Bővebben• Mik azok a kockázatitőke-társaságok? >>
• Egy kockázatitőke-befektetés fázisai >>• Szakkifejezések >>
• FigyelőNet – Inkubátorházak Magyarországon >>
• FigyelőNet – Építsünk internetes vállalkozást! >>
Magyarországon a kockázatitőke-finanszírozással foglalkozó hazai befektető társaságok jegyzett tőkéje összesen 90 millió dollárt tesz ki, a nem csupán ide befektető regionális alapok összegyűjtött tőkéje pedig meghaladja 2,4 milliárd dollárt.
Látható tehát, hogy pénzből nincs hiány. A kockázati tőkét azonban Magyarországon nem olyan könnyű befektetni, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.
Bicegő Törvény
A kockázatitőke-társaságokról szóló, 1998 júliusa óta hatályos törvény gyakorlatilag használhatatlan. Széphalmi Géza, az AIG New Europe Fund nevű kockázati alap igazgatója szerint ezt látványosan szemlélteti, hogy egyetlen olyan működő tőkealap sincs az országban, amely e törvény alapján jött volna létre.
A látszólagos passzivitás oka az, hogy az adókedvezményért cserébe a jogalkotó túlságosan szűkre szabta a tőkebefektető társaságok mozgásterét.
Kérdéses profitA kockázati tőke természetesen – mondjuk 3-6 év elteltével – busás haszonnal szeretne kiszállni az üzletből, szakmai befektetőnek, esetleg tőzsdén keresztül értékesítve a részesedését.
Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy ezt tíz esetből általában egy-két alkalommal sikerül jelentős haszonnal megtenni, a legtöbb befektetés általában szerény profitot, vagy épp veszteséget hoz. Ezért aztán a kockázati tőke drága finanszírozási forma, s lényegében csak a nagyon dinamikus és gyors növekedéssel kecsegtető iparágakban, vagy piaci szegmensekben képes igazán érvényesülni.
Kell a jó vezető
“A pénz nem hiánycikk a magyar piacon, a jó deal az, ami hiányzik idehaza” – fogalmaz tört magyarsággal Fodor Péter, az MKME elnöke, az Equinox és a Fast Ventures nevű kockázati alapok vezetője. Az esetek többségében pedig nem azért nincs “jó deal”, mert a magyarok nem bővelkednek jobbnál jobb vállalkozási ötletekben. Ha akad egy ígéretes ötlet, a legtöbb kérdőjel a menedzsmenttel kapcsolatban magasodik. Pedig a kockázatitőke-befektető számára – mint Fodor Péter rámutatott – messze ez a legfontosabb tényező.
Magyarország kicsit más…
Magyarországon a kockázatitőke-társaságoknak bizonyos helyi sajátosságokat is figyelembe kell venniük. Mindenekelőtt azt, hogy a hazai informatikai és távközlési ágazat csak 17 százalékos aránnyal részesedik az 1998-ig befektetett összes kockázati tőkéből, s a részesedés azóta nőtt ugyan, de még ma sem meghatározó (Az USA-ban ez a szektor a fő célpontja a kockázati tőkének). Karsai Judit, az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársának felméréséből kiderül: még a gépiparba is több jutott (18 százalék), az élelmiszeripar pedig, a maga 23 százalékával, a nemzetközi trendektől élesen elütő befektetési iránynak számított.
Az elsőkA IT-szektorban a sort nálunk, még 1997 őszén, a Synergon nyitotta. A cégen a tőkebefektetők tisztes haszonnal adhattak túl, hiszen a tavalyi tőzsdei kibocsátás idején adták el papírjaikat. Ezután következett az Elender, majd később a Telnet és az Index.hu tőkeinjekciója.
Az idei azonban már sokkal inkább a kisebb projektek éve volt, miután a piacon egyszerűen elfogytak domináns és ígéretes nagy cégek. Ennek nyomán az addig 1-1,5 millió dollár körüli befektetési limitet jó néhány esetben lejjebb kellett szállítani. Ha tehát egy cég értéke eléri a 300-500 millió forintot, akkor már reménykedhet abban, hogy a kockázati tőke is beszáll.
Kell az óvatosság
A magyar projektekkel szemben azonban óvatosabbak a befektetők. Míg dollárban számolva világszerte 20 százalékos hozamot várnak el a nagy befektetési és nyugdíjalapok a kockázatitőke-társaságoktól, addig ez az elvárás a rizikósnak tekintett Közép- és Kelet-Európában 30-35 százalékos. Ma Magyarországon egy kockázatitőke-befektetőnek éves szinten – dollárban számítva – legalább 30 százalékos hozamot kell produkálnia, méghozzá az összes befektetés átlagában.
Ez paedig azt jelenti, hogy a klasszikus kockázatitőke-befektető egy-egy sikeres üzleten évente hozzávetőlegesen meg szeretné duplázni pénzét. Ez azonban nem könnyű mutatvány: a cégek egytizede bizonyult rendkívül sikeresnek (megjelent a hazai vagy a külföldi tőzsdék egyikén), és megközelítőleg egyötödüket tudták kedvező feltételekkel szakmai befektetőnek eladni. Biztató, illetve még kérdéses a vállalkozások további egyötödének a sorsa. Ugyanakkor a vizsgált cégek fele gyakorlatilag, illetve jogilag csődbe jutott, a befektetett pénznek csak a kisebb részét kapták vissza a tőkealapok, vagy éppenséggel elbukták a teljes összeget.
