A közelgő választások előtt a pártok legnagyobb neveit felvonultató konferencián a vállalatok és a pénzügyi szektor, a tanácsadó cégek meghatározó döntéselőkészítői és döntéshozói is részt vesznek. Különböző gazdaságpolitikai irányzatok csapnak össze egymással, így méltán nevezhető ez a mai nap a választásokra készülő hosszú távú gazdasági programok első igazi nagy összecsapásának.
A konferencia résztvevői• Szapáry György, az MNB alelnöke: A forint útja az euróig
• Bod Péter Ákos egyetemi tanár, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem: A magyar gazdaság és a nemzetközi tőkepiac kapcsolata
• Csaba László egyetemi tanár, Közép-Európai Egyetem: Alkalmazkodás az EU feltételrendszeréhez, elvárások és kihívások
• Antal László közgazdász, Magyar Külkereskedelmi Bank: Az erőltetett növekedés veszélyei
• Tausz Katalin szociológus, ELTE Szociológiai Tanszék: A szociális szféra igényei
• Terták Ádám vezérigazgató, Ernst & Young: Átláthatóság, összeférhetetlenség és etikus üzlet
• Gyurós Tibor vezérigazgató, Synergon Rt.: E-business és hatékonyság
• Lepsényi István vezérigazgató, Knorr-Bremse: Tudásbázis és az új gazdaság
• Bienerth Gusztáv vezérigazgató, PricewaterhouseCoopers: A nemzetközi cégek igényei
• Parragh László elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara: A magyar cégek igényei
• Raskó György, MdNP: Agrárbirtok-rendezés
• Mádi László országgyűlési képviselő (Fidesz-MPP), az országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának alelnöke: Növekedés, felzárkózás, polgárosodás
• Szekeres Imre országgyűlési képviselő (MSZP), az országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának elnöke: Folyamatosság és változás
• Demszky Gábor országgyűlési képviselő, Budapest főpolgármestere, elnök (SZDSZ): A liberális alternatíva
• Stumpf István miniszter (Miniszterelnöki Hivatal): Az információs társadalom hajnalán
A FigyelőNet ízelítőt ad a konferencián elhangzottakból. A későbbiekben a konferencia teljes anyaga elérhető lesz az interneten.
Békesi László – A korszakváltás gazdaságpolitikája
A volt pénzügyminiszter, aki jelenleg az SZDSZ gazdasági tanácsadója előadásában azzal foglalkozott, hogy Magyarország számára mik lennének a hosszú távú gazdasági fejlődés feltételei és azok mennyiben állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy magas életszínvonalat érjen el az ország, nem elég két-három évig magas szinten tartani a gazdasági növekedést, hanem tartósan és kiegyensúlyozottan növelni kell a magyar gazdaság teljesítményeit.
Véleménye szerint az ország válaszút elé érkezett. Az elmúlt 3 esztendőt rögtön “az elszalasztott lehetőségek időszakaként” aposztrofálta, mivel a kormány a dinamikus gazdasági növekedés teremtette lehetőségeket nem használta fel az adósságállomány és az államháztartási hiány jelentős csökkentésére, valamint a legfontosabb strukturális reformok megvalósítására.
Olyan növekedésre van szükség, amely nem törik meg, időszakonként nem váltja fel stagnálás vagy visszaesés, azaz nem kényszerülünk ún. stabilizációs, egyensúlyjavító, megszorító, esetleg életszínvonalat is csökkentő lépésekre. Hogy tartósan növekvő teljesítményt nyújthasson a magyar gazdaság, arra van szükség, hogy kibocsátott teljesítményei versenyképesek legyenek a világpiacon.
Ebből következik, hogy a gazdaság összetételét, szerkezetét folyamatosan modernizálni kell, lépést tartva a világban bekövetkező fejlődéssel, az általános versennyel. Ez beruházásokat, fejlesztéseket, új műszaki-technikai vívmányok meghonosítását, új termékek, új szolgáltatások előállítását, állandó fejlesztést jelent. A fejlesztések fedezetét, hazai és külső erőforrásokból kell biztosítanunk.
Némi leegyszerűsítéssel Békesi azt mondja, hogy a magyar gazdaság hosszú távú dinamikus növekedésének feltétele az ország tőkevonzó képességének fenntartása és erősítése, valamint a fejlesztéseket finanszírozó hazai erőforrások folyamatos bővítése.
