Az MTA elnökének történelmi távlatokat áttekintő és bátran politizáló előadását viharos vastapssal jutalmazta a 39. Közgazdász Vándorgyűlés közönsége. Glatz Ferenc az elmúlt évszázadokat elemezve élesen és tisztán fogalmazta meg az állam kötelezettségeit és a magyar társadalom előtt álló feladatokat.
Véleménye szerint a “chip forradalma” nem technikai, hanem információs, társadalmi, antropológiai, és tömegkommunikációs forradalom – nemes egyszerűséggel az érintkezési kultúrák forradalma. Beszédében emlékeztetett arra, hogy míg a századfordulón készült termékek értékében 80 százalék volt a nyersanyag és 20 százalék a tudás, mára ez az arány megfordult, és a közeljövőben látványosan tovább fog nőni a termékek tudástartalma.
Előadásában érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet. Ha a felemelkedés tempóját vizsgáljuk, kiderül, hogy a világ társadalmaiban a különbség nem geográfiai, nem nyersanyagvagyoni, hanem tudásvagyoni volt.
Mi döntötte el a versenyt?
A történész számára az utóbbi időben az egyenlőtlenség kutatása volt a legizgalmasabb. A kutatásokból pedig az derült ki, hogy azonos geológiai, természeti, ásványvagyoni és egyéb adottságok mellett nagyon eltérő eredményeket értek el a nemzetek. Amivel eddig nem számoltak a történészek: a véletlennek óriási a történelemben betöltött szerepe.
A földrészek közötti versenyben nem is a tudáskülönbség döntött, hanem a közösségek belső hatóereje, belső mobilitása és az emberek alkotóképessége. A tudás társadalmi tudássá válásának különbsége volt meghatározó az egyes országok felemelkedésében vagy bukásában.
Mára világosan látszik, hogy a XXI. században sokkal több múlik majd a közösségek tudásán, mint múlott korábban. A tudás és a társadalom viszonyáról beszélve egész Kínáig kirándult el gondolatban, felidézve, hogy bár ott több ezer évvel ezelőtt ismerték a puskaport vagy a rakétát, mégis Európában vált ez az ismeret a hatalom alapjává.
Mi a magyarázata az európai kultúra sikerének és kiemelkedésének? Glatz Ferenc szerint a zsidó-keresztény kultúrkörből eredő szolidaritás volt az, amely nem engedte a társadalmat szétszakadni. Ez az a kultúra, melyben nem volt olyan nagy a távolság a legalsó és a legfelső rétegek között, nem volt annyira elszigetelt a két végpont egymástól, mint a világ más társadalmaiban, például Kínában vagy az arab kultúrvilágban.
A hatalom kiegyensúlyozó szerepe
Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mit üzen a történelem a XXI. századnak, felhívta a figyelmet arra, hogy a XVIII. század fejlődésében az egyik sarokkő a kötelező oktatás bevezetése volt. Ezzel teremtődött meg az állam kulturális szolgáltató kötelezettségeinek alapja. A XIX. század végén intézményessé vált a középfokú oktatás, a századfordulón pedig létrehozták az állami egyetemi intézményeket. Ekkor születik meg az állami tudománypolitika és a technikai intézetek, vagyis a tudásipar csírája.
Ha helyt akarunk állni a versenyben, akkor a XXI. században létre kell hozni a folyamatos képzés rendszerét, az államnak az adókból kell fedeznie az ismeretbővítés intézményeit. Az életet egyszer lehet megélni – mondta váratlan fordulattal az akadémia elnöke -, azt kell élhetővé tenni, ez pedig csak az újrakezdéshez, az alkalmazkodáshoz, az ismeretmegújításhoz teremtett lehetőségekkel lehetséges.
Izgalmas volt Glatz Ferenc előadásának politikai fejtegetése is. Előadása önálló fejezetben foglalkozott a tudásipar és a politika kapcsolatával. Kategorikusan kijelentette: azok felelősek a nemzeti radikalizmus megerősödéséért, akik nem adnak lehetőséget arra, hogy az államhatalom kiegyensúlyozó szerepet vállalhasson a társadalmon belül, megakadályozhassa a tömegek leszakadását.
A pannon vagy magyar modell
Ezek után Matolcsy György gazdasági miniszter vázolta fel, hogy mit jelent számára a magyar modell. Elsőként azt fogalmazta meg előadásában, hogy miért beszélünk magyar modellről. Eredményeink között felsorolta, hogy az ország kilépett a zárt piacról, a külső adósság, a kétszámjegyű infláció és a nem átváltható forint csapdájából – mindezt úgy, hogy sem Marshall segélyt, sem másmilyen, európai segélyt nem vettünk igénybe. A magyar modell része, úgymond, hogy “a történelmi fordulatokban a hatalmas kihívásokra hatalmas válaszokat adtunk”. Hozzátette azt is, hogy súlyos konfliktusok nélkül zajlottak le ezek a változások.
