Legkorszerűbb biztonsági rendszereinket – nem gondolnánk, de igaz – ma már nyugati szomszédaink sem tudják felülmúlni. Az persze más kérdés, hányan engedhetik meg maguknak a milliós, esetenként több tízmilliós beruházást a külföldi csúcstermékekbe.
Előbb vagy utóbb minden, magára valamit is adó vállalat rájön: olcsóbban megússza, ha áldoz a védelmi hálózat kiépítésére, mint ha tétlenül nézi, amint kilopják még a szemét is. A kiinduló tétel szerint a tolvajlás okozta kár többe kerül, mint maga a biztonsági rendszer.
Kinek mi éri meg?
A tíz-harminc fős vállalkozások valamicskét tudnak spórolni ezeken a költségeken. Olyan kis közösségről van szó, amit még maga a főnök vagy mellette egy-két biztonságis is szemmel tud tartani.
Az ötven főt vagy annál többet foglalkoztatónak merengenie sem érdemes a kérdésen. Legfeljebb azon, melyik rendszert válassza.
Biztonsági-védelmi rendszerek• élőerős őrzés, biztonsági szolgálatok
• mechanikai biztonsági rendszerek (mint például: biztonsági ajtók, rácsok, széfek, trezorok, stb.)
• elektronikus védelmi rendszerek
– riasztók
– beléptető rendszerek
– video- és kamerarendszerek
A nagyvállalatok általában mindhárom típust egyszerre, különféle arányban alkalmazzák. Az összköltség elérheti az 50 millió forintot.
Választási lehetőségek
Ehhez először is a lábakelhető vagyont tételesen számba kell vennie, majd értékének arányában kikalkulálni a védelmi költségeket. Aztán azt kell fontolgatnia: egyszerű beléptető rendszert választ, vagy kombinálja a választékot, azaz például az élőerős őrzést a trezorral és a riasztóval együtt alkalmazza.
Újabb kérdés: csak az üres épületre riasztja be a rendszert, vagy a nappali műszakban előforduló lopásokra is felkészülve 24 órás védelmet működtet? Ezzel együtt még maguk a szakemberek is úgy tartják, a főnök ekkor sem hajthatja egészen nyugodtan álomra a fejét.
Az ORFK legfrissebb adataiA vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 2000-ben:
Lopással 45,6 milliárd forint, betöréses lopással 18,2 milliárd forint volt. A sajtóosztályon megtudtuk: nem készülnek vállalati betöréseket, lopásokat nyilvántartó statisztikák, ezért a fenti számokból még csak következtetni is nehéz a nagyobb vállalati tolvajlásokra. Az egy bűncselekményre eső kár összege ad némi támpontot:
Számítógépes csalás 360 381 forint
Lopás 286 150 forint
Betöréses lopás 254 002 forint
A kármegtérülési mutató az előző évhez képest romlott, mindössze 7 százalék (ami mögött 6,8 milliárd forint áll).
Biztos lopás – biztos rendszer mellett
Merthogy kiskapuk természetesen vannak. Amiket hogy, hogy nem, elfelejtenek például kattanásig bezárni. Vegyünk egy, az őrök látószögéből időnként kieső ablakot. Amit becsuktak ugyan a kollégák, ám a riasztórendszert mégis sikerült megtéveszteniük azzal, hogy nem fordították el rajta a zárat. A folytatáshoz nincs szükség Arsene Lupin-i fortélyra: az éj leple alatt már csak egy szimpla létra kell ahhoz, hogy lába keljen a kiszemelt tárgyaknak. Az eset elemzése után a menedzsment utolsó lehetőségként bekameráztatja a helyiségeket.
Veszélyt jelenthetnek a megbízhatónak hitt, régi munkatársak is, akiket a rutinellenőrzések során rutinszerűen meg sem vizsgálnak. Közhelyszámba megy, ám igaz, ha 1000 liter alapanyagból 10 litert kimérnek otthonra, az senkinek nem tűnik fel.
A kifinomult munkahelyi lopások legtöbbször feltételezik az őrséggel való összejátszást és/vagy megvesztegetést. Ezért aztán ma azok a rendszerek sorolhatók a legkorszerűbbek közé, ahol a humán biztosítékokat minimalizálják.
A rendszerek fejlődési irányát az ellenőrző és irányító szerepet játszó emberi tényezők fokozatos kiiktatása szabja meg. Húzós áruk ellenére ezért sem beszélhetünk még tökéletes biztonsági rendszerről, mert a rendszer működésének meghatározói továbbra is az őrök. Így aztán korántsem mindegy, milyen szolgálatot fogad fel a vállalat.
Őrző-védők
A biztonsági szolgálatokat tömörítő, Személyi-Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara 46 ezer tagot számlál. Ha egy-egy védelmet igénylő cég felvilágosítást kér, akkor a kamara arról adhat csupán tájékoztatást, hogy az adott személy tagja-e a kamarának és indult-e ellene etikai vagy egyéb eljárás. Ha valaki kamarai tagság nélkül vállal ilyen jellegű munkát, arra akár 100 ezer forintos büntetés is kiróható, illetve szabálysértési eljárás indítható ellene.
A rendőrség 100 ezer biztonsági-védelmi szolgálatra jogosító engedélyt adott ki, mutatják a statisztikák. Tehát 25-30 ezer biztonságis tagság nélkül vállal munkát.
Becsült adatok szerint 8-10 nagy szolgálat létezik ma Magyarországon, komoly technikai háttérrel, megbízható személyi állománnyal, országos hálózattal és nem utolsósorban komoly múlttal. 100 körülire tehető a kisebb, egykét fős biztonsági szolgálatoknak a száma.
Akárcsak a szolgálatba, úgy a kamarába kerülésnek is szigorú a rendje, sőt feltétele a szakmai vizsga. A tagok és a szolgálatok – mi sem természetesebb – rivalizálnak egymással, egészséges piaci harcról van szó – vélik egyesek. Mások sötétebben látják a helyzetet: az exBM-esek és HM-esek tarolják a piacot, múltban kiépített kapcsolataiknak köszönhetően.
Folyamatos karbantartás szükséges
Senki ne számítson arra, hogy a biztonsági rendszer egyszeri beruházása végleges megoldást jelent. Évente újabb és újabb termékekkel jönnek ki a gyártók. Több kiállítás is nyomatékosítja a fejekben: cserélni szükségeltetik a berendezéseket. Alapszabály, hogy legalább 3-4 évente revidiálni kell a rendszereket, s feltételezhetően újabb költségekbe verik magukat a cégek.
A hazai piacot uraló 20-30 jelentősebb biztonsági-védelmi rendszereket működtető és mintegy száz kisebb cég az esetek többségében karbantartási szerződést köt az adott vállalattal. A tempós szoftver-fejlesztésekkel valójában csak így lehet lépést tartani, ami egyben azt is jelenti, hogy évente legalább 10-20 százalékos költségnövekedéssel lehet számolni.
A legfrissebb fejlesztés a videomagnók korlátját számolja fel. Számítógépes digitalizált adatrögzítést tesz lehetővé a DVD-re vagy DAT-ra archivált formában.
A cikk elkészítésében dr. Hajdú István, a Személyi-Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara főtitkára volt segítségünkre.
