Az európaiak többsége már a mobil internet első, primitív fázisánál feladta. Csalódtak a WAP-ban (wireless access protocol), s ez padlóra küldte a távközlési papírokat és felsrófolta a növekvő eladósodás láttán ébredő befektetői aggodalmakat.
Sikertörténet?Minden jel arra utalt, hogy a MobilCom megérezte, mi lesz a következő nagy durranás. Az akkor frissen alakult német vállalkozás 1992-ben ugrott fejest a mobiltelefóniába, éppen abban a pillanatban tehát, amikor a piac kezdett lendületbe jönni. Öt évvel később a cég az elsők között vezette be a részvényeit a Neuer Marktra, a technológiai papírok németországi tőzsdéjére. A MobilCom árfolyama úgy száguldott fölfelé, mint a rakéta, így a vállalatalapító Gerhard Schmid villámgyorsan milliárdos lett. Majd a múlt nyáron, amikor Németország meghirdette a nagysebességű mobiltelefon-hálózat hőn áhított koncesszióit, Schmid és a vele közösen pályázó France Télécom futott be az első helyen. Ez 7,5 milliárd dollárba került – ami több mint háromszorosa a cég 2000. évi bevételének.
A MobilCom részvényei például egészen december 7-éig álltak ostrom alatt. A cégnek hitelező bankok akkor biztosították ugyanis a befektetőket arról, hogy a MobilComnak rendelkezésére áll az a 4 milliárd dolláros banki fedezet, amely ahhoz kell, hogy kifizesse a harmadik generációs távközlési licenc rá eső részét. A vállalat részvényei ennek ellenére az előző 12 havi csúcsérték egyötödére zuhantak vissza.
A nagyobb vetélytársak, így például a Deutsche Telekom is a válság előtti áraik egyharmadán állnak. Egyúttal mind valószínűtlenebb az is, hogy a France Télécom végrehajtja a birtokában lévő brit Orange mobil távközlési szolgáltató 2001-re tervezett elsődleges nyilvános részvénykibocsátását.
Őrült roham
A vétkes nem más, mint az az őrült roham, ami a mobil internetért megindult. A brit Vodafone-csoporttól a finn Soneráig európai távközlési cégek egész sora tett le dollármilliárdokat azért a jogért, hogy harmadik generációs mobil technológiát (3G, avagy universal mobile telecommunications system – UMTS) üzemeltethessen. Ezek után nem engedhetik meg maguknak, hogy veszni hagyják az egészet.
A GSM néven ismert jelenlegi hangtovábbító rendszer elérte kapacitása határát, s el kell tűnnie a színről, valószínűleg még ennek az évtizednek a végén. “Ha egyetlen 3G-engedélyed sincs, miközben valamelyik vetélytársadnak van, alulmaradtál az üzleti versenyben” – vallja Jorma Ollila, a Nokia elnöke.
Meddig lehet bírni?
Egyszerű a választás: vagy egy vagyont fektetsz a 3G-be, vagy kihullasz az üzleti rostán. Európa távközlési óriásai, amelyek továbbra is meg vannak győződve arról, hogy a mobil internet a jövő aranybányája, egyre vadabb adósságokba verik magukat, csak hogy a játszma részesei maradjanak.
Néhányan saját vagyonrészeik értékesítése révén teremtik elő erőfeszítéseik fedezetét: a Sonera például amerikai és törökországi távközlési érdekeltségeinek eladásából tett szert arra a több mint 5 milliárd dollárra, amiből európai 3G-terjeszkedését finanszírozza. Egy-két kisebb piaci szereplő pedig – mint például a francia Bouygues Télécom – elszántan kutat olyan partner után, amelynek elég vastag a pénztárcája.
Kétségtelen, hogy szükségük is lesz ilyenre. A koncessziók összesített ára mintegy 125 milliárd dollár és legalább ennyibe kerül azoknak a hálózatoknak a kiépítése is, amelyeken majd az új rendszer működik. Ezek a költségek pedig azt vetítik előre, hogy az új évtized első felében alighanem sokkal szerényebb profittal kell majd beérnie annak az iparágnak, amely a kilencvenes években tetemes összegeket zsebelt be.
Az európai mobil internet rögös útja1999-2000.: WAP
A mobil készülékükkel a weben szörfözni kívánóknak előbb le kellett bonyolítaniuk egy telefonhívást, de még így is csak egy kínosan lassú szolgáltatáshoz nyertek hozzáférést. A WAP-kudarc az egész mobil internettől elvette a befektetők kedvét.
2001.: 2,5G RENDSZER A GPRS néven ismert technológia állandó internetösszeköttetést kínál. A távközlési cégek arra számítanak, hogy ez a megoldás feledteti a WAP-kudarcot.
2002.: 3G RENDSZER Az UMTS néven is emlegetett harmadik generációs technológia bevezetése elképesztő összegbe, 225 milliárd dollárba kerül majd, aminek több mint a felét teszik ki a működtetési jogért járó díjak. A távközlési cégek mindent elkövetnek majd azért, hogy egyszerű, de működőképes szolgáltatások – például e-mail vagy e-commerce szolgáltatás – nyújtásával lefaragjanak a költségekből.
Versenyre ítélve
A távközlési cégek egymással versengve építik ki az új 3G hálózatokat annak érdekében, hogy meggyorsítsák ezeknek a hatalmas befektetéseknek a megtérülését. A spanyol Airtel Movil például azt tervezi, hogy az év második felében megindítja a maga 3G szolgáltatását. Az ázsiai távközlési cégek azonban még e sietség ellenére is előbb érhetnek célt, mint az európaiak, elsősorban annak köszönhetően, hogy a többségük jóval kevesebbet kényszerült fizetni a licencért.
A vezető európai mobilszolgáltatóknak még be kell bizonyítaniuk, hogy képesek az adattovábbításból is nagy pénzt csinálni. Amennyiben ugyanis kudarcot vallanak, azzal azt kockáztatják, hogy bent rekednek a hangtovábbítási üzletben. Ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen a beszélgetések percdíja folyamatosan egyre alacsonyabb – éves átlagban 15 százalékkal esik.
