Magyar gazdaság: túl a csúcson

Az Ecostat két héttel ezelőtt közétett elemzéséhez hasonlóan a GKI Gazdaságkutató Rt. szakemberei is borúsabban látják a magyar gazdaság idei kilátásait. Mindkét társaság szakemberei egyetértenek abban, hogy a gazdasági bővülés kisebb lesz a múlt évinél, és csak a legkedvezőbb esetben érheti el az 5 százalékot.

Az inflációt illetően a GKI elemzői álltak elő pesszimistább jóslattal, ám ez jórészt a két kutatás publikálása között eltelt idővel magyarázható. A februári inflációs adat ugyanis az Ecostat elemzésének közzététele óta a legtöbb kutatót arra késztette, hogy felfelé módosítson inflációs előrejelzésén.

Milyen folyamatok jellemzik a makrogazdaságot?

A hazai infláció ebben az évben csak kismértékben csökkenhet. Ennek legfőbb oka, hogy a későbbre halasztott inflációs nyomás még mindig jelentős. A belföldi energiaárak tovább növekednek (idén például a gázárak átlagosan 12 százalékkal), és a mezőgazdaságban, valamint az élelmiszeriparban is további drágulás valószínű. Alig nő viszont a tartós fogyasztási cikkek és a ruházati termékek ára. Mindezek eredőjeként 9 százalékos éves átlagos és 7,5-8 százalék közötti decemberi árindex várható 2001-ben.

A beruházások a tavalyi 6,5 százalékkal szemben az idén mintegy 11 százalékkal bővülnek. A lakosság, az üzleti szféra és az államháztartás beruházásai egyaránt dinamikusan növekednek.

A nominális béremelkedés a tavalyi 13,5 százalékról idén 14,5 százalékra gyorsul. A lakosság jövedelmének reálértéke ezek szerint 4 százalékkal javul. A fogyasztás még ennél is gyorsabban, hozzávetőleg 5 százalékkal bővül.

Ezt a folyamatot felerősíti, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága tovább csökken. Ez utóbbi a pénz- és tőkepiacok elbizonytalanodásával, az alacsony reálhozamokkal, a korábbi években elhalasztott fogyasztás pótlásával és a hivatalos inflációs prognózisokkal kapcsolatos bizalomvesztéssel függ össze.

A világpiaci konjunktúra mérséklődésével párhuzamosan a magyar export növekedési üteme is lassul, az import pedig ezt meghaladóan emelkedik, miközben a cserearányok kissé javulnak. A külkereskedelmi mérleg hiánya 5-5,5 milliárd euró között lesz. Nem valószínű ugyanakkor, hogy ezt a romlást más tételek ellensúlyozni tudnák, ezért a folyó fizetési mérleg hiánya idén már számottevően nő, eléri a 2,7 milliárd eurót.

Az említett keresleti feltételek közepette a gazdasági fejlődés üteme kissé lassul. A GDP közel 5 százalékkal – a cserearányok javulásával együtt legalább 5 százalékkal – emelkedik, de változik a növekedés összetétele: erőteljesen nő a belföldi értékesítés súlya. Az ipari termelés 12 százalékkal, a tavalyinál lassabban, az építőipari termelés viszont közel 10 százalékkal, a tavalyinál gyorsabban bővül.

Mi történhet a költségvetéssel?

Az államháztartás egyensúlyi helyzete lényegesen romlik. Igaz ugyan, hogy a költségvetésben tervezettnél magasabb infláció miatt mintegy 120 milliárd forint adóbevételi többlet keletkezik, de a különböző feszültségek miatt ez automatikusan “elköltődik” (kamatkiadásokra, gyógyszerkeret-túllépésre és az ÁPV Rt.-től remélt bevétel kiesésének pótlására, sőt ismételt tartalékfeltöltésre).

A hivatalosan kimutatott deficit a GDP 3,4 százalék körül lesz, de a tavalyra könyvelt, valójában idén felhasznált tételekkel együtt a hiány a GDP 4 százalékát, az ÁPV Rt. kiadásait és az autópálya-építés teljes ráfordítását is figyelembe véve pedig a GDP több mint 5 százalékát teszi ki. Így az EU számbavételi rendszerét közelítve számított elsődleges egyenleg a tavalyi 2 százalék körüli többletből hiányba csap át.

Választási év előtt aligha meglepő, hogy a fiskális politika költekező jellegű, s a kormányzat csak adminisztratív módszerekkel fékezi (azzal is csak átmenetileg) az inflációt. A monetáris politika nyilatkozatokkal és erőteljes reálfelértékelődéssel kíván antiinflációs célokat követni, de ez utóbbival hosszabb távon veszélyezteti a nemzetközi versenyképességet.

Idén még marad a csúszóleértékelés

Az év végén, esetleg a jövő év elején, alapvetően választási okokból valószínűleg megszűnik a csúszó leértékelés. Szakmailag ez inkább csak 2002. után, 6 százalék alatti infláció mellett lenne indokolt. Az idén átlagosan 3 százalék körüli leértékelés megy végbe, ami ismét jelentős reálfelértékelést jelent, vagyis a vártnál magasabb infláció késlelteti a forint árfolyam-mechanizmusának megváltoztatását.

A magyar gazdaság idei kilátásáról alkotott kutatói kép két hét múlva lesz teljes. Ezalatt kerül nyilvánosságra a Pénzügykutató és a Kopint-Datorg munkája. Lehetséges, hogy a két későbbre időzített prognózis még a mostaniaknál is óvatosabb álláspontot tartalmaz majd. A kormány mindeközben továbbra is kitart 6 százalékos inflációs előrejelzése mellett.