Eljött a nagy nap, amire oly sokan vártunk már – sajnos túl sok ideje. Aki ugyanis valamit is megértett az informatika térnyeréséből az utóbbi évtizedben, nagyon jól tudta, hogy Magyarország felzárkózása csakis úgy lehetséges, ha ahhoz valamilyen kormányzati támogatás is társul. A személyi számítógépek használata ugyanis még mindig nem elég elterjedt, az internetet nagyon kevesen használják, aminek persze az egyik legfontosabb oka az, hogy összehasonlítva talán kis hazánkban a legdrágább a netezés. Ezt pedig sokan nem engedhetik meg maguknak – a gazdasági és társadalmi modernizáció egyik kulcsa azonban éppen ebben a szektorban rejlik. Sok politikus ígérte már sok évvel ezelőtt, hogy a kormány felismerte ennek fontosságát, ám a mai napig nem sok minden történt. Ma azonban a Miniszterelnöki Hivatal kihirdeti az információs társadalom stratégiáját, amelynek keretében idén 15-17, jövőre pedig 25 milliárd forint áll rendelkezésre informatikai fejlesztésekre. A kép persze sohasem lehet tökéletes: a Népszabadság információi szerint a program keretében megszerezhető számítógépek nem az általánosan elterjedt Windows operációs rendszerrel, hanem Linux rendszerrel lennének felszerelve. Persze lehet nem szeretni a Microsoft termékeket, és mindenképpen üdvözülendő a Linux törekvése (ingyenes, megbízható szoftver), ám az kérdéses, hogy az egyszerű felhasználók, akik éppen csak eligazodtak valamelyik korábbi Windows verzióban, mennyire fogadják majd örömmel az új operációs rendszert.
Egy napot kellett várnia a világnak, amíg a keddi Fed döntés éreztette hatását. Az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény idei ötödik kamatcsökkentése a bejelentést követően nem hozta meg a várt hatást: a tőzsdeindexek nem reagáltak rá. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a felfokozott kamatcsökkentési várakozások miatt ez a lépés már be volt építve az árakban. Másrészről azonban nagyon bizonytalan a tengerentúli gazdaság helyzete: a gazdaság lassulása egyértelművé vált az utóbbi fél évben, ám a kiút még mindig kérdéses. Bíztató jelek jöttek az utóbbi hetekben, ezek azonban összezavarták a fejeket, egyesek már kilábalásról kezdtek el beszélni. A Fed elnöke, Alan Greenspan azonban némileg lehűtötte a kedélyeket, mivel meglehetősen pesszimistán értékelte a következő negyedévek várható gazdasági folyamatait. Tegnap azonban egyértelmű trendet mutattak a börzék: az út meredeken felfelé vezetett. Elemzések szerint a piac számára eldőlni látszik a nagy dilemma, és a harmadik negyedévtől már erőteljes gazdasági felfutásra számítanak, hála a Fed agresszív kamatcsökkentéseinek. Ha máshol még nem, itt az amerikai példán megtanulhattuk, hogy mekkora szerepük van a várakozásoknak, a pszichológiának a reálfolyamatok alakulásában. Nem elég tehát csak a statisztikákat nézni, meglepetések még jócskán érhetnek minket…
A FED dilemmájáról itt olvashat bővebben >>
Bajban van az Európai Központi Bank (EKB). A régóta halogatott kamatcsökkentés ugyan megtörtént, ennek ára azonban könnyen az infláció felgyorsulása lehet. Emlékeztetőül: az EKB sokáig azért ódzkodott a kamatok csökkentésétől, mert az eurózóna inflációja jóval a 2 százalékos célérték felett volt. Meg is kapta a magáét Duisenberg, a bank elnöke, sokan ugyanis (főleg politikusok) tőle várták azt, hogy felpörgesse a lassuló európai gazdaságot. A szikár holland azonban sokáig ellenállt, ám a múlt héten hajlandó volt negyed százalékponttal mérsékelni az irányadó kamatokat. Akkor azzal érvelt, hogy az árstabilitást veszélyeztető kockázatok mérséklődtek. A tegnapi statisztika azonban ennek ellenkezőjét mutatja: a 12 havi drágulás 2,9 százalékra gyorsult fel a korábbi 2,6-ról. A múlt heti kamatvágást sokan paradigmaváltásként értelmezték, ugyanis az EKB feladata (alapszabályában rögzített) az eurózóna árstabilitásának megőrzése, és nem a gazdasági növekedés felpörgetése. Ezért kapta a Bundesbankhoz hasonlatos nagyfokú függetlenségét is. A legutóbbi kamatdöntés azonban mintha arra utalt volna, hogy Duisenberg a nagy nyomás hatására beáldozta a fő célt, aminek ráadásul nem is volt igazán hatása. A piaci szereplők ugyanis fel voltak háborodva, és az árak esni kezdtek: az EKB szerintük ugyanis kiszámíthatatlanul irányítja a monetáris politikát, nem lép, amikor kellene, de amikor senki sem várja, akkor meghozza a döntést. Nehéz hónapok várnak Duisenbergre: helyre kell állítania bankja hitelességét – ami az egész monetáris unió, és így az euró kulcsa is egyben -, valamint ismét az elsődleges célra, az infláció leszorítására kell koncentrálnia. Nem lesz könnyű.
