A pénzügyminiszter emelne az inflációs téten

Úgy tűnik egyelőre a kormány és a gazdaságkutatók között lavírozik Varga Mihály pénzügyminiszter, amikor inflációs kérdésekről esik szó. Nehéz helyzetben van, hiszen nemcsak szakmája becsületét kell megvédenie, hanem a múlt évi inflációval eljátszott bizalmat is helyre kell állítania. A kormányt érő bírálatok persze a gazdaságkutatók elemzéseiben is ott lapulnak.

A helyzet komikuma, hogy a tiszavirág-életű kétéves költségvetés sarokszámait kijelölő Járai Zsigmond ex-pénzügyminiszter jegybankelnökként már szembesült saját számaival. Ebből a szemszögből pedig már maga is a kutatócégek álláspontjához közelít.

A pénzügyi tárca élén Járait követő Varga más stratégiát követ, mint elődje: emel az inflációs téten. Hétfő reggel adott nyilatkozatában már arról beszélt, hogy a Pénzügyminisztérium javasolni fogja a kabinetnek, vizsgálja felül eredeti inflációs elképzelését.

A pénzügyi tárca első embere három forgatókönyvvel lepte meg a hallgatóságot. A legkedvezőbb esetben 7-7,5 százalékkal drágulhatnak a fogyasztói árak, ám ez feltételezi azt, hogy az olajárak csökkenek, az euró erősödik, valamint a hazai élelmiszer és szolgáltatás árak mérséklődnek. Túl szép, hogy igaz legyen, ezért az áremelkedés üteme nagy valószínűséggel inkább 8-8,5 százalék közé várható.

A pénzügyminiszter legpesszimistább szcenáriója 8-9 százalékos inflációt tartalmaz, vagyis gyakorlatilag a jelenlegi elemzői konszenzust tükrözi. Decemberre pedig – egyetértésben Járaival – úgy látja, hogy az év/év alapú áremelkedés 6-7 százalék közé mérséklődik.

Varga nyilatkozata némi meglepetést keltett, ámbár azzal mindenki tisztában volt, hogy a két tábor jóslata között tátongó szakadék nagyobb annál, hogysem az első negyedév számainak ismeretében ne kényszerítse megszólalásra a pénzügyminisztert. Miközben a kormány még mindig 5-7 százalékra taksálja a 2001-es árdrágulás ütemét, addig az elemzők már 8,5-9 százalék körüli inflációról beszélnek. Ebben a közegben kellett most Vargának megtalálnia az egyensúlyt. Várhatóan a következő kormányülésen fog eldőlni, hogy a három közül melyik forgatókönyvet teszik magukévá.

Bármelyik is legyen az előbbiek közül a kormány által képviselt végleges álláspont, az biztos, hogy ebben az esetben nemcsak a pénzügyminiszter kikacsintásáról lenne szó, hanem munkát is ad a parlamentnek. Elég, ha csak a nyugdíjakra vagy a közalkalmazottak bérezésére gondolunk, amelyeket az inflációhoz kötve állapítottak meg. Jóllehet a kiigazítás némileg mérsékli az inflációs többlet által keletkező költségvetési bevételt, az érintettek még így is hitelezői pozícióban maradnak a büdzsével szemben.

A gazdaság szereplői ugyanakkor továbbra is tanácstalanul állhatnak a nyilatkozattal szemben. Tekinthetik úgy is, mint a kormány új inflációs elképzelésének beharangozójat, ami a költségvetés újratárgyalásával jár, de meglehet az is, hogy a PM és a kormány még nem egyeztetett.