A régiek szerették…Az európai arisztokrácia díszítő jellegük miatt évszázadokon át kitartóan keedvelte a meleg tónusú szőnyegeket. Az évszázados megbecsülés pedig beemelte a szőnyeget a műkereskedelem forgatagába. Olyan nagy igény jelentkezett a századfordulón az antik darabok iránt, hogy a manufaktúrák az antikolás eszközéhez, az “angolmosáshoz” nyúltak. Ebből is kitűnik, hogy az antik szőnyeg még ekkor is mennyire része volt a lakosság otthonról alkotott elképzelésének, és milyen jelentős divatcikknek számított.
A hazai közvélemény – és a befektetők is – az antik szőnyegekben csak ócska, kopott rongyot láttak néhány évvel ezelőttig. Nemrégiben azonban néhányan a londoni és németországi aukciókon felbuzdulva hozzákezdek e mellőzött szereplő újbóli felfuttatásához.
Csakhogy ezzel már elkéstek. Az Európa nagyvárosaiban élő arab, illetve török kereskedőknek jól kiépített hálózataik működnek idehaza és keleti szomszédainknál. Felhajtóik a piacot, boltot de még az aukciókat is kihagyva közvetlenül nekik értékesítik értékesebb darabjaikat.
A hazai vásárlók ráadásul továbbra sem hajlandóak komolyabb pénzt adni a nyugaton már vagyont érő kincsekért. Magyarországon a XX. század közepéig a köztisztviselők bérlakásától a földbirtokos arisztokrácia otthonául szolgáló kastélyig mindenkinek falát díszítette legalább egy csomózott szőnyeg. Merthogy a közhiedelemmel ellentétben a kézi csomózott szőnyegeket nem a földre szánták készítőik. A panelkorszak és a nukleáris családok generációhiánya azonban kiirtotta a lakás meleg atmoszféráját adó faliszőnyegek tiszteletét és kultúráját.
Vásárlási tanácsokA vásárlást igen megnehezíti, hogy a szőnyegkészítés igen hosszú múltra tekint vissza, és az évszázadok alatt technikája szinte semennyit sem változott, mintavilága is alig. Míg korát megközelítőleg az amatőr is meg tudja állapítan, addig készítésének helyét csupán a szakértő, és még ő is rendszeresen használja a kézikönyvet. Ezt kézikönyvet minden leendő vásárlónak feltétlenül ajánljuk. A kereskedők miatt inkább a specializálódott galériákat keressék fel, és a tájékozódás végett érdemes az aukciós házak már lejárt és összefűzött katalógusát átböngészni. Lehetőség szerint tartózkodjanak a sérült szőnyegektől, mert mindent lehet ugyan restaurálni, de ez ebben a műfajban akár vagyonokba is kerülhet. A kopott szőnyeget szinte lehetetlen újra “húsossá” tenni. Lehetőség szerint tehát inkább a húsosabb sérültet, mint az ép kopottabbat keressük.
Csak a kereskedőknek
Ötödikén, csütörtökön a Nagyházi Galéria árverésén találkozhatott a hozzáértő közönség kvalitásos szőnyegaukcióval. A hazai kínálat szűkösségét jelzi, hogy a rendezők fél év alatt sem képesek egy árverésre való mennyiséget összeszedni, így néprajzi tárgyakkal kénytelenek felpumpálni az eseményt. A népi köcsögök után este 7 órakor kezdődött végre az, amire mindenki várt.
A 100 szőnyegrégiségből végül 63 talált új gazdára, 24,7 millió forintos összáron. A legértékesebb darabnak egy perzsa szerapi szőnyeg bizonyult: az 1,5 milliós kikiáltási árat egészen 5,5 millió forintra tornázták fel.
A terem hátsó traktusában helyet foglaló kereskedők mellett azonban a közönség labdába sem tudott rúgni. Még az itthon is magasnak számító árakat a külföldi tapasztalatok alapján mosolyogva fizették ki a vérbeli szőnyegkereskedők, a biztos profitot már most a zsebükben érezvén. Szomorú, de igaz: a hazai kisbefektetők lekéstek erről az üzletágról.
