Az új gazdaság, akárcsak a régi, tele van bizonytalansággal – ezzel a pénzügyi vezetők nap mint nap szembesülnek. Felelősségük ugyanakkor változatlan, éppoly körültekintően kell tervezniük, mint korábban, de szerepük a befektetések és a vállalati teljesítmények értékelésében még összetettebbé vált.
Az Economist felmérése
A neves gazdasági lap vizsgálatának eredménye arról tanúskodik, hogy a pénzügyi vezérek többsége kételkedik a hagyományos értékelési módszerek hasznavehetőségében. Csupán kis részük (17 százalék) gondolta úgy, hogy az e-business bevétel/kiadás áramlását a hagyományos modellek “nagyon hatékonyan” követik nyomon. Igaz, 42 százalékuk “elég hatékonynak” minősítette őket.
Pontatlan előrejelzések
Aggályok merülnek fel az e-business előrejelzések pontosságát illetően is – többnyire a működési paraméterek becslése pontatlan.
A létező folyamatok és az üzleti modell készültsége (%) |
||||||
Nem hatékony |
Alig hatékony |
Elég hatékony |
Nagyon hatékony |
Összesen | ||
újfajta bevételek/kiadások jelentése | 7 | 38 | 41 | 14 | 100 | |
új hitel kihelyezés | 14 | 34 | 40 | 12 | 100 | |
többrétű tevékenység jövedelmezősége | 24 | 28 | 38 | 10 | 100 | |
sokrétű márkák | 28 | 25 | 38 | 9 | 100 | |
változó üzleti feltételek | 12 | 43 | 37 | 8 | 100 | |
immatriális javak értéke | 27 | 36 | 32 | 5 | 100 | |
egyedi hitelminősítés | 25 | 46 | 26 | 3 | 100 | |
Forrás: Economist |
Az a legfőbb probléma ezekkel az értékelési módszerekkel, hogy az új gazdaságban a múltbeli adatokból még kevésbé lehet következtetni a jövőre, mint korábban. A hagyományos értékelési technikák túl statikusak ahhoz, hogy az új működési feltételek értékre gyakorolt hatását számba vegyék.
Döntés a régi módszerek alapján?
Amikor az e-businessbe fektet tőkét, ugyanazt az értékelési technikát használja, mint a hagyományos üzleti döntéseknél? |
||||||
Éves árbevétel (Mrd dollár) |
Az “igen” válaszok százaléka |
|||||
0 – 0,5 | 52 | |||||
0,5 – 1,0 | 51 | |||||
1,0 – 5,0 | 55 | |||||
6 – 10 | 72 | |||||
10 – | 63 | |||||
Forrás: Economist |
A fenntartások ellenére a válaszadók több mint fele (56 százalék) mégis a régi értékelési módszerek szerint dönt a tőkefelhasználásról. Az új módszereket főleg az e-businessben rejlő lehetőségek feltárásánál, valamint a versenytársak elemzésénél vetik be.
A legtöbb pénzügyi vezető a valóságban továbbra is a hagyományos értékelési módszereket használja – ezeket azonban a pontosabb eredmény érdekében új értékelési paraméterekkel egészíti ki. Azzal azonban csaknem mindannyian tisztában vannak, hogy gyors döntést csak áldozatok árán hozhatnak. Az egyenletekben szereplő tényezők sokszor nem számszerűsíthetők, vagy maguk is gyakran változnak.
Törekedj gyors, nem pedig tökéletes döntést hozni!Így vélekedik az RBC pénzügyi vezetője. Persze ő is belátja, hogy szükség van alapvető információkra, amelyek nélkül szinte reménytelen vállalkozás lenne állást foglalni. Arra azonban figyelni kell, hogy ne mélyedjünk bele túlságosan az adatgyűjtésbe. Szelektálni kell az információkat! A döntést hosszabb tanakodás nélkül, mielőbb meg kell hozni. Szerinte a múltbeli adatok értékelésén alapuló módszerek már csak azért is hasznavehetetlenek, mert rendkívül időigényesek.
Az elvesztegetett lehetőség ára
Ez a megközelítés annyit jelent, mint opcionálisan értékelni egy lehetőséget. A közgazdaságtanban opportunity costként ismert fogalom lényege: vizsgáld meg, hogy a kiszemelt befektetéssel, döntéssel szemben milyen alternatívák léteznek. Egyesek ezt a módszert szemléletes módon a “játékban maradás áraként” is említik.
A Sun Trust pénzügyi guruja, Spiegel értelmezése szerint a gyorsan változó környezeti feltételek mellett meglehet, hogy valaki ma csupán egy csekély értékű befektetés mellett dönt, amellyel azonban holnap nagyobb értékű lehetőséghez jut. Bár mindezt nehéz számszerűsíteni, a szakterület művelői bevezették a tétlenség árának fogalmát – ezzel a lépéssel sikerült beépíteni a modellbe a stratégiai passzivitást.
Az előbbiekhez hasonlóan a döntéshozónak azt is érdemes megfontolnia, hogy egyedi kezdeményezése milyen hatással van más területek jövedelmezőségére. Néhány pénzügyi vezető már használja az opció árazásos modelleket a reálszférában, de jó néhány korlátozó feltételezést és érvelést alkalmaznak az egyes kimenetekhez tartozó elméleti értékek kiszámításakor.
Elmélet és gyakorlat
Az elmélet átültetése gyakorlatba azonban nem megy mindenhol egyszerűen. Nem egy pénzügyi stratéga jelezte, hogy az általa fejlesztett, e-businessre finomított modellben más területek vezetői nem ismerték ki magukat. Félő az is, hogy a módszertan sajátossága – a viszonylag alacsony pontosság – magát a használhatóságot kérdőjelezi meg.
A módszer alkalmazásában élenjárók szerint az lenne a legfontosabb, hogy a döntéshozók zöme ráérezzen az opciós stratégia ízére. Ez az árazási technika a nehezen megragadható változókkal is kezd valamit, segít abban, hogy a befektetéshez – ha csak hozzávetőlegesen is – mégis valamilyen értéket rendeljünk. Alkalmazása során persze nagy szerep jut a tapasztalatnak.
David Weiss, a Beazer Homes USA pénzügyi vezérigazgató-helyettese szerint a lehetséges kimenetelek halmaza és az értékteremtés kapcsolatban áll egymással – még akkor is, ha jelentősen eltérnek egymástól vagy a kapcsolat ma még egyszerűen elképzelhetetlen. Weiss úgy véli, hogy a koncepciót bárki, az opció árazásban kevésbé járatos vezető is megértheti. Minél nagyobb mértékben szóródnak a kimeneteli értékek, annál nagyobb az opció értéke – és ez a szám az opció árazás hozama is.
A CFO-k (Chief Financial Officer) nem várhatják, hogy a hagyományos értékelési technikák hatékonyan működjenek az új gazdaság teljesítményének mérésekor. Mindazonáltal, ha a régi modelleket kreatív elemekkel gazdagítjuk, olyan döntéseket hozhatunk, amelyek hasznát saját vállalatunk eredményeiben tapasztalhatjuk.
A cikk az új gazdaság pénzügyi alapművének szánt E-commerce and the CFO alapján, az Economist tolmácsolásában készült.