FigyelőBarométer – május 29.

A Mol egy verőfényes reggelen arra ébredt, hogy tenni kellene valami jót. Gondolkodott, aztán úgy döntött, legjobb lesz, ha nyilvános vételi ajánlatot tesz. Hogy mire tegye, az már régóta kézenfekvő: a TVK törzsrészvényeire. Hiszen mindenki tudja, hogy a Mol győzött a vásárlási versenyben, a 32,5 százalékos saját tulajdonnal és a 17,6 százalékos opcióval éppen övé a többség. Az tehát már jó ideje nem volt kérdés, hogy ez az ajánlat meg lesz téve. Kérdés volt viszont, hogy mikor, és most kérdés lett, hogy miért éppen most. Találgatások vannak. Lehet, hogy végleg kútba esett a gdanski projekt, el lehet költeni a félre tett pénzt. Ha így van, az rövidesen kiderül. Kérdés továbbá, hogy a rivális osztrák és orosz tulajdonostársak lenyelik-e a békát, amit az ajánlattal a Mol feltálalt nekik: eladják-e négyezerért azt, amit ötezerért vettek. Ha nem, akkor nem lehet meg a Molnak a kilencven százalék, márpedig kikötötte, hogy csak akkor érvényes az ajánlata, ha az összejön. Kérdés még, hogy mi lesz a még meglévő 585 ezer dolgozói részvény sorsa, mert azokra nem vonatkozik a vételi ajánlat.

Úgy látszik, mindenkinek most jut eszébe, hogy nem akar közös ló túros hátán ülni. A Magyar Posta azt mondja, csak akkor essen az ölébe a Postabank, ha az egész esik. Az erre a magyarázat, hogy csak ebben az esetben lehetne közös hátteret teremteni a hagyományos postai, a banki és a jövőbeli biztosítói tevékenységnek. A mai országgyűlési szavazás lesz a válasz. A Posta nemhogy száz százalékot nem szerezhet a bankban, hanem még meghatározó tulajdonrészt sem, ha nem kerül bele a hírközlési törvénybe az ehhez szükséges módosítás. És van rá esély, hogy nem kerül bele. Ha így lesz, érdekes lenne közvetíteni a Postabank következő igazgatósági ülését: mit is csinál az az öt postai vezető, akit a bank legutóbbi közgyűlésén szavaztak be a tizenegy tagú testületbe.