Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
Zárás előtt zuhanással reagált a Wall Street arra a hírre, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed mégsem döntött kamatcsökkentésről, legfeljebb kilátásba helyezte azt, amikor a recesszió veszélyére hívta fel a figyelmet. Azt persze csak a legmerészebbek és a legoptimistábbak remélhették, hogy az utóbbi másfél évben mindig inkább a gazdaság túlfűtöttségétől tartó, rendkívül óvatos jegybanki vezér, Alan Greenspan most az első apró jelekre változtat a politikáján, és fordít a szigoron. Már az is jelentős fordulatnak számít a lassan manőverező intézmény politikájában, hogy egyértelmű utalást tett a veszélyekre. Arra tehát, hogy az elmúlt évek eltúlzottnak tartott növekedési üteme után most már inkább egy esetleges gazdasági visszaesés kockázata van jelen az amerikai gazdaságban. A Fed tegnapi ülése azt jelzi: új korszak köszönthet be a világgazdaságban, most már nem azon kell drukkolnunk, hogy miként használhatjuk ki a tengerentúli gőzhengert, hanem azon kell gondolkozni, hogy át kell-e értékelni az elkövetkező évekre kijelölt pályát.
Egyelőre persze itthon inkább az elmúlt évek, a Bokros-csomag stabilizációs lépései óta eltelt időszak gyümölcseit aratjuk le. A Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő – utolsóként a hasonló nagy cégek sorában – egy kategóriával feljebb sorolta Magyarországot, és befektetői minősítést adott. Az a győzelemsorozat, amelyet hazánk a hitelminősítők körében arat, annyiban szól a jelenlegi kormányzatnak is, hogy nem rontott sokat az 1995 után kialakított gazdasági feltételeken, nem veszélyeztette a fenntartható növekedés pályáját. A januártól távozó Járai Zsigmond pénzügyminiszter nagy érdeme ez, ami persze nem menti őt abban, hogy nem sikerült tartóssá tennie az infláció mérséklődését. A nemzetközi környezet, így az olajárak szárnyalása, valamint az euró gyengélkedése persze nem segítették ebben, de a korábbi pénzügyminiszterekhez képest mindenképpen váltást hozott annyiban, hogy a pénzromlás ütemének leszorítása már nem szerepelt a prioritásai között.
Ennek elsősorban a hányatott sorsú közalkalmazotti réteg látta kárát, ebben a szférában az idén reálbércsökkenést voltak kénytelenek elviselni az alkalmazottak. A bérkorrekcióról éppen tegnap döntött a kormány, ami azt jelenti, hogy jövőre visszamenőlegesen pénzükhöz jutnak. Egyik szemük sír, a másik nevet: részben persze örülhetnek annak, hogy a rosszul tervezett infláció káros mellékhatásait kiigazítják, de az eddig hiányzó pénz kamatait senki sem téríti meg nekik. Ráadásul szinte biztosak lehetnek abban, hogy jövőre ugyanezt játsszák el velük.
