mérlegelniük kell, hogy mennyire bánnak kíméletlenül a nyugati gyártókkal, mert különben elveszíthetik a hirdetőt, azt pedig látjuk a lapokban, hogy a nyugati gyógyszergyárak milliárdos nagyságrendű megrendelők a reklámpiacon.
Nem véletlenül szorgalmazta mind a két vezérigazgató, hogy a gyógyszerminősítési rendszernek sokkal átláthatóbbá kell válnia. Igaz, nem mondták meg, hogy erre mi a jó megoldás.
Ahány ország Európában, annyi módszer, nincs Uniós norma sem. Így aztán nincs hova nyúlni, kire hivatkozni, hogy miként változtatható meg a rendszer, számolhatók fel a “korrupciós melegágyak”.
Amíg szűk csoportok döntésén múlik, hogy melyik gyógyszer kerülhet be a 100 százalékosan vagy 90 százalékosan támogatott körbe és nehezen ellenőrizhetőek a döntéseik, addig csak szerény eredményekre számíthatnak a nagy összegű játszma szereplői.
Már aki csökkenteni szeretné a társadalmi veszteséget. A magyar gyógyszergyártók ennek érdekében etikai nyilatkozatot fogalmaztak, és megküldték az érintett nyugati gyártók magyar képviseleteire, de csalódtak: senki sem válaszolt a felhívásra.
Ezt akarták az újságíróknak ma elmondani a két cég, az Egis és a Richter vezetői, mert egyrészt ezt mindig elmondják, amikor összehívják az újságírókat, másrészt alapvetően megváltozott a helyzet Mikola kinevezése óta. Azzal, hogy lezárultak a gyógyszerártárgyalások, és a megállapodás három évre szól, hosszú idő óta először érezhetik a gyártók, hogy kiszámítható, biztonságos térben mozognak. Azt is szakmai sikernek tekintik, hogy elfogadta a tb: az ötszáz forintnál olcsóbb gyógyszerek esetében automatikusan legyen tízszázalékos az árnövekedés. Orbán István az FN kérdésre elmondta, hogy a forgalmuk 34 százaléka tartozik ebbe a körbe.
Nem mellesleg: július 1-jétől emelkedik a gyógyszerek termelői ára, átlagosan 6,3 százalékkal. De a betegek terhei legalább 8-10 százalékkal lesznek magasabbak.
