Még a 19 illusztris szerző által írt 11 tanulmányban felvetett izgalmas témák felsorolására sincs itt elég tér. Ezért a recenzens, akinek műszaki, technológiai ismeretei amúgy is meglehetősen szűkre szabottak, csupán arra vállalkozik, hogy kurta mondandóját egyetlen kérdéskörre, méghozzá az informatikai haladás társadalmi vonatkozásaira korlátozza.
Ha megkíséreljük ezen tanulmányok alapján csak vázlatosan is számba venni, milyen változásokat hoz magával az információs forradalom, fontossági sorrend nélkül említsünk meg néhányat. Íme: felértékeli a “tudásipart”, a kutatásra és fejlesztése képes értelmiség szerepét, emeli az általános – és műszaki – műveltséget, javítja a polgárok tájékozottságát, átalakítja a családi kapcsolatokat, módosítja a szabadidő felhasználását és a szórakozási szokásokat, továbbá megváltoztatja a munka világát, munkahelyeket, “spiritualizál”, valamint csökkenti az időbeli és térbeni távolságokat.
Egyébiránt mindezek a jelentékeny hatások egyértelműen kapcsolódnak az informatika segítségével felerősödött és megtámogatott globalizációs irányzatokhoz. Fűzzük hozzá: némelyek szívesen elfeledkeznek arról, ha részesülni akarnak az informatika áldásaiból, hogy bizony a globalizációt is el kell fogadniuk. Még ha szeretniük nem is kötelező.
Persze nem tagadható, hogy ennek az újfajta társadalomnak jócskán akadnak hátulütői is, amelyekről ritkán beszélünk. Például a rendkívül gyorsan változó követelmények a “munka frontján” rendkívül nehéz erőpróbának teszik ki az egyének alkalmazkodóképességét, és az ezzel járó feszültségek egzisztenciális bizonytalansággal is párosulnak.
A magánéletet érinti a személyes kapcsolatok szétesése, a közéletet pedig – és persze a derék polgárokat is – a felesleges információzuhatag, a közvélemény manipulálása. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elektronikus bűnözést vagy a magánélet, a személyi biztonság fenyegetettségét sem.
E “nemszeretem” kísérőjelenségek sem változtatnak azon, hogy tudomásul kell vennünk, valójában nincs is más választásunk: a mi jövőnket is két alapvető jelentőségű folyamat határozza meg, a globalizáció és az információs társadalom térhódítása. És mint e tanulmányok is bizonyítják, országunk nagyjából és egészében sikeresen veszi az új társadalom előtti akadályokat.
Itt azonban álljunk meg. Létezik ugyanis még egy olyan “akadály”, amiről a tanult szerzők alig tesznek említést. Arról tudniillik, hogy a mi térfelünkön számosan azért maradnak le az éles versenyben, mert eleve behozhatatlan hátránnyal indulnak. A rendszerváltás súlyos vesztesei számára ugyanis egyre reménytelenebb az információs ismeretek megszerzése, a nélkülözhetetlen informatikai eszköztár megvásárlása.
Kettészakadt társadalmunkban a létminimum alatt élők, a nincstelenek, a többszörösen hátrányos helyzetű felnőttek – és gyerekek – száma nőtt, és a népesség jelentékeny hányadát (negyedét, esetleg harmadát?) teszi ki. Nekik pedig mit sem jelent az elektronikus banki szolgáltatás, az interneten vásárlás, az e-mail, az SMS avagy korunk számos más technikai vívmánya. (Egy friss felmérés szerint a lakosság 35 százalékának nincs semmilyen bankkapcsolata.)
Az ő felemelkedésük nélkül csak egy csonka, féloldalas információs társadalom felé menetelhetünk. Kiváltképpen a kormány(ok) és a mostanság nem éppen hízelgő szavakkal illetett politikai és gazdasági elit felelőssége, hogy ne így legyen.
Az információs társadalom; szerkesztő Glatz Ferenc, a kötetet összeállította Demetrovics János és Kevinczky László * 235 oldal; Magyar Tudományos Akadémia, 2000. * Ára: 700 forint
