A munkaerő-kölcsönzés teljesen új fejezetként került be a munka törvénykönyvébe. A téma szakértői sincsenek egy véleményen arról, hogy a munkavállalóval, a kölcsönbe adó munkáltatóval vagy éppen a kölcsönvevő foglalkoztatóval szemben lojálisabb-e a törvény.
Korábban tulajdonképpen csak egy volt biztos: ha a munkavállaló munkajogi szerződést kötött egy kölcsönző céggel, akkor munkaerő-kölcsönzés jött létre. Ám az, hogy kit milyen felelősség terhelt és milyen jogokat gyakorolhatott, a felek szerződésén és a jó- vagy rosszhiszeműségen múlott.
Szakértők szerint ezzel együtt vannak kifogásolható hiányosságok, de a szakszervezetek nem erre, hanem csak a munkaidő szervezésére vonatkozó passzusokra ugrottak rá. Holott például számon lehetne kérni a kollektív szerződések érvényesítésének a lehetőségét, amit számos nyugat-európai országban kiharcoltak maguknak az érdekérvényesítők.
Mintha sajátja lenne
A Manpower munkaerő-kölcsönző igazgatója azt mondja: a törvény adta helyzetben most már biztosabb lábakon állhatnak a szerződések, a cég körül tudja bástyázni magát a jogszabály betűjével. Ezzel teljesen egyetértve állítja az Adecco ügyvezető igazgatója is, hogy ezentúl nagyobb jogi felelősség terheli a foglalkoztatót.
Az adott munkakörben dolgozókéval azonos bért kell fizetnie a kölcsönzött munkaerőnek, a szabadságolás az alkalmazottakéval megegyező, azonosak a munkavédelmi, balesetbiztosítási jogkörök, de még a kártérítési felelősség kérdésében is pontosít a szabályozás. Emellett, ha nem helyben kölcsönöz munkaerőt, akkor annak utazási és szállásköltségeit is legalább 80 százalékban fedeznie kell.
Mit mond a paragrafus?193/E§ (2):
A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő – megállapodásuk szerint – megosztva gyakorolja. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot a munkavállaló a kölcsönbeadóval közli.
193/G§ (2): A kölcsönvevő írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót: az irányadó munkarendről, a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezéséről, a munkabér fizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről, az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekről, továbbá minden olyan körülményről, amely a munkavállaló szempontjából lényeges.
Bezárt kiskapuk
Törvény híján eddig a kirendelés fogalma alá lehetett betuszakolni a szerződéseket, a munka törvénykönyve (Mt) és a polgári törvénykönyv (Ptk) volt az irányadó a szerződés megkötésekor. A témával foglalkozó kutató ennél valamivel körültekintőbb, óvatosabb véleményt fogalmaz meg: szerinte a kölcsönzésre vonatkozó passzusra nem értendő az egyenlő munkáért egyenlő bér alapelve, mivelhogy azt egy másik paragrafus (142) taglalja részletesebben.
A munkavállalónak okozott kárért egyetemlegesen kell állniuk a felelősséget a kölcsönbeadónak és -vevőnek, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló dönti el, kit terhel a kártérítés. A törvény kitér a munkaszerződés részleteire éppúgy, mint a munkaviszony megszüntetésének feltételeire. Ez utóbbi a foglalkoztatónak előnyösebb, mert a felmondási idő a szokásos 30 helyett 15 nap, amennyiben a kölcsönvett munkaerő nem töltött el 365 munkanapot az adott helyen.
A törvény megszületése előtt többnyire diákmunkások töltötték be ezt a munkapiaci rést, ám az új jogszabály megszünteti ezt a lehetőséget annak kimondásával, hogy csak gazdasági társaságok kölcsönözhetnek munkaerőt. Ami azért is helyénvaló- vélik az illetékesek -, mert a diákszövetkezetek a diákok után nem fizettek semmilyen járulékot, nem beszélve arról, hogy a diákok a klasszikus munkanélküliek elől vették el a munkalehetőséget.
Szerződési háromszög
A munkaerő-kölcsönzés három jogviszonyt takar: a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás, azaz a kölcsönbeadó és a munkavállaló, valamint a kölcsönvevő (foglalkoztató) közti kapcsolatot. Míg a kölcsönbeadó és a munkavállaló közt munkaszerződés köttetik, és erre a munkajog szabályait kell alkalmazni, addig a kölcsönbeadó cég és a szolgáltatást igénybe vevő munkáltató közt polgári jogviszony keletkezik.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a munkavállaló teljesítését felhasználó cég ne gyakorolna munkáltatói jogokat. Sőt a munkaerő-kölcsönzés egyik ismérve az, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói jogokat (irányítási jogot) a felhasználó gyakorolja.
Drágább, de megéri?
A Workplus ügyvezető igazgatója szerint a törvénnyel nyert a szakma, ám mindennek csak akkor lesz foganatja, ha júliusi bevezetését rendszeres és szigorított ellenőrzés követi. Nem kétséges, ha mindhárom fél betartja a kölcsönzés szabályait, akkor a kölcsönvevőre háruló költség meghaladja az alkalmazottak bérét. Általában 1,7-2,2-es szorzóval számolnak, a kölcsönbeadó nagyobb kockázatvállalása esetén pedig 2,3-2,4-gyel szorozzák fel az alkalmazotti béreket.
Ám a magasabb bértömeget nem lehet abszolút összegnek tekinteni. Az alkalmazott megkeresése (közvetítői jutalékokkal!), beléptetése, felkészítése, oktatása, munkaruhája, szociális juttatásai, netán egészségbiztosítása, a kollektív szerződésből adódó többletterhek és kiléptetése – mind komoly tételek. Ha ezeket összevetjük a kölcsönzött munkaerőre fordított kiadással (itt a járulékos költségeket a kölcsönbeadó állja), korántsem biztos, hogy rosszul jár a kölcsönvevő.
Közvetítés vagy kölcsönzés?
Kikerülhetetlen a munkaerő-közvetítés és a kölcsönzés közti különbség tisztázása, hiszen gyakran a cégek így is, úgy is hirdetik magukat. Előbbinél nincs munkaszerződésben a munkáért ácsorgó – az utóbbival ellentétben. Nem egy, általunk megkérdezett titkárnő-hostess-rendezvényszervező cég vallotta azt, hogy nem kölcsönöz munkaerőt, kizárólag közvetít. Mivelhogy nála a hirdetésekre jelentkeznek a lányok.
Ennek megítéléséről azonban megoszlanak a szakértői vélemények. A fogalmat egyébként nem szabad összekeverni sem a kirendeléssel, sem a kiküldetéssel. Mivelhogy utóbbiaknál szempont a tulajdonosi kötődés, illetve az, hogy mindkettő utasításra történik.
Ma mintegy 10 ezer állást töltenek be ideiglenesen a kölcsönzött munkavállalók, s körülbelül ennyi lehet az illegálisan foglalkoztatottak száma is. Előbbieket – becslés szerint – 50 kölcsönző mobilizálja, de a szakma igazából csak tizet tart számon. A munkaerő-közvetítéshez hasonlóan az év második felétől csak az a cég végezhet kölcsönzést, amely regisztráltatja magát, amit csak megfelelő vagyoni letéttel tehet meg.
A cikk elkészítésében segítségünkre volt: dr. Kiss György, dr. Bankó Zoltán – Pécsi Tudományegyetem, Pallos Anna – Manpower Munkaerő-kölcsönző és Közvetítő Iroda, Varga Krisztina – Workplus, Győrfi György – Adecco, Molnár Mária – Hazai-Decker Interservice Hostess Ügynökség.