Figyeljünk a vásárlásnál!Veterán autót kétféleképpen restaurálnak. A korhűség elvének megfelelően és az utolsó csavarig az eredetiség szellemében. Az áraknak ennek megfelelően alacsonyabbnak, illetve magasabbnak kellene lennie. Itthon nincs jelentős különbség a két típus árfekvésében. Ez megtévesztheti a hozzá nem értő vásárlót. Mindennapi használatra (az olcsóbb) korhű darabokat ajánljuk, mert ezekhez vegyes alkatrészeik miatt mindig találhatnak alkatrésznek valót. Gyűjteményi hobbiautónak pedig éppen ellenkezőleg, az értékálló darabokat ajánljuk, melyek restaurálásról fotós dokumentáció készült, és veteránvizsgájuk van.
Műkinccsel az utakon
Tőlünk nyugatra a veterán gépjárműveket mély tisztelet övezi. Az otthonokban fölhalmozott műkincsekkel szemben ugyanis ez a reprezentálás igen speciális és közlekedésre is alkalmas formája. Hazánkban is egyre többen engedhetnék meg maguknak az oldtimer autók gyűjtését, még sincs divatja.
A hazánk öreg autóinak tulajdonosait tömörítő szaklap, az Oldtimer tavaly első ízben rendezett veterán árverést. Ezzel új korszakot nyitott, és nagyobb nyilvánosságot kölcsönzött e belterjes, de gyönyörű hobbinak.
Nemcsak egy típus szerelmesei találkoznak ilyenkor, hanem olyan elfeledett autóritkaságok kerülnek a nagyközönség elé, melyekről nagyapáink is csak álmodhattak. A hozzáértők szívét is megmelengette a legutóbbi, március utolsó napján tartott rendezvény.
Tavalyhoz képest mindenképp emelte a színvonalat, hogy az árverés helyszínéül idén a Jaguár központ szolgált. A hatékony kampány eredményeként ráadásul több mint 300 árverési tétel és az érdeklődők népes tábora jelent meg a Soroksári úton. A jó hangulatot segítette, és a feszültséget fokozta egy 300 ezer forintos áron indított Jáva motorkerékpár becsült értékén túlszárnyaló, hosszú licit után 900 ezer forintot elérő leütési rekordja.
Az árverés igazi sikerét – hasonlóan a tavalyihoz – a közlekedéstechnikai ereklyék, magazinok, prospektusok és relikviák aratták. Felemás eredménnyel zártak azonban az automobilok. 2000 nyarán még a magas árak okozták a sikertelenséget, idén szervezési hibák miatt is kisebb volt a kereslet.
Mi volt a baj?
• A kikiáltásra váró darabok jelentős része – például a helyszínt biztosító márka 3 igen nívós darabja, az igazán vonzó 1960-ból való Mercedes SL 190 kabrió és az eredeti, angol jobbkormányos 1976-os MGB GT sportautó – nem volt kiállítva az aukció előtt. Ezeket az autókat tehát a katalógus állításával szemben csak a kiállítás napján lehetett kutyafuttában megnézni.
• Próbavezetésre – ami azért gépkocsi esetén mindenképpen ajánlott, még ha veterán is – nem kerülhetett sor, még a helyszínen tartózkodó gépkocsik esetében sem.
• Elsőre pozitívnak tűnhet, hogy a nyugati árverési módszerrel kívánják az autókat az árverésen elindítani. Ez annyit jelent, hogy nem kikiáltási ár szerepel a katalógusban, hanem becsült érték. Csakhogy külföldön olyan nagy árverési házak dolgoznak ezzel a rendszerrel, amelyeknek van saját vagy a konkurenciával közösen összeállított leütési jegyzékük, és a becsült értéket ennek alapján határozzák meg. Magyarországon viszont, mivel nem volt még kellő számú árverés, nincsenek a becsült értéket alátámasztó precedens értékű leütések, így svájci és német szaklapok szolgálnak támpontul.
Az októberben várható harmadik árverést mindezek ellenére minden olyan olvasónak ajánlja a FigyelőNet, aki vonzalmat érez az autózás iránt. A piac ugyanis csak most van kialakulóban, így igazi kincsekre is lehet bukkanni, nagyon jó áron.
