1962-t írunk, amikor Hruscsov szovjet pártfőtitkár döntése alapján a kommunisták atommal megrakott hajóikat a kis szigetország, Kuba irányába kormányozták, hogy ott közepes hatótávolságú atomrakétákat telepítve sakkban tarthassák legnagyobb ellenségüket: Amerikát. A töltetek valóban nagy pusztítást vihettek volna véghez az Egyesült Államok egész területén, azonban a történelem akkor már inkább a tárgyalóasztalnál teljesedett ki, nem pedig puszta erőből. A légifelderítés információinak hallatán a kormány izzasztó tárgyalási folyamatba kényszerült. A tét: több mint 200 millió ember élete és a világbéke volt.
Mint ahogy az lenni szokott, valós történelmi eseményeken alapuló filmek történetükkel általában nem hoznak nagy meglepetést, ezért a rendező és a forgatókönyvíró csak a részletek tökéletesítésére hagyatkozhat. A tizenhárom napot bemutató film ezekből az apró részletekből építkezik, és alakít ki feszült izgalmat a nézőben. A tavaly készült 145 perces alkotás valójában a két Kennedy – John és Robert -, valamint tanácsadójuk (Kevin Costner) már-már felőrlő vitáit és küzdelmeit ábrázolja, amelyben a három hazafinak nem csupán az oroszokkal kell szembeszállnia, de közös álláspontra kell jutnia az államvezetés többi szervével is. A film két és fél órája perceknek tűnik csupán, hiszen a hangulat, amelyet egy világháború előtti feszültség alakít teljesen magával ragadja a néző figyelmét, még akkor is, ha eddig nem ez volt kedvenc témája. A film egyébként példa arra is, hogy napjainkban reneszánszát élik a történelmi témájú filmalkotások, hiszen egy valóban érdekfeszítő témával nem nehéz sikert elérni.
