Csendes megszorítás után hangos osztogatás

Motorcsere zajlik éppen a magyar gazdaságban úgy, hogy közben a teljesítmény alig változik, de semmi estre sem lesz visszaesés. A korábbi növekedést a nemzetközi kereslet hajtotta, amire az idén aligha lehet számítani. Az amerikai gazdaság lassulása, azzal együtt az európai növekedés tempóvesztése azért nem jár súlyos következményekkel, mert az olaj ára normalizálódott, vagyis növekedésre már nem kell számítani és azért, mert a belső kereslet mesterséges felgerjesztése kompenzálja a veszteségeket. Sőt…

A Pénzügykutató Részvénytársaság legfrissebb prognózisa szerint (lásd a részletes táblázatot a cikk végén) az idén az infláció 9,2 százalék lesz, vagyis csaknem kétszer akkora, mint a kormányzati ígéret, és ahogy Petschnig Mária Zita, a jelentés főszerkesztője fogalmazott, ennek egyik oka, hogy tavaly romlott a kormány hitelessége az inflációs előrejelzésben. Növeli az inflációt a minimálbér emelkedése, hogy a termelői árak tavalyi növekedése most jelenik majd meg a fogyasztóknál és a forint leértékelési ütemének bejelentett csökkentése is ebbe az irányba hat. Járai Zsigmond sem ért egyet saját magával, hiszen ő készítette a költségvetést, amelyben 5-7 százalékos infláció van, de a jegybank élén már úgy nyilatkozott, hogy az magasabb lesz, mint a tervezéskor használt érték.

Közelgő választások

A Pénzügykutató Rt szerint 2001 már a választások jegyében zajlik. Sokat lazított a kormány a korábbi megszorításokon, és ezen túl is bőkezűen költ az állam az idén. A beruházásban a növekedés elérheti a 9 százalékot, ami kisebb, mint a kormány 11 százalékos kalkulációja, de a növekedés így is 40 százalékos lenne. Sokat javul a lakosság jövedelmi helyzete, olyan rétegek kapnak kiemelt bérfejlesztést, amelyekben az elhalasztott vásárlások miatt a költési kényszer nagyobb az átlagosnál. A kamatnyereség is olyan alacsony, hogy az nem ösztönöz megtakarításokra, valamint a foglakoztatás 1 százalékos bővülése is a növeli a piacon a keresletet.

Ez lenne tehát a motor és az elmozdulás abban van, hogy tavaly inkább az export és az ipar erőteljes növekedése hajtott a gazdaságot, amire az idén kevésbé lehet számítani. A belső egyensúly hiányt például százmilliárdos csomagok tologatásával növelték fel 2000-ben a 3,5 százalékos szintre, mert ügyeskedés nélkül 1,5 százalék lett volna csupán, ami jövő márciusban okozott volna kellemetlenségeket, mert nehéz lett volna megmagyarázni, hogy miért nőtt ismét 3 százalék fölé.

Sok politikai adósság is keletkezett ebben az időszakban. Petschnig Mária Zita szerint a kedvező feltételeket nem használta ki a koalíció az államháztartási reform kidolgozására, az adórendszer korszerűsítésére, az egészségügy megújítására, a már említett regionális rendszer kialakítására, és a mezőgazdaságban keletkezett adósságok rendezésére. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a KSH januári jelentéséből már kimaradt a mezőgazdaság termeléséről az adatsor, mert vagy elveszett útközben, vagy olyan vita lehet a szakértők között, hogy inkább kihagyták.)

Kritikus él

A jövőre nézve igen kritikus megjegyzést tesz a tanulmány: A két éves költségvetés elfogadásával intézményesül a kormány kontrollálhatatlan lehetősége a jövedelmek átcsoportosítására, ami szinte megítélhetetlenné teszi az államháztartás valós helyzetét. Az idei költségvetés kockázata az, hogy az elmúlt évről átszivattyúzott forrásokat teljes egészében elköltik az infláció alultervezéséből keletkező többletekkel együtt. A háztartások nettó megtakarításai a GDP arányában tovább csökkennek, ami a növekedés finanszírozásának romló arányait vetíti előre. A meginduló folyamatok tehetetlenségi ereje 2002-ben, a választások évében feszült helyzetet idézhet elő, mert akkor a megszorításokra, kiigazításokra lényegében semmi esély.

(Szerencsére a mi olvasóink otthonosan mozognak a táblázatokban, mellékelünk is kettőt.)