A miniszter úgy gondolja, hogy a modell létrejötte a globális világba való beilleszkedés kihívásának köszönhető. Annak, hogy a magyar társadalomnak válaszolnia kellett a nagy történelmi kihívásra, a demokratikus átalakulás, a piac bevezetésének kihívására. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a 90-es évtizedben a kor közgazdasági áramlatához simult a magyar gyakorlat – a neoklasszikus-liberális iskola tanításait csak az utóbbi években sikerült meghaladni, a magyar modellben az új közgazdasági felfogás egyensúlyt teremt a különféle közgazdasági gondolkodásmódok között.
Az is magyar modell születését segítette elő, hogy ma ismét három nagy kihívásra kell válaszolnia az országnak: előttünk a csatlakozás az Európai Unióhoz, át kell állni a tudásgazdaságra, és most ragadhatja meg Magyarország az alkalmat, hogy vezető szerepet vállaljon a régió irányításában. Matolcsy szerint sok történeti fejlődési út fut össze ebben az időben.
Szigetekből szárazföldet
A magyar modellben a külföldi tőke szerepe magasabb, mint a szomszédos országokban, vagy másutt Európában. Ebből azt a következetést vonta le a gazdasági miniszter, hogy egyszerre kell megőrizni a külföldi tőke vonzását, de ugyanakkor meg kell teremteni a külföldi tőke és a kisvállalkozások közötti hálót és hidakat. A modell jellemzője, hogy a magyar export 70 százaléka az Európai Unióba irányul, vagyis a modell nyitott is amellett, hogy most erősítjük meg a belföldi piacot.
Sajátos a magyar modell abban is, hogy mi a problémákat kinőjük, kinövekedjük. A gazdasági miniszter kiemelte, hogy az infrastruktúra a gazdaság fejlődésével párhuzamosan fejlődik. Külön jellegzetességnek tartja, hogy a magyar modell hatékony az új felépítésében, de lassú az örökségek átalakításában, átépítésében. “A magyar modell szigetekből épít szárazföldet – mondta Matolcsy György -, modern szigetek alakulnak ki, ezek egyre tágulnak, majd összenőnek, párolok a víz, az elmaradottság, szárazföldi sávok alakulnak ki”.
A modellnek arról az újabb sajátosságáról is beszélt, hogy nagyon gyors, és újból használja az államot, az állam tudását; jövőképet tervez, víziót fogalmaz meg, és társfinanszírozóvá válik, partner lesz a beruházásokban. Jellemzője a modellnek, hogy erőteljesen képviseli a nemzeti érdeket, ez figyelhető meg például a nagy infrastrukturális fejlesztéseknél. A pannon modell hosszú távú érdekeket képvisel, de ezzel old meg rövid távú problémákat – mondta az előadó egy példát is választva: azzal hogy 5000-rel nőtt az új lakások száma, 30 milliárd forinttal nőtt a költségvetés bevétele.
Jövőbe tekintve
A modell képes hátrányból előnyt varázsolni – a nyersanyaghiányból tudásipart, a bezárt piacból nyílt piacot. Végül a miniszter fölvázolta, hogy milyen hatása lesz a pannon modellnek Magyarországon:
1. Magyarország sikeres lesz, 15 éven belül behozzuk az Európai Unió átlagát, 25 év alatt utolérjük a legfejlettebbek szegélyét.
2. Mintát adunk.
3. Jó hatással lesz a nemzeti öntudatra, leküzdjük a pesszimizmust, az önsorsrontásra való hajlamot, megváltoznak a demográfiai szokások.
4. Megteremti Magyarországon a globális és a nemzeti, valamint a helyi gazdaságok harmóniáját.
5. Felértékelődik a vagyon, a tőke, a tudás; használni fogjuk a nagy tudásközpontokat (Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár stb.).
6. Nő a mobilitás szerepe – ezen belül nő a társadalmi és a régiók közötti mobilitás. Ez kiterjedhet az egész Kárpát-medencére.
A gazdasági miniszter a pannon modell utolsó értékeként azt említette, hogy egyszerre tekinti a múltat és a jövőt, mert harmóniára törekszik.
Utána Magyarország egyik legnagyobb vállalatcsoportjának sikereit ismertetve Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke mutatta be, hogy a Videoton Holdingnál mindvégig milyen fontosnak tartották a képzést, a tudást, és a mobilitást.
A vándorgyűlés csütörtökön a szekcióülésekkel folytatódik.
