HétvégiBarométer

Fura magyarázat sikeredett arra kérdésre, hogy miért mondana le a magyar kormány a felsőoktatás fejlesztésére megszerzett világbanki hitel maradék részéről: mert készenléti díjat kell fizetni a ki nem használt keretekért. Magyarán pénzbe kerül, ha egy ország képtelen programot alkotni a felsőoktatás fejlesztésére, olyan tervet, amely megfelel a nemzetközi normáknak. A kormány szerint olcsóbb, ha nem készít ilyen terveket. A szaktárca kormánybiztosa szerint már nincs szükség a nemzetközi pénzintézet támogatására, mert a beruházásokra szánt összeget a költségvetés is biztosítani tudja. Az egykori művelődési és közoktatási miniszter úgy véli: a nemzetközi szerződés felrúgásával pénzügyi szempontból ellenőrizhetetlenné válhat a felsőoktatási fejlesztési program. Az elmúlt két évben csak rendelkezésre tartásra 700 ezer dollár fizetett az állam. (A kétéves költségvetésben 21 milliárd forintot fordít a felsőoktatás fejlesztésére az állam, és ezzel a pénzzel sem szakmai, sem politikai, sem pénzügyi fórumok előtt nem kell elszámolni. A felsőoktatási szektor fejlesztésére 1998 elején írt alá 250 millió dolláros világbanki hitelszerződést a magyar kormány. A nemzetközi pénzintézet 15 éves futamidőre szóló 150 milliós kölcsönét 100 millióval egészítette ki a költségvetés. Az ütemterv szerint tavaly összesen 32 millió dollárt – körülbelül 8 milliárd forintot – költhettünk volna el a kölcsönből, ennek ellenére mindössze 1,5 milliárd forintot használtunk fel.

Egy éven belül kiderülhet, hogy az ablakon kidobott pénz lesz-e, amit most kapott a Malév a csőd elől való meneküléshez, vagy megmentik vele a társaságot. Az Orbán-kormány sem képes eldönteni, kell-e nemzeti légitársaság az országnak, és akkor ad 150 milliárdot a versenyképessé, de legalábbis értékessé tételhez, vagy hagyja tönkre menni, amihez még éppen elég az a húsz milliárd, amit utoljára megszavaztak a társaságnak. Most a régi orosz gépek értékesítése után a Malévnak összesen két saját gépe marad, és a 24 tagú flotta többi tagjáért egytől egyig súlyos lízingdíjakat kell fizetnie. A Tupoljevek értékesítéséből várható 500-750 millió forintos bevétel is csak arra lesz elegendő, hogy a helyettük lízingelt négy Boeing-737-es egyhavi lízingdíját ki tudják fizetni. A lízingelés ugyanis hosszabb távon mintegy kétszer annyiba kerül, mintha megvásárolná a társaság a légi járműveket. Csakhogy a Malévnek nincsen annyi tőkéje, hogy ki tudja fizetni ezek vételi árát. Ahhoz, hogy reményt lássanak befektetéseik legalább hosszú távú megtérülésére, arra lenne szükség, hogy a kormány bizonyítsa teljes elkötelezettségét a vállalat szanálása mellett, amire lenne ok, mert a Ferihegyi repülőteret az adottságai alkalmassá tennék arra, hogy Kelet-Közép-Európa egyik gyűjtő-elosztó központjává váljék. Ez derül ki a Ferihegy fejlesztési lehetőségeiről nemrég elkészült két tanulmányból.

Ügyes ötlet, mert minimális a költsége és jól eladható a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium kezdeményezése, hogy még ebben az évben egységesítsék a gyermekek utazási kedvezményét. A jelenlegi négy- helyett hatéves korig utazhatnának ingyen a vasúton és a helyközi buszjáratokon. Az erre vonatkozó kormányrendeletet a státustörvény miatt is módosítani kell az idén.

Kezdődik minden elölről, azzal a különbséggel, hogy az önkormányzati szövetség elvesztette a türelmét, és pert helyezett kilátásba a kormánnyal szemben annak érdekében, hogy visszaszerezze a elbitorolt és több száz milliárd forint értékűre tartott gázközmű vagyonát. A Legfelsőbb Bíróság precedens értékű ítélete tovább bonyolítja a gázközművagyon ügyét. Az 1990-es önkormányzati törvény ugyanis a belterületi gázközművagyont teljes egészében az önkormányzatok tulajdonába adta. A gázközművagyont azóta privatizálták, úgy, hogy valójában sosem került az önkormányzatok tulajdonába. A TÖOSZ új vezetősége deklarálta: lemond a vagyon természetbeni visszajuttatásáról, de kártérítést kér. A kormány megígérte az önkormányzatok kártalanítását, erre a célra 60 milliárd forintot elkülönítettek. Egyidejűleg a kormány – törvényi fölhatalmazás híján – számos településnek úgynevezett gázközművagyon-előlegeket utal, a teljes összeg azonban egyes becslések szerint több száz milliárd lenne. Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára ezzel kapcsolatban több helyen nyilatkozott: fogytán az önkormányzati szövetség türelme. Ha májusig nem lesz törvény, a TÖOSZ pert indít az állam ellen.

Tegnap az országgyűlésben a gazdasági vitanapon az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy a pénzügyi csomagterv, a változtatások jelentős része a kormány klientúraépítését szolgálja. Bauer Tamás (SZDSZ) szerint a javaslat ellentétes az Alkotmánybíróság egyik határozatával, amely kimondja: “csomagtörvényt” csak kivételes esetben szabad az országgyűlés elé terjeszteni. Keller László szocialista honatya viszont éppen azt tette szóvá: ha már “saláta”, miért nincs benne minden változtatnivaló, például az úgynevezett repiadó korábban megígért módosítása is. Többen élesen bírálták az adónyomozók jogkörének kiterjesztését. Számos kritikai észrevételt fogalmazott meg a MIÉP képviselője is: Lentner Csaba kifogásolta, hogy a kormány az adótörvények elfogadása után három hónappal módosítaná az adózás rendjét, s rámutatott, hogy a törvénycsomag beterjesztése előtt nem készült hatástanulmány.