Közvetlenül a saját bőrén érzi a bankszektor konszolidációját – mondja nem kevés keserűséggel a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) egyik vidéki városi fiókjának igazgatója, aki “alulmaradt” a pályázaton az ABN Amrónál dolgozó versenytárssal szemben. A két egyesülő pénzintézet csak egy fiókot tart meg a kettő helyett, vagyis a “párhuzamosságok megszüntetésének” elvont jelmondata abban a városban nagyon is konkrétan legalább egy vezetői állással kevesebbet jelent.
“A versenytársaknál nincs üresedés, ráadásul ők is egyre kevesebben vannak” – mondja az immáron ex-fiókigazgató. Most valószínűleg a termelő szektorban keresi a boldogulását.
A túlzottan sokszereplős hazai pénzügyi szféra átrendeződése talán egy-egy vidéki városban a legviharosabb, ám a helyzet országos szinten és a szektor nagy részének állást adó fővárosban sem kevésbé feszült. Idén nem csupán folytatódik, hanem újabb lendületet vesz az elbocsátási hullám.
A helyzet egyre rosszabb
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai már az előző évekről is drámai képet festenek, igen erőteljes lemorzsolódásról tanúskodnak. Míg 1998 közepén csaknem 31 ezren dolgoztak a szigorúan vett bankszektorban – a brókercégeket, pénzügyi tanácsadókat leszámítva -, addig a múlt év végére már alig 27 ezren maradtak. Vagyis éves átlagban durván 1500-an voltak kénytelenek szomorú búcsút inteni a pénz világának.
A szakmában általános vélekedés szerint a “feketeleves” még korántsem fogyott el. A következő években (legalább) hasonló ütemű leépítések várhatók.
A legnagyobbak racionalizálnak•ÁLTALÁNOS ÉRTÉKFORGALMI BANK
•B ANK AUSTRI A CREDIT ANST ALT/ HYPOVEREINSB ANK
•BNP P ARIB AS
•BUD APEST B ANK
•CIB B ANK
•CITIB ANK
•ERSTE B ANK
•ING
•INTER-EURÓP A B ANK
•K&H/ ABN AMRO
•MKB
•OTP B ANK
•POST AB ANK
R AIFFEISEN B ANK
•T AK ARÉKB ANK
Idén egyébként csak a nagyobb tételeket figyelembe véve is összejöhet az 1000-1200 felmondólevél. Ehhez elég számba venni a nyilvánosságra hozott létszámcsökkentést, amely a K&H és az ABN Amro fúziója miatt következik be, továbbá a hazai nagybankokra már az összeolvadások nélkül amúgy is jellemző ütemes racionalizálásból eredő leépítést.
A Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB), a Budapest Banknál (BB) éppen úgy az enyhén csökkenő tendenciát említették a létszámgazdálkodás legfontosabb jellemzőjeként, mint ahogyan az OTP Banknál sem rejtették véka alá, hogy egyáltalán nincs vége az évek óta tartó folyamatnak. Habár egyes piaci híresztelések szerint a legnagyobb hazai pénzintézetnél hamarosan nagyobb arányú, akár ezer főt is érintő leépítés szerepel a napirenden, ezt a pletykát a bank sajtóosztálya cáfolta.
Jelzésértékű viszont, hogy a Figyelő kérdésére reagálva azokat a hatékonysági mutatószámokat idézték, amelyek csökkentésével az OTP Bank középtávú stratégiájában az európai átlagnak kíván megfelelni. Az eddigi következetes informatikai és szervezetfejlesztési folyamat tehát még nem zárult le.
Az is árulkodó lehet, hogy mely bankok mit igyekeznek titokban tartani. Mivel azok a társaságok, amelyeknél enyhe létszámbővülést terveznek, készségesen szolgáltattak magukról adatot, valószínű, hogy a terveiket eltitkoló pénzintézetek nem a nagyarányú toborzást akarták elleplezni. E logika szerint igencsak súlyos lehet a helyzet a BA-CA-nál és a HypoVereinsbanknál, ahol furcsa módon még a jelenlegi létszámot sem voltak hajlandóak közölni.
Még nincs vége
A szakemberek szerint nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy valaki a következő évekre is hasonló leépítési ütemet jelezzen előre, bár a PSZÁF-nak a 2000-es évről szóló kimutatásai arról tanúskodnak, hogy a leépítéseknek érezhető hatása volt a bankárok lelkére bűvös erővel ható arányszámokban. Miközben például a hitelintézeti szektor egésze tavaly az előző évhez képest reálértéken 4,7 százalékkal növelte a mérlegfőösszegét, s látványosan, 160 százalékkal az adózás előtti nyereségét, a működési költségek reálértéken csökkentek.
Nem utolsósorban azért, mert a tavalyi átlagosan 6 százalékos létszámleépítésnek köszönhetően e terhek legnagyobb részét – tb-járulékokkal együtt közel 40 százalékát – alkotó személyi kifizetések is zuhantak reálértéken. Így az átlagos eszközállományra vetített működési költségek aránya – ami a bankok hatékonyságának egyik mutatója – az 1999. évi 4,05 százalékról, 3,76 százalékra javult.
A pénzintézetek azonban – kényszerű módon – idén is haladnak tovább a megkezdett úton. “Két oldalról is óriási nyomás nehezedik a magyar bankokra” – mondja ifj. Nyers Rezső, a Bankszövetség főtitkára. Egyrészt meg kell küzdeniük a múlt örökségével – azzal tehát, hogy a magyar mamutok fejletlen technológiával és túlméretezett üzemmel vágtak bele a versenybe -, másrészt a kilencvenes évek második felétől a lassan teljesen nyitottá váló, liberalizált piacon még a nemzetközi versenytársakkal is fel kell venniük a veresenyt. “Az általános nemzetközi trend, amely külföldön is a fúziók és a racionalizálás irányában hat, nálunk éppen ezért még erősebben jelentkezik” – hangsúlyozza a főtitkár.
Az óriási nyomásnak éppen ezért a következő években is a technológia fejlesztésével, egyes tevékenységek kiszervezésével (outsourcing) és – a gazdaságos üzemméret eléréséhez – további fúziókkal és felvásárlásokkal próbálnak majd megfelelni. Márpedig ezek külön-külön is a létszámcsökkentés irányában hatnak.
Szinte minden megkérdezett banknál hangsúlyozták azt is, hogy a leépítéseknek elsősorban az alacsonyabban képzett alkalmazottak esnek áldozatul. A pénzintézetek ugyanis igyekeznek minőségi cserét is végrehajtani a létszám racionalizálásával együtt.
Kényszerű szakmaváltás
Nem lesz könnyű dolguk azoknak, akik “pechjükre” éppen a banki konszolidációs hullám kellős közepén szeretnének maguknak ebben a szektorban állást találni. “Már 3-4 éve tapasztalható, hogy bankalkalmazottak megpróbálnak másutt elhelyezkedni, sokan jelentkeznek nálunk is” – igazolja vissza a bankszféra tapasztalatait Kelemen András, a Multijob munkaerő-közvetítő ügyvezető partnere.
Mint mondja, nem sok jóval tudja biztatni a jelentkezőket. Habár vannak banki megbízásaik, ilyenkor azonban csak bizonyos területekre keresnek specialistákat – az általános szaktudással rendelkezők tehát hiába próbálkoznak. Ha ehhez a szférához ragaszkodnak, csak ismerőseikben bízhatnak.
A szakember szerint nehézséget jelent az is, hogy míg a bankok sokszor szívesen vesznek fel vállalati tapasztalattal rendelkezőket – a lakossági szolgáltatások terjedésével például igencsak keresettek lettek a fogyasztási cikkek (az úgynevezett FMCG áruk) piacáról érkező értékesítők és marketingesek -, fordított irányú mozgás nemigen tapasztalható. “Rendszeresen előfordul, hogy banki pénzügyeseket kérdezünk meg arról, tudnának-e egy vállalati mérleget értelmezni, amire nemleges a válasz” – mondja Kelemen András.
De ha mégis sikerülne az átállás, a vállalatnál elhelyezkedőknek akkor is jelentős jövedelemcsökkenéssel kell számolniuk. “A vállalatoknál az első számú pénzügyi vezető havi 1-3 millió forint bruttó fizetést kap, cégtől függően. A bankokban már alacsonyabb szinteken is ekkorák a bérek, ráadásul a vállalati szervezetek laposak, s lefelé haladva osztódnak a jövedelmek” – mutat rá a szakember.
Cservenyák Tamás, a Drake Beam Morin karriertanácsadó cég ügyvezető partnere szerint a bankokból elbocsátottakat képtelen a szektor felszívni, ezért ők mindenképpen arra kényszerülnek, hogy szakterületet váltsanak. Aki például banki értékesítési területen dolgozott, megpróbálkozhat más területeken szolgáltatásértékesítéssel foglalkozni, s a pénzügyi, számviteli szakemberek, a bérszámfejtők, a könyvelők is végezhetik munkájukat más ágazatokban.
A legnehezebb helyzetben valószínűleg a bankoperációban dolgozók vannak, vagyis azok, akik számlavezetéssel és átutalással foglalkoznak. Különösen, ha legfeljebb érettségijük van, nem beszélnek idegen nyelvet, s esetleg az életkoruk sem vonzó már a munkaerőpiacon. Adminisztratív munkára ugyanis valamennyi ágazatban egyre kisebb igény van.
Multinacionális vállalatoknál ilyen adottságokkal biztosan nem lehet elhelyezkedni, a közszolgálat is telített, így Cservenyák Tamás szerint a feltörekvő kis- és középvállalatoknál vagy a termelő cégeknél érdemes ilyen állást keresni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy irodai munkához szokott dolgozók nem szívesen választják ezt az utat.
Sok függ még ezen kívül a helytől. Budapesten például több lehetőség van a horizontális mozgásra. Az is számít, hogy a létszámleépítő bankok ajánlanak-e segítséget, átképzést az elbocsátottaknak. A legvalószínűbb azonban az – mondja a szakember -, hogy az új állásban mindenképpen lejjebb kell adni az igényekből: a fizetésből éppen úgy, mint a kényelmes munkakörülményekből vagy akár abból, hogy a munkahely magas presztízsű helyen volt, valahol a Belvárosban, a Váci utcában…