Veszélyes állami szerepvállalás
Általános feltételrendszer felvázolása után (alacsony infláció, kiszámítható jogrend, stabil egyensúlyi viszonyok) Békesi a kitűzött cél megvalósítási módszerét az export és beruházás-vezérelt gazdasági növekedésben látja. Ez annyit jelent, hogy a magyar gazdaságban tartósan többletteljesítményt nagyrészt az export árualapok bővítésével és megfelelő értékesítésével lehet csak elérni, ehhez pedig állandó és a jelenleginél nagyobb mértékű beruházásokra van szükség.
Az SZDSZ tanácsadója szerint ebből az következik, hogy olyan gazdaságpolitika, amely keresleti oldalról a növekedés húzóerejének a hazai piac bővítését tartja, és azt akár az államháztartás kiadásainak az egyensúly rovására, a hiány növelése árán is megpróbálja dinamizálni, vagy a bérek és szociális juttatások gyors emelésével teremt növekvő fizetőképes keresletet a hazai piacon – előbb-utóbb rombolva az egyensúlyt és növelve az inflációt – hosszú távon nem tartható fenn, előbb vagy utóbb eladósodáshoz, inflációhoz, gazdasági visszaeséshez vezet.
Békesi 4-5 százalékos gazdasági növekedést feltételezve a fenti követelményt úgy értékeli, hogy a beruházásoknak tartósan 10 százalék felett, a fogyasztásnak – ezen belül a reálbéreknek és szociális juttatásoknak – 3-4 százalékkal kell, illetve lehet növekedniük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar gazdaságban fokozatosan emelni kell a végső felhasználáson belül a beruházásokra fordított erőforrások részarányát, a jelenlegi 24 százalékról, közelítve a GDP 30 százalékához.
A beragadt inflációra a hosszú távú megoldás: a gazdaság hatékonyság-különbségének megszüntetése a külvilággal szemben. Addig azonban minden más gazdasági, piaci eszközt fel kell használni az árak növekedésének mérséklésére.
Válaszút előtt
Ha ezeket a követelményeket összevetjük a magyarországi gazdaságpolitika tapasztalataival, a gazdaságirányítás gyakorlatával, az ismert kormányzati célkitűzésekkel, akkor Békesi szerint azt kell megállapítanunk, hogy útelágazás előtt áll a magyar gazdaság. A jelenlegi, elsősorban elosztásra koncentráló, annak növelését célul kitűző gazdaságpolitikai gyakorlat, amely más, gyakran politikai megfontolásokból rontja a befektetések környezetét, a befektetők bizalmát Magyarországon, egy-két év alatt eljuttathatja a magyar gazdaságot ehhez az útelágazáshoz.
Az országnak választania kell a voluntarista állami beavatkozásokkal tarkított gazdaságpolitika, vagy a jól működő versenypiac működési szabályait tiszteletben tartó, döntéseihez, az erőforrások elosztásához és hatásaihoz alkalmazkodó politika között.
A korszakváltás gazdaságpolitikája prioritásokra épülhet:
1. Dinamikus beruházás, fejlesztés, technológiai korszerűsítés, amely alátámasztja a gazdaság teljesítményének tartós növekedését.
2. Az infrastruktúra erőteljes fejlesztése, mindenek előtt a korszerű termelőeszközök és élenjáró technológiák fogadásához szükséges feltételek megteremtése. Ezen belül kiemelten kezelendő a közlekedés, távközlés, környezetvédelem és lakásépítés fejlesztése.
3. Széles körű információs bázis, modern informatikai eszköztár, valamint az ehhez szükséges tudás és infrastruktúra-hálózatok fejlesztésének, előterjesztésének támogatása.
4. Az oktatás, képzés és továbbképzés feltételeinek javítása, a konvertálható tudás széles körű megszerzésének, az esélykülönbségek és a területi polarizáció csökkentésének megalapozása.
5. A tudományos munka, valamint a kutatás-fejlesztés felértékelése, ösztönzése és támogatása. (Kiterjedt nemzetközi munkamegosztás és hazai kooperációk menedzselése.)
6. A tőkeszegény kis- és közepes vállalkozások támogatása, hogy eredményesen kapcsolódhassanak a versenyképes termelési, szolgáltatási és kereskedelmi láncokhoz, illetve képesek legyenek betölteni a multinacionális vállalatok által ki nem elégített keresleti réseket.
