A januári szünet után a februári és március eleji árverések minden visszhang nélkül zajlottak. (Erről lásd Tavaszi aukciós szezon című cikkünket.) Azután a két vezető aukciósház (Mű-terem, Kieselbach) árverése újra felpezsdítette az antikvitásba fektetők és érdeklődők népes táborát.
Erre a felfokozott érdeklődésre apelláltak azok az árverezőházak, amelyek télen az ünnepek lázát, most pedig a társasági adóbevallások adta pénzköltési rohamot tartották szem előtt. A tavaszi mélypont után most mindenki a legjobb anyagával rukkolt elő, de a kimagasló sikerek elmaradtak.
Miért maradt el a siker? A galériák a piacot túlértékelve magasan árazták a képeket, és ezzel eltántorították a vacilláló vevőket. Emellett – szemügyre véve az elmúlt év tapasztalatát – kitűnik, hogy a ma befektetni kívánó vevők érdeklődése leginkább a XX. század magyar festőiskoláinak művei felé fordult. (Erről lásd Árrobbanás és Európai iskola című cikkünket >>)
Nagy érdeklődés – mérsékelt eredmény
A sort Nagyháziék árverése nyitotta meg május 22-én és 23-án. Nagy érdeklődést váltottak ki a régi mesterek és a XIX. századi festők alkotásai. Ezek tartoznak még a galéria fő profiljába a bútorokon kívül. A terem zsúfolásig megtelt, és mindenki türelmetlenül várta a nagy liciteket, ám már az első tételek után kiderült, hogy igazi harcokra ezúttal nem számíthatunk. Soóky Marietta kalapácsa csupán a tételek felénél koppant, akkor is inkább csak a kikiáltási árak közelében.
Ennek eredményeképpen az első nap végén a 259 tétel közül 107 egyáltalán nem kelt el, 62 pedig kikiáltási áron cserélt gazdát. Az árverés második napja közel ugyanazt az eredményt hozta, mint az első, de a felhozatal hígabb volt, az érdeklődés is elmaradt. Itt a 229 tétel közül 155 került új tulajdonoshoz; a beadók bánatára, de a befektetők nagy-nagy örömére 67 darab az induló áron.
Kisebb érdeklődés – nagyobb siker
Ezzel szemben hézagosan telt meg a nézőtér Polgárék május 24-ére hirdetett árverésén. A közepesnek ígérkező anyagot a katalógusban precízen elosztott “nagyágyúk” dobták fel. Ha kevés is volt a közönség, a vásárlási kedv és a licitek emelkedése az érdeklődőket is maradásra késztette. Itt nem estek a túlárazás csapdájába, így azután a jól pozícionált árak meg is hozták eredményüket.
Ilyen heves csatát eredményezett az első árverési napon Waldmann, Johan Josef, Csendélete is, mely 400 ezerről indítva 2 millió forintig kúszott fel. Hasonlóan szép eredményt ért el Mészöly Géza kisméretű képe, az induló 650 ezer forintot jócskán elhagyva 1,9 millióig vitte.
Nagy nemzetközi érdeklődés övezte a 66-os tételként indított Prospero Fontanának tulajdonított, a Szent családot keresztelő Szt. János és Szt. Jeromos társaságában ábrázolt képét, melyet az árverést megelőző napon végül védetté nyilvánítottak. Ez ugyan elvette a külföldi műkereskedők vásárlási kedvét, ennek ellenére a hazai befektetők is a 7,5 millió forintos kikiáltási árat majdnem megduplázva, 13 millióig licitáltak fel.
A festmények és bútorok után következő szőnyegtételek is szolgáltattak meglepetést. Egy Cselaberd szőnyeg ára 55 ezerről 600 ezerig szárnyalt.
A második nap vegyes műtárgy és ékszer kínálata már nem hozott meglepő eredményeket. Talán az ország legnagyobb műtárgyforgalmazója, a BÁV Rt. május végi árverésének tételei tartották vissza a vásárlókat a pénzköltéstől.
Milyen volt a szezon?Végignézve az idény teljes kínálatát és eredményét megállapíthatjuk, hogy kiemelkedő aukciós sikerről senki sem számolhat be. Kivételt talán a Mű-Terem Galéria Munkácsy képe jelent, mely saját és egyben az évad rekordleütése a maga 44 milliójával. Persze itt meg kell jegyeznünk, hogy igazán kvalitásos anyagot egyik ház sem tudott felmutatni.
A régi mesterek képei továbbra sem a nemzetközi árszinten mozognak, ellenben a XX. századi magyar festészet iránt töretlennek mutatkozik az érdeklődés, és ennek megfelelően az árak jelentősen megugrottak.
Megy az ékszer
A BÁV-nál mintha felborult volna a rend Wein Miklós távozása óta. Az első nap felvonultatott 330 tétel elárverezését csak a kitartó kereskedők voltak képesek végigvárni. A gigantikusan hosszúra nyúlt aukción az elcsigázottságot csak tovább fokozta a pénzbeszedő kisasszonyok hiánya. Ennek ellenére az ékszerekből alig maradt egy-két darab, mondhatnánk, úgy vásároltak az emberek, mintha cukrot osztanának. (Cikkünk az ékszerekről mint kitűnő befektetési lehetőségekről >>)
A legapróbb, néhány ezer forintos bizsukra ugyanúgy volt licit, mint a több százezer forintos brill ékszerekre. Még a máskor oly nehezen eladható arany cigarettatárcára is akadt vevő – ár-érték arányát tekintve talán a legjobb befektetésnek is számított.
Az ezüstök elérték a karácsonykor megszokott “horror” árukat, a felfokozott hangulatban még az órák és keleti műtárgyak is mind gazdára találtak. Másnap a festmények iránt kisebb érdeklődés mutatkozott, de a nagy nevek mind jól szerepeltek. Így Czóbel Béla, Mednyánszky László képei.
Most a nyári pihenés időszaka következik, ám a FigyelőNet a forró hónapok alatt is ellátja olvasóit műkereskedelemmel kapcsolatos friss és érdekes tudósításokkal.
