A részvénypiacok alakulásában szerepet játszó hatások – kissé sarkítva – három fő csoportra oszthatók. Első tényezőként a vállalati események említendők (hírek, eredmények) mint mikrogazdasági történések, ezzel Hogyan olvassunk részvényelemzést? című írásunkban foglalkoztunk részletesen. A második csoportba tartozó pszichológiai hatások irodalma igen szerteágazó és kiterjedt. Harmadik tényezőként a makrogazdasági hatások kifejezői, a sokat emlegetett indikátorok említendők – most ezekről lesz szó.
FN AdatbányaA FigyelőNet aloldalán minden gazdasági adatot megtalál, letölthető Excel formátumban is! Makrogazdasági adatok, vállalati adatok, iparági elemzések:
Adatbánya >>
Melyek az igazán fontos mutatók?
A makromutatók a gazdasági teljesítményt próbálják emészthető állapotúvá varázsolni. Segítségükkel mérhetővé válnak a folyamatok, és nem utolsósorban munkát adnak a statisztikusoknak és az elemzőknek.
• “Nyomkövető” mutatók: Általában erőteljesen hatnak a piacokra, a világ lélegzetvisszafojtva nézi például az amerikai és európai GDP számokat. Amerikában a GDP bővülése mellett a deflátor adatát is közölni szokták, mely a növekedéshez/csökkenéshez kötődő inflálódást jelzi. A fogyasztói áremelkedést ugyanis a fogyasztás szerkezetét hűen tükröző fogyasztói kosár alapján mérik (amely Magyarországon közel 2000 terméket tartalmaz, arányosan súlyozva), ami nem egyezik meg teljesen a GDP termelés szerkezetével. A nyugati régióban a bruttó nemzeti össztermék változása nagy átlagban a tőzsdei vállalatok teljesítményét is jól reprezentálja. A lehűtött amerikai gazdaság értelemszerűen a vállalati eredmények romlását hozta magával.
A termeléshez kötődnek a hatékonysági indexek, így a munkaerő költségére, illetve a termelékenységre vonatkozó mutatók is. A romló hatékonyság (arányaiban növekvő költségek, visszaeső termelés) teljesen evidens módon kedvezőtlen jelnek minősül a részvényesek számára.
Kosztolanyi: döntő a pszichológia!André Kosztolanyit, a múlt század legnagyobb tőzsdeguruját megkérdezték egyszer arról, hogy mekkora szerepet tulajdonít a pszichológiának és a fundamentumoknak a tőzsde megítélésekor. A mester válasza egészen megdöbbentő volt, szerinte a tőzsde 90 százalékban az érzelmekről szól, és csupán a maradék 10 százalék jut a fundamentumokra.
• “Egyidejű” mutatók: Ezeknek az indikátoroknak a követésével átfogó képet ugyan nem kapunk, mindenestre a gazdaság aktuális állapotáról azért jellemző információkkal látnak el minket. A munkaerőpiaci számok – így a munkanélküliségi ráta, a foglalkoztatottak jövedelmének változásai – mellett az ipari termelés havi állapota is ide tartozik. A gazdaság expanziója és a munkanélküliség csökkenése általában együtt járó fogalmak, ezek a mutatók önmagukban tőzsdeindex-elmozdulásokat szoktak eredményezni. A lakosság jövedelmi és fogyasztási (magyarul költekezési) állapota is ide tartozik, a jövedelem és fogyasztás mint kereslet, a termelés pedig mint kínálat értelmezendő. A kereskedelmi értékesítések és a megtakarítások jelzőszámait pedig a két kategória egyfajta mérlegeként lehetne leírni.
A termelés mellett a másik sarkalatos pont az infláció kérdése. Senki sem szereti az árak emelkedését, bár az ellenkezőjéért sem rajong a pénzvilág. Általánosságban elmondható, hogy az árszínvonal emelkedésére alapvetően negatívan reagálnak a részvénytulajdonosok.
Bizalmi indexek
Az elmúlt hónapokban – az USA gazdasági növekedésének lassulásával párhuzamban – előtérbe kerültek a nagy felfutáskor elhanyagolt bizalmi indexek.
• Ezek azok az indikátorok, amelyek valamennyire elénk vetítik a közeli/távoli jövő történéseit. A legnagyobb figyelmet a fogyasztói bizalmi index kapja, hiszen mégiscsak a vevőkből él az üzleti világ. A fogyasztók jövőképe azonban kissé ambivalens érzéseket szül a részvényesben. Ez legjobban a jelenlegi amerikai példával támasztható alá: a recesszió rémével fenyegető elemzések mellett zuhanó részvényárak ugyanis erőteljesen zuhanó bizalmi indexekkel vannak körülbástyázva. Valamennyire öngeneráló folyamat ez, a rossz hangulat hatványozottan jelenik így meg, hiszen a gyenge kilátásokat mutató indexek tovább rontják a fogyasztók “hitét”.
• A bizalmi indexek másik részét az üzleti élet szereplőinek véleménye alkotja – a vállalkozások közt készült felmérés az árakról, a termelésről, illetve az értékesítésről, valamivel világosabb képet ad a háttérben zajló eseményekről.
A jövőbe mutatnak a rendelésállomány-változások is. Ezek körülbelül ugyanolyan hatásúak, mint a hasonló – páldául új megrendelésről számot adó – vállalati bejelentések. Az inflációra nézve mérvadó lehet a nyersanyagárak módosulása, mivel az anyagárak emelkedése később fejti ki hatását a fogyasztói árakban.
A FED logikája
Amerikára mint a pénzvilág közepére nézve érdekes a kérdés: hogyan olvas az adatok százaiból a jegybank szerepét betöltő FED? A FED célja a gazdasági növekedés ösztönzése ésszerű keretek között és az infláció kordában tartása. A kamatpolitika ennek megfelelően alakul, összefoglalva: a gazdaság gyorsítását a kamatszint csökkentésével, a lassítást pedig a kamat emelésével próbálják előidézni.
A csökkentett kamatszint a biztosabb államkötvénypiacról a befektetések felé szorítja a tőkét és megkönnyíti a cégek hitelfelvételét és ebből adódóan a fejlődést is, emelkedési potenciált kínálva ezzel a vállalatok részvényeinek. Ezért “szeretik” a részvénytulajdonosok a kamatszint enyhítését.
A közelmúltban azonban több példa is volt arra – legutóbb március 20-án -, hogy a piac nem tartotta elégségesnek a FED kamatcsökkentését. Ennek eredményeként az elméletileg indokolt emelkedés helyett zuhanni kezdtek a részvényárak.
