Csaknem 10 százalékkal zuhant tegnap az egyik legnagyobb vegyipari cég, a Borsodchem árfolyama a börzén. Ez már senkit sem lepett meg azután, hogy az előző napi közgyűlésen – a papírforma szerint – az orosz, osztrák, a “labanc bőrbe” bújt orosz és a magyarként fellépő orosz befektetők átvették az irányítást a társaság igazgatóságában. Senkit, kivéve egyetlen gazdasági szereplőt, amelynek hónapokra és többrendbeli tőzsdei zuhanásra volt szüksége ahhoz, hogy észbe kapjon és felfedezze: bizony az orosz gázipari óriás a Gazprom szépen átveszi a hatalmat a hazai vegyipar fölött. Orbán Viktor tegnap jelentette be, hogy hamarosan a kormány is foglalkozik majd az üggyel, a kabinet ugyanis – ahogyan fogalmazott – nem elégedett a kialakult helyzettel. Egyesek szerint kissé kései az aggodalom. Azt mondják, hogy tetszettek volna akkor jobban odafigyelni, amikor például a gázárak piaci alapokra helyezését, vagyis “echte” állami feladatot kellett volna megoldani. Ez vezetett ugyanis a Mol gyengélkedéséhez, ahhoz tehát, hogy a magyar olajcég képtelen volt felvenni a versenyt a Gazprommal. Kérdés: mit tehet most a kormány, amely nem tulajdonos a cégben és megfigyelők szerint a felügyelet eszközei is korlátozottak?
Még a Borsodchem óriási visszaesésével is nyolcezer pont fölött maradt a börze indexe tegnap, s ez azért bizakodásra adhat okot. A technikai elemzők már régóta állítják, hogy mostanában ez az a pont, amely alulról “támasztja” a tőzsde irányadó mutatóját. Lehet persze, hogy ez csak afféle babona, de kétségtelen, hogy az utóbbi napokban többször is beigazolódott az igazsága. Üröm az örömben azért, hogy kicsit hosszabb távra tekintve nem feltétlenül rózsásak a kilátások. Kérdés ugyanis, hogy a külföldi befektetők a Borsodchem ügyéből milyen következtetést vonnak le. Egyre több nyilatkozat utal arra, hogy a nyugati befektetők nem elégedettek az oroszok előretörésével a magyar tőzsdén, és lehet, hogy ez a tényező újból óvatosságra inti majd őket a további bevásárlásoknál.
Az sem ad okot túlzottan nagy optimizmusra, hogy már az amerikai jegybank első embere is elképzelhetőnek tartja, hogy leállt a gazdaság növekedése és “nagyon közel van a zéróhoz”. Alan Greenspan aggodalmainak mélységét jelzi, hogy szenátusi beszédében kiállt Bush elnök adócsökkentési elképzelései mellett, miközben korábban épppen ő volt az, aki a költségvetési többletet sokkal inkább az adósság lefaragására, mintsem a gazdaság élénkítésére használta volna fel. Ez arra utal, hogy már Greenspan is tart a recessziótól.
