Az egyesülő bank jövőjéről Joost Kuiper, az ABN Amro N.V. igazgatósági tagja, a bank nemzetközi divíziójának vezetője és Remi Vermeiren, a K&H-t tulajdonló belga KBC elnöke nyilatkozott a Figyelőnek.
– A nemzetközi cégegyesítési hullám közepette több fúzió is az utolsó pillanatban esett kútba. Az ABN Amro és a K&H januárra tervezett összeolvasztását nem fenyegeti veszély?
Remi Vermeiren: Nagyon jól átgondoltuk ezt a dolgot, a felső vezetés meghozta a döntést, a két bank aláírta a megállapodást. Itt már semmi sem jöhet közbe, hacsak az nem, hogy a hatóságok megtagadják a szükséges engedélyeket – de ennek csekély az esélye.
– Az aggódó vélemények azonban nem teljesen alaptalanok, hiszen Önök tavasszal még arról beszéltek, hogy kétharmad-egyharmad részben osztoznak majd az egyesült bank részvényein. Azután mire körvonalazódott a megállapodás, az arányok jelentősen eltolódtak: csupán 60 százaléknyi papír kerül a K&H-hoz, és 40 százalék az ABN Amróhoz.
RV: A hidegháborús időkben azt mondtuk volna, hogy a Nagy Testvér figyeli az eseményeket… Egyértelmű megállapodás született arról, hogy a K&H irányítja a fúziót. Annak pedig semmi jelentősége nincsen, hogy e mögött milyen tulajdoni arányok húzódnak meg. Az eredetileg bejelentett számok egyébként csupán jelzésértékűek voltak, a módosítás pedig éppen a felek rugalmasságáról és megállapodási készségéről árulkodik.
– A tulajdonosi arányokat érintő ügyek a jövőben is előkerülhetnek, mindkét bank múltjából. A VWM-kötvényekért például várhatóan 10 milliárd forint körüli összeggel kell majd helytállnia az új pénzintézetnek. Miként kezelik majd az ilyen eseteket?
RV: Erről nincs semmiféle megállapodásunk.
– Ha már a múltnál tartunk, a magyar piacon többen úgy látták, hogy mind a belga, mind a holland tulajdonosok túlságosan is türelmesek voltak itteni leányaikkal, amikor a veszteséges évek miatt több tízmilliárd forintos alaptőke-emelést hajtottak végre.
RV: A KBC-nek mindvégig hosszú távú tervei voltak a magyar piaccal, s úgy gondoltuk, hogy bizonyos áldozatokat meg kell hozni. Támadtak ugyan nem várt nehézségeink, de ezek nem voltak olyan súlyúak, hogy stratégai elképzelésünket fel kellett volna adni.
– A veszteségek keletkezésében persze Önöknek is volt némi szerepe, hiszen mindkét bank sokkal eredményesebb lehetett volna, ha megfelelő menedzsment vezeti. Mi a biztosíték arra, hogy az egyesült bank jó kezekbe kerül?
RV: Tudjuk, hogy vétettünk hibákat, de másfél évvel ezelőtt olyan menedzsment került a K&H élére, amelynek munkájával már elégedettek vagyunk, és e vezető testület nagy része helyet kap a fuzionáló bank irányításában is. Biztosak nem lehetünk abban, hogy ezután kifogástalanul működik majd a pénzintézet, hiszen senki sem tökéletes, de az eddiginél hatékonyabb ellenőrzéssel, nagyobb odafigyeléssel elkerülhetők a múlt bénító hibái.
– Azt is látják már, hogy mitől fordul meg az eddigi veszteséges tendencia?
Joost Kuiper: A kezdetekben voltak vezetési és hitelkihelyezési problémák, de a kedvezőtlen tendenciák már megfordultak, túl vagyunk a megtisztulási folyamaton. A veszteségek egyébként nem értek bennünket váratlanul, de ezeket az összegeket befektetésként kell kezelni, hiszen az univerzális bankok eredetileg vállalati bankként indulnak, és az átállásnak költségei vannak.
– Tartják az univerzális fejlődési irányt? Mindkét bank múltja ezt determinálná, egyelőre azonban nem teljesen világos, mi a tervük a biztosítási tevékenységgel.
