2004-es csatlakozást jósol Magyarországnak az EU két prominens vezéralakja, Romano Prodi, az Európai bizottság elnöke és Günter Verheugen bővitési főbiztos. Ezzel ismét megerősítették az eddig egyetlen konkrét időpontot hazánk csatlakozásával kapcsolatban, bár az még így sem egyezik meg a kormány által sulykolt 2003-mal. Illúzióink azonban ne legyenek: az ilyen kijelentések semmiféleképpen nem tekinthetőek hivatalos dátumnak, ugyanis semmire sem kötelezik a másik felet. Örvendetes azonban, hogy a két tisztviselő csupa dicsérő szóval illette a magyar felkészülési folyamatot. Prodi már egyenesen arról beszélt, hogy hazánk egyike azon államoknak, amelyek a legjobb lehetőséget kínálják a befektetőknek Európában. Figyelmeztetését azonban komolyan kell vennünk: az, hogy mi állunk a csatlakozási folyamat élén, nem jelenti azt, hogy lassítani lehet a felkészülés ütemét. Keserű pirulákat pedig mindenképpen le kell nyelnünk. Az egyik legkényesebb témára, a munkaerő szabad áramlására várhatóan egy 5+2 éves korlátozási periódust javasol majd az EU. Verheugen tegnap egyértelműen kijelentette: ha a tagjelölt országok nem akarják, hogy a csatlakozási tárgyalások a végtelenségig elhúzódjanak, valamilyen korlátozásba mindenképpen bele kell egyezniük.
Meglepő eredményt hozott a Tárki egyik felmérése: a hazai feketegazdaság korántsem akkora, mint az a közhiedelem gondolja. Az 1990-es évek közepét vizsgáló kutatók megállapították, hogy a rejtett gazdaság a bruttó hazai össztermék (GDP) alig 5-8 százalékát teszi ki, szemben a sokak által gondolt 30 százalékkal. Érthetőbb adathoz viszonyítva ez azt jelenti, hogy a háztartások kiadásainak 10-14 százaléka után nem kaptunk számlát az eladótól. Persze szolgáltatásoktól függ, hogy mi után kapunk bizonylatot: általában a szolgáltatások és a ruhanemű vásárlásánál marad el az, amit az adóhatóság nagyon szeretne látni. A laza fegyelem persze valahol érthető, hiszen az eladónak ez jelentős megtakarítást, a vevőnek pedig alacsonyabb árat jelent. Ne feledjük, hogy ennek fejében azonban lemondunk a garanciáról. Egyes szolgáltatásoknál – mint a fodrász, kozmetikus, oktatási, egészségügyi szolgáltatások – azonban akár a 80 százalékot is elérheti a nem regisztrált kiadások aránya. Ez pedig igazán elgondolkodtató, még akkor is, ha a feketegazdaság összességében jóval kisebb mértéket öltött, mint gondoltuk.
8-9 százalékra módosította a kormány az idei évre vonatkozó inflációs prognózisát, miután a legutolsó láncszem, a pénzügyminiszter is belátta az 5-7 százalék irrealitását. Akár örülhetnénk is – észhez tért végre a kabinet -, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az inflációs várakozásoknak igen nagy szerepük van az áremelkedés alakulásában, és bár az utóbbi hónapokban sokan kárhoztatták a gazdaságpolitikát az alulbecsült infláció miatt, a mostani józanság könnyen visszaüthet. A kabinet ugyanis elveszítette hitelességét az áremelkedés nagyságával kapcsolatban, így sok gazdasági szereplő most azt gondolhatja, hogy ha már a kormány is 8-9 százalékot emleget, akkor biztosan 10-12 százalék lesz idén az infláció. Ehhez, tehát a saját prognózisukhoz igazíthatják majd áraikat, és így könnyen elindulhat a felfelé tartó spirál. A gond azonban nem csak ez. Bár az előrejelzést megváltoztatták, az ezzel kapcsolatos döntések meglehetősen felemásak lettek. Nyugdíjemelést beígértek (ki tudja mikor, és hogyan), ám a közalkalmazotti bérek nem emelkednek. Hiába számít maga a kormány is 12-13 százalékos bérnövekményre a versenyszférában, az állami alkalmazottak keresete idén csak alig több mint 8 százalékkal fog nőni. Ez pedig reálérték csökkenést jelent – dinamikusan növekvő GDP mellett. Hasonlóan nem változnak a költségvetés összegei sem, gazdaságkutatók így már 250 milliárd forintos többletbevételről beszélnek 2001-re, amit a kormány mindenféle ellenőrzés nélkül költhet majd el. Örülünk tehát, hogy a kabinet feladta irreális elképzeléseit, azt azonban tisztán kell látnunk, hogy a döntésnek igen fontos következményei is vannak. Az ezzel kapcsolatos döntések egyelőre elmaradtak.
