Választási kampányfogás? A bankszakma sikeres lobbizása? Valószínűleg mindkettő közrejátszik abban, hogy a kormány várhatóan további kedvezményekkel támogatja a lakáshitelek kamatait. Újabb kétszázalékos állami átvállalás pedig nem jelentene mást, mint hogy a legolcsóbb lakáscélú hitel kamata 6 százalékra mérséklődne. Ráadásul 10 millió helyett 15 millióra emelkedne a maximálisan támogatott összeg. Ez pedig már a talált pénz kategóriája – persze csak annak, aki hitelképesnek bizonyul. A legfőbb gond ugyanis ezzel van: a magas lakásárak mellett csak az tud felvenni 10 milliós hitelt, aki képes vállalni törlesztőrészleteit, ami a mostani 8 százaléknál is messze havi 100 ezer forint felett van. Nem is véletlen, hogy az átlagos hitelnagyság a támogatott konstrukcióknál alig haladja meg a 3 millió forintot. Ezzel pedig a pályakezdő fiatalok, jelentősebb megtakarítással rendelkezők nem találnak igazi megoldást. Félreértés ne essék, a kormány kezdeményezése támogatandó, hiszen javarészt ennek köszönhető, hogy a lakásépítés kimozdult 1999-es mélypontjáról, és tavaly már rekordévet zárt. Ennek köszönhető, hogy sok, módosabb család minőségileg magasabb ingatlanba költözhetett. Ez azonban azzal is járt, hogy a lakásárak is jelentősen megugrottak. Egy újabb támogatási hullámnak hasonló hatása lehet, a már amúgy sem olcsó Budapesten (ahol egy új lakás négyzetméterára a legolcsóbb helyen is 220 ezer forintnál kezdődik). A fő probléma az, hogy a lakosság legnagyobb része még 6 százalékos kamatok mellett sincsen esélye arra, hogy lakáshoz jusson. Ezt kellene valahogyan megoldani.
Szomorú napnak ígérkezik a mai, ha bejön az európai elemzők véleménye. Az Európai Központi Bank (EKB) ugyanis ma 10 órakor publikálja legfrissebb előrejelzését (Erről a címről letölthető >>), ami nem sok jóval kecsegtet. Lefelé módosított gazdasági növekedés, fölfelé korrigált infláció – ezt várja a piac. És ha valóban így lesz, annak se az eurózóna, se Magyarország nem fog örülni. Kétszázalékos GDP-növekedés 2001-re, 3,1 százalékos infláció mint legrosszabb szcenárió – szemben a tavaly decemberi előrejelzéssel, ahol ugyanezekre a mutatókra még 2,6 és 2,8 százalékról szólt az EKB jóslata. A piac azért várja türelmetlenül a mai előrejelzés pontos számadatait, mert azokból kiolvasható, hogy lesz-e újabb kamatcsökkentés. Emlékezetes, hogy az EKB hosszú-hosszú ideig ellenállt a világtrendnek, és csak egyszer, május közepén csökkentette 4,5 százalékra irányadó kamatát. Drámaian lassuló gazdaságnál pedig mindenki központi kamatcsökkentést szeretne látni. A bankok bankja így megint komoly dilemma előtt áll: elsődleges célja ugyanis az infláció leszorítása, nem pedig a gazdaság felpörgetése. Kamatcsökkentéssel azonban az árstabilitás egyre messzebb kerül. Érdekes, ám súlyos következményekkel járó szerepzavar.
Ma megtörtént az, amire mindenki elég régóta várt már. A hosszú hónapok óta tartó BorsodChem felvásárlási mizéria igencsak felgyorsult két nap alatt. Tegnap a CIB Bank bejelentette, hogy értékesítette azt a 24,8 százalékos részesedését, amit még januárban vett meg a Milford Holdingstól. Az pedig, hogy ki lett a vevő, nem volt kérdéses: mivel a Gazprom birodalomba tartozó Sziburnak opciós vételi joga volt, így az új tulajdonos sem lehetett más, mint ő. A Felügyelet persze rögtön vizsgálódni kezdett a CIB háza táján, ám eddig semmilyen kézzel fogható eredménnyel nem járt a nyomozás. A CIB tulajdonképpen közvetítői szerepet játszott az ügyben: a Milford az év elején még nem tudta eladni részesedését a Sziburnak, így az ügylet egy opciós, közvetítői rendszerben jött létre. A következő lépés sem maradt el: hasonlóan a Molhoz – amely a TVK felvásárlási kísérleténél tette ugyanezt – ma reggel a Gazprom csoportba tartozó CE Oil vállalat nyilvános vételi ajánlatott tett a magyar vegyipari cég összes részvényére. A jelenleg 16,06 százalékos BorsodChem részesedéssel rendelkező társaság ajánlata sem tekinthető igazán nagyvonalúnak. Az 5300 forintos árfolyam csupán a 102,9 százaléka a törvényi minimumnak. A BorsodChem tehát végleg orosz kezekbe került. Ez azonban önmagában nem ok a búslakodásra. A vásárló szakmai befektetőnek tekinthető, és az orosz érdekeltségnek fontos, hogy Magyarországon jelen legyen az uniós bővítés időszakában. A bizonytalan politikai és gazdasági háttér azonban okozhat még gondokat.