RV: Továbbra is univerzális bankként szeretnénk működni, ezt tesszük Belgiumban és Hollandiában is. Ettől független kérdésként kezelném, hogy az ABN Amróhoz hasonlóan a KBC is bank-biztosítási csoportban gondolkodik, mert e két tevékenység kölcsönösen erősítheti egymást – szinergia lehet a termékfejlesztésben, a logisztikában, s azonosak lehetnek az értékesítési csatornák.
– A Mébitet – az ABN Amro életbiztosítóját – mégis piacra dobták.
RV: A Mébit eddigi tevékenysége sikeres volt, de a társaság nem illeszkedik az KBC-ABN Amro üzleti modelljébe, ezért kell eladni.
– A fúziók során általában komplementer cégek találnak egymásra, az ABN Amro és a K&H tevékenysége viszont nagyon hasonló. Miért pont egymásra esett a választásuk?
RV: A mi esetünkben a hasonlóság nem hátrány, sőt kifejezett előnyt kovácsolhatunk ebből az adottságból, hiszen a piaci részesedés növelésére törekszünk. Azokon a területeken – a nagyvállalatok, a közepes méretű társaságok és a lakosság körében -, ahol már eddig is mutattunk fel eredményeket, pontosan az a célunk, hogy elérjük a hatékony működéshez, az IT beruházások gazdaságosságához, a reklámköltségek megtérüléséhez, a fiókhálózat optimális kihasználtságához szükséges úgynevezett kritikus tömeget.
– Hol van az említett bűvös határ, ahol hatékonnyá válik a működés?
RV: A fúzió eredményeként a piac 15 százalékán tartjuk majd rajta a kezünket, s 20 százaléknál már valóban optimális lenne a méretünk. Az egyesüléssel éppen ezért olyan állapotba szeretnénk hozni a bankot, amely saját erejéből is képes a további piacszerzésre.
– A K&H vezérigazgatója, Rejtő E. Tibor is hasonlóan optimistának tűnik. Nemrégiben például úgy nyilatkozott, hogy három éven belül 20 százalékos vagyonarányos nyereséget érhet el az új bank. Önök szerint reális ez az elképzelés?
RV: Rejtő úr véleményét teljesen megalapozottnak ítélem. Belgiumban ugyan ennél szerényebbek a KBC elvárásai, de Csehországban és Lengyelországban hasonlóak a profittervek. A hároméves határidőt is észszerűnek tartom.
– S amennyiben a hivatalok késlekednek?
RV: Nem várunk tovább, majd kitalálunk valamit.
– Mire megkapják a hivatalos szervek áldását a fúzióra, a magyar bankpiac teljesen átrendeződhet: ha az OTP-nek sikerül megállapodnia a Postabank megvásárlásáról, akkor gyakorlatilag behozhatatlan lépéselőnyre tesz szert a többi hazai bankkal szemben. Változtat ez valamit az Önök stratégiáján?
RV: Nem kommentálnám a Postabank értékesítésének körülményeit, valamiféle konszolidációs esemény azonban várható volt a bankpiacon, és egy ilyen új helyzet még inkább igazolja lépésünk indokoltságát.
– Van-e tervük arra az esetre, ha nem köttetne meg az OTP-Postabank ügylet? Érdekli Önöket a Postabank?
RV: Jelenleg minket elsősorban a fúzió sikeres lebonyolítása – egy hatékony, piaci részesedését növelni képes bank létrehozása – érdekel. Ha kormány úgy dönt, hogy mégsem adja el a Postabankot az OTP-nek, akkor merőben új helyzet áll elő. Ha ez a forgatókönyv jön be, természetesen megvizsgáljuk, hogy egyáltalán kifizetődő lenne-e egy postabankos integráció.
– A hazai piacnak azonban elég sok szereplője van, más bank is szóba jöhet.
RV: Mint említettem, semmi olyat nem szeretnénk tenni, ami a már elhatározott fúziót veszélyeztetné. De amennyiben lesznek a piacon új lehetőségek, azt a megfelelő időben megvizsgáljuk. Nem vagyunk ellene további kívülről táplált növekedésnek.
– Miért olyan fontos Önöknek a magyar piac?
RV: A KBC-nek régi célja, hogy Közép- és Kelet-Európa fontos szereplője legyen, mert komoly pénzügyi és növekedési potenciált látunk a térségben. Nemzetközi mérce szerint nem igazán nagy a KBC, de ahhoz elég erősek vagyunk, hogy ebben a régióban komoly pozíciót szerezzünk.
