A Munka törvénykönyvének módosításáról szóló parlamenti vita felszínre hozta a kereskedelmi létesítmények nyitva tartásáról szóló hatályos jogszabályok pontatlanságait, többértelműségét. A belkereskedelemről szóló törvény ugyanis rögzíti, hogy az üzlet nyitva tartását a fogyasztói szokások ismeretében a tulajdonos, illetve a bérlő határozza meg. Ezzel szemben a Munka törvénykönyve azt mondja ki, hogy az alkalmazottakat munkaszüneti napon foglalkoztatni tilos.
Kivéve, ha folyamatos vagy folytonos az üzemmenet (a törvényhozók itt valószínűleg az erőművekre és az ahhoz hasonló üzemekre gondoltak). Ezt a feltételt különbözőképpen értelmezik az üzletláncok, illetve a kiskereskedelmi kis- és közepes vállalkozások, valamint a munkavállalói érdekképviseletek.
A vitatott pontokA Munka törvénykönyvének módosítása előírná, hogy a munkavállalót hetente két pihenőnap illeti meg, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ez az állítás pedig kategorikusan megtiltaná a vasárnapi nyitva tartást. Csakhogy lennének értelmezési kiegészítések. Utóbbiak között szerepelne, hogy megszakítás nélküli munkarendben, valamint a rendeltetése folytán ezen a napon is működő munkáltatónál jogszerűen lehetne dolgozni vasárnap. A “rendeltetése folytán” itt azt jelenti, hogy a tevékenység során nyújtott szolgáltatásra munkaszüneti napon rendszeres és általánosan elfogadott társadalmi igény van. Márpedig ezt igencsak többféleképpen lehet értelmezni.
Egy kis történelem
Az egyértelműnek korántsem nevezhető helyzet a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok megjelenésével alakult ki. A számottevő érdekkülönbségek miatt valamilyen áthidaló megoldást kellett keresni. Ezt a célt szolgálta az a megállapodás, amelyet 1998 februárjában kötöttek meg az érdekeltek: a munkavállalói érdekképviselet, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) és a bevásárlóközpontok, illetve az üzletláncok képviselői.
A megállapodás szerint az érintett szervezetek tagságuk előtt a következő álláspontot képviselték: a bevásárlóközpontokban lévő kereskedelmi létesítmények, üzletláncok a munkaszüneti napokon, különösen húsvét vasárnap és hétfőn, május 1-jén, december 25-26-án és január 1-jén tartsanak zárva, míg március 15-én, Pünkösd vasárnap és hétfőn, augusztus 20-án és október 23-án gazdasági érdekeikre való tekintettel kinyithatnak. Ebben az esetben azonban az érintett dolgozók háromszoros munkabérben részesülnek.
Hamar felrúgták
Ez a köztes megoldás azonban nem volt hosszú életű. Tavaly március 15-én több mint félszáz kereskedelmi egység nyitott ki jogellenesen, köztük a Tesco is. Érdekesség, hogy a Fotex is függetlenítette magát a Munka törvénykönyvétől, pedig áruválasztéka igencsak távol áll az élelmiszerektől és a napi cikkektől (Fast Moving Consumer Goods, FMCG).
A Pólus Center, illetve a Tesco munkaszüneti napon való kinyitása kapcsán még 1997-ben indult peres ügyek eredményeképpen elmarasztalták az ünnepnapon nyitva tartókat. A büntetésként kiszabott pénzbírság egyáltalán nem volt arányban az ünnepnapi nyitva tartás révén elért haszonnal.
Ismét “fellángoltak az indulatok”, amikor a Tesco 2000. április 19-én bejelentette, hogy a vásárlók érdekeit szem előtt tartva úgy döntött, több áruházát nyitva tartja húsvét hétfőn. A bejelentés miatt a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete a Pest Megyei Munkaügyi Bírósághoz fordult. A bíróság végzésében azt mondta ki, hogy a Tesco-egységek jogellenesen foglalkoztatnák húsvét hétfőn alkalmazottaikat. Ennek nyomán az üzletlánc vezetői úgy döntöttek, hogy zárva tartanak húsvétkor és május 1-jén is.
A Tesco értéket kíván adniA nap 24 órájában nyitva tartó Tesco természetesen a vasárnapi nyitva tartás mellett érvel. Paul Kennedy, a Tesco Global Áruházak Rt. vezérigazgatója a FigyelőNetnek elmondta, cége számára az a legfontosabb, hogy értéket adjon a fogyasztóknak, és ezzel vívja ki a vásárlók hűségét. A vasárnapi nyitva tartást a fogyasztók megváltozott életmódja indokolja – támasztják alá a cég saját felmérései. A Tesco mindezek mellett lehetővé teszi vásárlóinak, hogy akkor vásároljanak, amikor akarnak; dolgozói számára pedig, hogy akkor dolgozzanak, amikor akarnak. A vállalat nekik ilyenkor pótlékot fizet.
Kinek van igaza?
Az üzletláncok arra hivatkozva nyitnak ki, hogy az említett ünnepnapokon az átlagos napi forgalmuk 2-3-szorosát bonyolítják le. Ez pedig azt jelzi, hogy a fogyasztónak semmi baja az ünnepnapi nyitva tartással. A fogyasztót pedig nehéz adminisztratív eszközökkel irányítani, ő ugyanis lábbal szavaz. Ha elmegy vásárolni, az annak a jele, hogy a lakosság részéről igény mutatkozik az ünnepnapi, így a vasárnapi nyitva tartásra.
Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a már említett belkereskedelmi törvényre hivatkozva gyakorlatilag minden ünnepnapon kinyit(hat)nak a “sarki fűszeresek” is, még akkor is, ha alkalmazottakat foglalkoztatnak. Márpedig ez utóbbi (a nehezebben megoldható ellenőrzés ellenére) ugyanúgy ellentétes a Munka törvénykönyvével, mint az üzletláncok nyitva tartása.
