Belföld

FigyelőBarométer – május 23.

Mégsem szűnik meg a Népszava (+1). Keresi a felelőst a rendőrség a Magyar Televízióban (+1). Méltóbb feltételeket ígér a belépőknek az Európai Unió (+1). Emelkedik a FigyelőBarométer.

Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!

Kattintson ide!

Az országos napilapok közül a Népszavának van a leghosszabb múltja. És meglehet, hogy a legrövidebb jövője. Hogy megjelenik a Népszava, az százhuszonnyolc éve volt először hír, és most megint az lett. A legfrissebb információk szerint pozitív választ kapott ultimátumára a kifizetetlen számláit lobogtató nyomda, s ez azt jelenti, hogy pénteken mégis utcára kerül a lap. Ez tehát a jelen, ami a tegnapi befektetői tárgyalások előtt egyáltalán nem volt biztos. A jövőről a holnapi rendes éves közgyűlés előtt továbbra sem lehet tudni. A Magyar Nemzet állítása szerint a Népszava hetente tízmillió forint veszteséget termel. Ez azonban nem magyar csúcs, azt éppen a szíves adatközlő tartja. Mindkettejük példája pedig azt mutatja, hogy igencsak tágan kell értelmeznünk a fogalmakat, ha a politikai sajtót a piaci viszonyok keretei közt akarjuk elhelyezni. Így volt, így van. Alighanem így is marad, lapok pedig születnek és kimúlnak. Akármelyik nagy múltú is. Talán még mindig jobb, mint ha a politika kénye erőszakos halála után is létezésre kárhoztatja.

Tudjuk, az események hátterében sokszor láthatatlan erők mozgatnak láthatatlan szálakat. De az már mégis szokatlan, ha fényes nappal láthatatlan emberek szállnak meg tartósan egy országos közintézményt. Nem lehet más magyarázata annak, ami a Magyar Televíziónál történik. Sok milliárdos vagyont tüntettek el ismeretlen tettesek néhány röpke év alatt. Miközben volt nap mint nap szorgosan munkába járó elnök, alelnök, mindenféle igazgató, pontosan meghatározott jogkörökkel, tudni lehet, ki köthetett szerződést, írhatott alá, rendelhetett meg, utalhatott ki, sőt őrizhetett ellen és számoltathatott el. És most tessék, egyszercsak váratlanul és mindezek ellenére felütötte fejét a gyanú: valami ismeretlen hűtlenül és hanyagul kezelt itten. Már a megbízott alalnököt is elérte a bizalmatlanság. Ő irányítja most a tévét, talán azért, mert ő lehetett mind közül a leglassúbb, így aztán neki kell majd utolsóként leoltania a villanyt, Európába menet.

Mert megyünk Európába. Dolgozni. Szabadon. Szeretnek minket. A német pénzügyminisztérium főigazgatója például beszélgetés közben a magyar pénzügyminiszterre kacsintott, és elárulta, hogy nem a magyarokra gondolnak, amikor attól félnek, hogy elárasztja őket az olcsó munkaerő. Ha csak mi csatlakoznánk, dehogy is akarnának hét év moratóriumot a szabad munkavállalásra. Most sem akarnak, csak félreértésről van szó: mindenki azt hallotta, hogy hét (sieben), pedig azt akarták mondani, hogy két (zwei). Majd megy a németekhez a többi befelé igyekvő is, majd azokra is kacsintanak, majd azoknak is mondanak valamit, és mindegyik mosolyogni fog. Talán, hogy ne látsszon, amint összeszorítja a fogát. Talán mert arra a még távolibb jövőre gondol, amikor már ő fogja szívatni az akkori kopaszokat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik