Belföld

Ki fog tanítani az üzleti iskolákban?

Mind nehezebben tudnak jó nevű oktatókat szerződtetni az üzleti iskolák és egyetemek. A képzett kutatókat a jóval magasabb jövedelemmel elcsábítják a tanácsadó cégek.

A Business Week toplistáján szereplő első 30 üzleti iskolában összesen 250 betöltetlen állás van. Ha ezekhez hozzávesszük a lista következő húsz iskoláját, akkor az üresedések száma máris 400, nem is beszélve a toplistáról kiszorított másik 300 üzleti iskoláról, amely létszámproblémákkal küzd. A tét nagy: a magas színvonalú oktatói gárda kulcskérdés a vállalati támogatások, a kutatási pénzek és a legjobb hallgatók megszerzése szempontjából.

Akadályok

Ki fog tanítani az üzleti iskolákban? 1Tény, hogy egyre nehezebb üzleti iskolai tanárokat találni. A legnagyobb akadály az, hogy miközben a tanári állások száma nő, kevesen szereznek Ph.D. fokozatot üzleti és menedzsment területen. A National Opinion Research Center legújabb felmérése szerint az üzleti jellegű Ph.D.-k száma mindössze 3,5 százalékkal emelkedett az elmúlt évtizedben, míg például a biológia területén 36 százalékos, a történelemén pedig 88 százalékos volt a megfelelő bővülés.

A legutóbb vizsgált 1999-es évben 1104 Ph.D.-t adtak ki üzleti területen, s a cím birtokosainak csak a fele választotta hivatásául az oktatást. Ez közel sem elegendő az igények kielégítéséhez.

Kényszermegoldások

Amikor az oktatói állásokat nem tudják betölteni, az üzleti iskolák tanárai gyakran a szokásosnál több órát kénytelenek tartani, s emiatt kevesebb idejük jut kutatásra, ami pedig elengedhetetlen a véglegesítéshez. Egyfajta megoldás lehet az iskolák számára az üzleti és menedzsment területen kívülről, például társadalmi szakterületekről “importálni” Ph.D.-seket, ahogy ezt a hetvenes években megélt gyors növekedés idején tették. Az ilyesfajta kényszermegoldások azonban csak bizonyos idő múltán hozzák meg gyümölcsüket.

Oktató üzletemberekNéhány iskola gyakorló üzletembereket is szerződtet. Ám a kutatásban járatlan menedzserek nem tudnak megfelelni az egyetemeken támasztott igényeknek. Ezért fennáll annak veszélye, hogy elszaporodnak az olyan oktatók, akik szívesebben tartanak népszerű gyakorlati tanfolyamokat, miközben a csak a beavatottak számára emészthető szellemi táplálékot a véglegesített oktatókra hagyják. Olyan választóvonal ez, amely lehűtheti a kutatói kedvet és ellentéteket szíthat az oktatók között.

Gyakran előfordul az is, hogy az egyetemek olyan emberek szerződtetésére kényszerülnek, akik nem sokat értenek az üzlethez. Hogy legyen idejük megismerni, az ilyen oktatók alacsony óraszámmal dolgoznak az első négy évben.

Hatalmas fizetéseket adni a sztároknak, elcsábítani gyakorló cégvezetőket és kivárni, hogy a más területről érkező oktatók üzleti érzékre tegyenek szert – mindezt meg lehet ugyan próbálni, de nem valószínű, hogy elegendő lesz az oktatói gárda feltöltéséhez. Ahhoz, hogy megtöltsék a csaknem üres Ph.D. hallgatói székeket, az üzleti iskolák vezetőinek már az első diploma megszerzése előtt meg kellene szerettetniük az üzleti tanulmányokat az egyetemistákkal.

Magyar módi

Magyarországon 1993 óta van Ph.D. képzés, az első évfolyamok hallgatói mostanában végeznek, ezért trendekről egyelőre nem lehet beszélni. Az első beiratkozott évfolyamokon a “Közgáz” Ph.D. hallgatóinak összetétele ráadásul nem is nevezhető tipikusnak, ugyanis 80 százalékuk a már ott lévő tanársegédek közül került ki. Ez nem véletlen: a felsőoktatási törvény értelmében bármilyen egyetemi karrierhez szükséges e fokozat megszerzése, megléte nélkül nem lehet például docenssé kinevezni valakit. Jelenleg bő kétszáz Ph.D. hallgató van az egyetemen, a képzés tehát igen népszerűnek mondható.

Bár a Ph.D. egyetemi karrierre kvalifikál – hiszen az ott felszívott elméleti, módszertani képzés tudományos, kutatási tevékenységre készít fel -, sok végzőst csábítanak el a multik és különböző tanácsadó cégek, ahol jóval magasabbak a jövedelmek. Ezzel nem árt tisztában lenniük a Ph.D. jelölteknek – csak akkor érdemes az egyetemi karriert választaniuk, ha vállalják, hogy az egyetemen kevesebbet fognak keresni, mint az üzleti életben.

Ez évtől egyébként emelkedtek a fizetések, de így sem versenyképesek: a tanársegédek bruttó 92 ezer forintot, az adjunktusok 115 ezer forintot keresnek. Utóbbi összeget már kezdő közgazdászok is megkaphatják multinacionális vállalatoknál. A Közgázon tehát úgy igyekeznek megtartani az oktatókat, hogy megengedően állnak a tanácsadói munkavégzéshez – ez egyébként az oktatás szempontjából is hasznos, mert gyakorlati tapasztalat nélkül nem lehet valakiből jó tanár -, s többletjövedelem-forrást teremtenek külön képzési programok, kutatási alapok segítségével is. A tapasztalatok szerint azonban még így is csak az marad oktató, akinek ez az alapvető motivációja.

A cikk elkészítésében Bakacsi Gyula, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) rektorhelyettese volt segítségünkre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik