A legtöbb piaci szereplő úgy véli, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (FED) az idén most már harmadszorra, ismét kamatot csökkent a nyíltpiaci bizottság (Federal Open Market Committee, FOMC) magyar idő szerint ma délutáni-esti ülésén. 
Az elemzői konszenzus az, hogy a FED minden tőle telhetőt megtesz azért, nehogy recesszióba süllyedjen az amerikai gazdaság. Ezért aztán szinte minden piaci résztvevő biztosra veszi a kamatvágást, és csak a lazulás jósolt mértékét illetően oszlanak meg a vélemények. Egyesek 50, az agresszívabb fellépést sürgetők viszont 75 bázispontos csökkentést várnak.
Mikor is van a recesszió?
Több helyen olvasni és hallani, hogy a tőzsdékre világszerte azért jár rá a rúd, mert az amerikai gazdaság recesszióba süllyedt. A félreértések elkerülése végett nem árt viszont tisztázni, hogy a recesszió mint közgazdaságtani fogalom a GDP legalább két negyedéven át tartó folyamatos csökkenését jelenti. Ezek alapján szó szerint nem beszélhetünk recesszióról, miután negatív GDP-bővülési adat az utóbbi időben nem látott napvilágot a tengerentúlon.
Olvassa el……korábbi írásainakat:
• A Fed lelkesít – a fogyasztók bizalmatlanok
• Fókuszban a FED kamatcsökkentése
Igaz, lassult a gazdaság, és a várt soft landing helyett igencsak hard landing volt ez. A tartósan legalább 5 százalékos növekedési fázis után jelenleg csak 1 százalék körüli a bővülés: 2000 negyedik negyedévében 1,1 százalékot mértek. Abszolút értékben azonban ez a növekedés is óriási értéket jelent. Megjegyzendő, hogy éppen a gazdaság hatalmas mérete miatt számos neves közgazdász már eleve fenntarthatatlannak tartja hosszú távon a 3-4 százalékot meghaladó bővülési ütemet.
Sokkal kevésbé egyszerű viszont azt eldönteni, hogy beindultak-e már azok a gazdasági folyamatok, melyek egyértelműen recessziót eredményeznek majd. Feltehetően Alan Greenspan, a Fed elnöke is sokat gondolkodik ezen a kérdésen. Tény, hogy a jegybankelnök egyértelmű nemmel válaszolt februári kongresszusi meghallgatásán. Tény azonban az is, hogy hasonlóan cselekedett 1990 szeptemberében is, amikor pedig már javában beindultak a rettegett recessziós gépezetek.
A jóléti hatásAz 1930-as évek óta először fordult át negatívba a háztartások megtakarítása, amit azzal indokolnak a szakemberek, hogy az emberek fokozottan kezdték elkölteni a tőkepiacon megkeresett dollárjaikat. Amíg ugyanis emelkedtek a részvényárfolyamok, nem kellett megtakarítani, hiszen a tőzsdéről folyamatosan áramlott a háztartások felé a többletjövedelem. A folyamatot jól jelzi, hogy a megtakarítási haljandóság csökkenésével párhuzamosan folyamatosan nőtt a hitelek jövedelmekhez viszonyított aránya is. A helyzet azonban a visszájára is fordulhat: a csökkenő árfolyamokat látva megijednek a kisbefektetők, egyre csak növelik megtakarításaikat, miközben kevesebbet költenek. A visszaeső lakossági kereslet pedig igen könnyen válthat ki recessziót.
A fogyasztói bizalom
Karsai Tamás, a Concorde Értékpapír Rt. vezető elemzője úgy véli, hogy az új gazdaságot éltető új paradigmarendszer (mely azt állította, hogy az újfajta gazdasági környezetben a korábbinál lényegesen gyorsabb ütemű gazdasági növekedés is fenntartható) alapjaiban véve nem dőlt meg. Az új gazdaság továbbra is szállítja a hatékonyságnövelő megoldásokat, a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik. Az emberi tényezőre kell itt gondolni, hiszen a várakozások sokszor önbeteljesítő jóslattá válnak.
Az elemző hozzátette: a lassuló Amerika és a szintén nem túl rózsás helyzetben lévő Japán mellett Európa helyzete felértékelődhet. A pszichológiai tényezőkkel azonban itt is számolni kell, hiszen a pesszimizmus esetleges globalizálódását nehéz megállítani.
A folyamatokat kiváltó tényezők közül a legfontosabb a fogyasztói bizalom kérdése, hiszen a fogyasztók költekezése szívja fel a gazdasági teljesítmény csaknem kétharmadát. Ha ezen a téren gondok vannak, akkor már többnyire tehetetlen a monetáris politika. Maga Greenspan szemléletesen ahhoz hasonlította ezt a helyzetet, mintha egy folyó vizét próbálnák a folyásiránnyal ellentétes irányba terelni, miközben hamarosan átszakad a gát.
Tükröm, tükröm…A Goldman Sachs olyan modellt dolgozott ki, amellyel 1960 óta minden gazdasági visszaesést előre jelezhetett volna. A mindentudó index szerint jelenleg 40 százalékos valószínűséggel lehet recesszióra számítani, holott néhány hónappal ezelőtt 60 százalékon állt a mutató. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jelenlegi hatékony készletgazdálkodási megoldásoknak köszönhetően a cégek a korábbinál jóval zökkenőmentesebben tudnak alkalmazkodni a gazdasági hullámvölgyekhez. Így megfelelő intézkedésekkel elkerülhetők a tragédiának beillő visszaesések.
A vállalati szektor
A fogyasztói bizalom jelenleginél meredekebb esését kevés dolog válthatná ki könnyebben, mint a munkanélküliségi ráta hirtelen megugrása. Ez szerencsére még nem tapasztalható; februárban is csak 4,2 százalékot mértek. A tömeges elbocsátások hatalmas pánikot válthatnának ki.
Itt viszont már be is lép a képbe a magángazdaság másik domináns szereplője: a vállalati szektor. Szerepe azonban nemcsak a fogyasztói oldalon, vagyis az elbocsátások révén érvényesül, hanem a beruházások keresletnövelő hatása folytán is. Itt sem kapunk azonban túl jó képet: az iparban 1992 óta nem látott mélypontra csökkent a kapacitáskihasználtság mértéke.
Ha van fölös kapacitás, akkor nem fognak annyit beruházni. Ha ehhez hozzászámítjuk a csökkenő fogyasztói kereslet miatt visszaeső profitokat is, aligha tűnik valószínűnek, hogy a vállalati szektor kereslete gátolja meg az USA gazdaságának esetleges recesszióba csúszását.
