AdókedvezményBár kevesen tudják még, a társasági és az osztalékadóról szóló 1996-os törvény idén január elsejétől módosult: az éves szinten beruházásra szánt összeg egy százalékáig műtárgyat lehet vásárolni, s ennek költségét le lehet írni az adóalapból. Cégeknek tehát érdemes műalkotásokat venniük, az ügyfeleknek imponáló reprezentatív hatás mellett ugyanis pénzügyileg is előnyös a konstrukció.
A műkereskedelemben a kortárs műalkotások mindig hátrányos helyzetből indulnak. A közhely szerint “csak a halott festő a jó festő”. Halála után ugyanis a kortársunknak nevezett festő alkotói munkássága már könnyen osztályozható, regényes élettörténetével modern kori hőssé válhat, és műveiről már csak az utókor értekezhet. Így hagyatéka alapján a műkereskedők könnyebben csinálhatnak belőle “meg nem értett” vagy más közönségvonzó jelzővel illetett sztárművészt. Pedig az igazi kihívást a valóban kortársak felfedezése jelentené!
Csoportos tárlatok
Sajnos a ma emberének se igénye, se ideje végiglátogatni azt a néhány kortárs galériát, ahol új tehetségeket vagy egyéniségeket fedezhetne fel magának, illetve a jövőnek. Ezt a szakadékot hivatottak áthidalni azok a csoportos tárlatok, ahol az ismert nevek mellett új alkotók munkáival is megismerkedhetünk. A FigyelőNet mostani műkincsajánlója ebben nyújt segítséget a befektetni vágyóknak.
Miért érdemes csoportos tárlatot látogatni?• Összehasonlíthatjuk a különböző alkotók munkáit.
• A színvonal a fantázia és a kvalitás könnyebben felismerhető.
• A kortárs magyar művészet jelenkori keresztmetszetét láthatjuk.
• Jó szemmel már most kiszűrhetjük a jövő befutóit.
• A megnyitón rögtön a művésszel is megismerkedhetünk.
• A katalógusban feltüntetett címek alapján személyesen is felkereshetjük a művészt.
A már befutott művésznek egy csoportos kiállításra való meghívás rangot jelent, míg az eddig ismeretlennek lehetőséget és elismerést. Egy ilyen csoportos tárlaton a néző eldöntheti, ki tetszik neki, a befektetni szándékozónak pedig itt nyílik alkalma párhuzamosan látni a korszak alkotóinak munkáit. Ilyen kortárs egyveleget most is láthatnak az érdeklődők május 4. és június 3. között, Élmény és eszmény címmel.
A kiállításon hazai és határon túl élő magyar alkotók pályázaton elbírált alkotásait mutatják be. A gödöllői Grassalkovich kastély impozáns épületkomplexumának még fel nem újított szárnyai adnak otthont e tárlatnak.
A szponzorok támogatásából gyönyörűen rendbe hozott főépületen át néhány percnyi sétával érhetjük el a park bal oldalán elterülő igen elhanyagolt állapotú, ám romjaiban is méltóságteljes lovardát. Omladozó falai mintha az elmúlt 100 év hanyatlására akarnák felhívni a figyelmünket.
Egy eszmény használói
A Gödöllői Iskola eszmeiségét a kor világszemlélete és az ezen az alapon kibontakozó divathullám hozta létre. Sajnálatos, hogy ma kuratórium dönti el, kit hív meg, és kinek a jelentkezését fogadja el ezen az amúgy rangos, évfordulót kihasználó tárlaton.
Azért a “kihasználó” a helyes szó, mert csalódnia kell annak, aki ismeri a századfordulón alakult és a nemzetközi szecessziós törekvések áramlatában jelentőset alkotó iskola produktumait, s a hagyományokat ápoló és követő ipar- és képzőművészeti kiállításra számít. A kiállítótermekben sétálva a közönség és a tőkéjét befektetni akaró gyűjtő keresi a párhuzamot vagy a kapcsolatot e műtörténeti legendává vált iskola és a most bemutatkozók között, de sok esetben nem találja meg.
TévedésekNehezen érthető, hogyan került a szecesszió és a mellette kibontakozó népi ornamentikát használó “magyaros” stílus iskolájának tartott Gödöllőre a konstruktivisták hagyományát követő Kovács Gabriella “Narancsligetben” című gobelinje. Magával a kompozícióval semmi baj, a kivitelezés is gyönyörű, de könnyebben tudná a befogadó a Kassák Múzeum falai között “megélni”.
Nem úgy Ézsiás István faplasztikája, amit az ember hiába próbál értelmezni, átértelmezni, megérteni vagy elvonatkoztatni, sehogyan sem megy neki. Főleg amikor néhány méterre tőle megpillantja társdarabját is.
A szecesszió kedvelt témája volt a fülledt erotika. De Nagy Márta most látott, már címében is obszcén gondolatokat ébresztő “Lágyan és keményen” című, szabad kézzel alakított porcelán műve talán már nem tartozik ebbe a kategóriába.
Az irányzat méltó képviselői
Itt kell bocsánatot kérnem azoktól a művészektől, akik ha nem is Gödöllő hatása alatt vagy e hommage tárlat számára alkotnak, de művészetük kapcsolható a jelen tárlat meghirdetett tematikájához. Ilyen “szivet melengető” és a szemet nyugtató alkotást láthatunk Smetana Ágnes, a XIX. század végi cseh üvegművesség esszenciális javainak komponálásából újjáteremtett vázáinál, Köves Vazul szecessziós karkötőjénél vagy Péreli Zsuzsa hagyományőrző gobelin művénél.
Itt kell, hogy megemlítsük a kiállítás színvonalát alapjaiban megteremtő Petri Katalin (gobelin), Nagy Judit (gobelin), Czeglédi Júlia (textil), Rónai Éva (gobelin), Paál Zsuzsanna (festmény), Deák Ilona (festmény), Bikácsi Daniella (festmény), a méltán kitüntetett Gyulai Líviusz (grafika) és Banga Ferenc (grafika) alkotásait. Érdemes már most megjegyezni az autodidakta fafaragóművész, Szőcs Miklós nevét.
A kortárs művészeti alkotások ára igen nagy szórást mutat. Vásárolhatunk néhány ezer forintért, de akár milliókért is. Befektetni vágyók számára ez igazán jó terep lehet: hozzáértő szemmel igazán remek darabokat lehet kifogni, ezek az évek múlásával – és a divat változásával – mostani áruk sokszorosát érhetik majd.
Úgy tűnik, a határokon túl szabadabb a képzelet. A Szabadkán élő Harangozó Éva szintetikus, partyhangulatot idéző, kézzel festett selyemruhája már kiállítva is elvarázsolja az embert, hát még akkor, amikor maga az alkotó a ruhához tartozó kalapban vonul végig a megnyitón összesereglettek között. Érdemes megemlékeznünk a Mattis Teutch János érett korszakának modorában festő Miklóssy Máriáról és a lágy színkezelésű Olsefszkyné Jakabos Imoláról is.
