Bár az utóbbi hetekben sokak számára ismét visszatért a remény a közös európai valuta, az euró életképességével kapcsolatban – a pénzpiacokon két év után magára talált a valuta a dollárral szemben -, az alig egy év múlva várható készpénzforgalmi bevezetés komoly gondokkal járhat. 2002. január elsejével ugyanis a számlapénzen kívül is megjelennek az euró érmék és bankjegyek, ez azonban hihetetlen mennyiségű logisztikai munkával jár majd: idén szeptembertől ugyanis 14,5 milliárd új bankjegyet, valamint 56 milliárd érmét kell kiszállítani az eurózóna 12 államának bankjaiba. Hiába az igen akkurátusan zajló reklámkampány és információszolgáltatás az új fizetőeszközök bevezetéséről, egyre több szervezet és vállalat fejezi ki aggódását az átállással kapcsolatban. A Világgazdaság összeállításából kiderül, hogy az uniós kiskereskedők lobbiszervezete, az Eurocommerce már egyenesen káoszt emleget, a holland vasúttársaság pedig azzal riogatja a polgárokat, hogy az új bankjegyek miatt január első napjaiban hatalmas sorok fognak kialakulni a pályaudvarok jegykiadóinál. Az állampolgároknak ugyanis nagyon rövid idő alatt kell megbarátkozniuk az új fizetőeszközökkel, mivel egyes tagállamok már a hivatalos határidő előtt kivonják nemzeti valutájukat a forgalomból. A hollandoknak például alig egy hónapjuk lesz arra, hogy az euró és a gulden érmékkel még egyszerre fizethessenek. A párhuzamos pénz használata azonban addig igen komoly gondokat okoz majd a kereskedőknek is: elfogadhatnak ugyan nemzeti pénzérméket fizetésnél, de a visszajáró összeget már csak euróban adhatják oda a vásárlóknak. Elemzők ezért arra hívják fel a figyelmet, hogy ha az eurózóna tagjai el akarják kerülni a közös valuta bevezetésének komoly kockázatait – ami egyesek szerint akár a GDP növekedésének visszaesésével is járhat -, még több pénzt kell fordítani a kommunikációra és a tájékoztatásra. Nem lenne jó ugyanis, ha az egységes valuta igen komoly előnyei egy esetleges káosz miatt nem tudnának megvalósulni.
Megérkezett az első két pályázat a Gazdasági Minisztérium által a Széchényi Terv keretében meghirdetett programokra – jelentette be tegnap büszkén a tárca kommunikációs vezetője -, de az egyik komoly formai hibákkal, így azt nem tudják befogadni. Nem valami sok – mondhatnánk, ám úgy tűnik, valami azért mégiscsak elindult az átfogó gazdaságfejlesztési programból, amelynek konkrétumai oly sokáig még a szakértők számára is homályosak voltak. Alig másfél hete jelent meg ugyanis az 55 pályázati kiírás, amire az érdeklődés igen dicséretes méreteket öltött. Annak már csak külön örülhetünk, hogy hatékonyan működik a Gazdasági Minisztérium honlapja (amely amúgy is az egyik legigényesebb és leghasználhatóbb minisztériumi portál), hiszen a pályázati lapokat több mint 120 ezren töltötték le az internetről. A Széchenyi Terv programjai közül a legnagyobb érdeklődés a vállalkozásokat erősítő támogatások iránt mutatkozik, de igen népszerűek a turizmushoz kapcsolódó projektek is. Joggal remélhetjük tehát, hogy ennek a százmilliárd forintnak a nagy része valóban produktívan lesz felhasználva. Az pedig csak olyan hagyományos mellékzönge, hogy már erre specializált cégek járják az országot és az önkormányzatokat megtévesztve, minisztériumi megbízást emlegetve, pénzért kínálják segítségüket. Szokásos, magyaros ügyeskedés…
Tegnap újabb érdeklődő szállt ki a franciaországi harmadik generációs mobilhálózatok (UMTS) koncessziójára kiírt pályázatból. Az ok már-már ismerősen hangzik: a koncesszió ára nem felel meg a jelenlegi piaci helyzetnek. A francia állam ráadásul különös módszerrel kívánja értékesíteni a jogot: minden, még versenyben lévő pályázónak 4,6 milliárd dollárt kell fizetnie, majd a győztest az egyéb feltételek alapján döntenék el. Tavaly az európai távközlési társaságok összességében 90 milliárd dollárt költöttek az UMTS koncessziók megvásárlására. A piaci szakértők és maguk a vállalatok azonban egyre szkeptikusabbak: a kormányok ugyanis olyan nagyságrendű összegeket kérnek, hogy az még az ilyen, várhatóan jól jövedelmező üzletágak esetében is elgondolkoztató. Ezzel magyarázható, hogy egyre több társaság vonul vissza a tenderekről és kommunikálja a nagyvilágba: ennyit azért már UMTS sem ér meg. Ez pedig azokat az államokat is új stratégia megalkotására kényszeríti, amelyek korábban ezektől az igen tetemes összegektől remélték gondjaik megoldását.
