Belföld

A Figyelő címlapján: Az euró és a vállalatok

Brüsszel "felvilágosító kampányba" kezdett, mivel az uniós országok és a tagjelöltek cégei is vonakodnak átállni a közös európai valutára. Kinek és hogyan éri meg a váltás?

A Figyelő címlapján: Az euró és a vállalatok 1Pedro Solbes, az Európai Unió pénzügyi biztosa kétlelkű. Egyfelől türelemre inti az egységes valuta idő előtti, azaz az uniós belépést követő két éven belüli bevezetéséről álmodozó tagjelölt országokat. Másfelől viszont arra buzdítja a közép- és kelet-európai székhelyű vállalatokat, hogy minél hamarabb kezdjék meg az átállást az euróra.

A főbiztos baráti figyelmeztetése azt a felismerést tükrözi, hogy az élenjáró tagjelöltek, így Magyarország gazdasága már most számtalan szállal kötődik a januártól – Görögországgal kiegészülve – 12 tagú eurózóna gazdaságához. Az euróra való átállásra a határidőt a 2002. január elsejei dátumban szabták meg, amikortól az egységes valután osztozó államok vállalatai és intézményei minden pénzügyi tranzakciójukat euróban bonyolítják majd. Erre kell felkészülniük a velük kereskedő, illetve befektetési kapcsolatban álló, harmadik országbeli cégeknek.

A brüsszeli biztatásból az uniós vállalatoknak is kijut. Rájuk is fér, hiszen a legfrissebb adatok szerint óriási szakadék tátong az új körülményekhez már alkalmazkodott multinacionális cégek, valamint a hátramaradt kis- és középvállalkozások készültségi foka között. “A korai bevezetéssel jelentős költségmegtakarítást lehet elérni” – állította egy, a témával foglalkozó nemzetközi konferencián Ton Ruhe, a Philips igazgatója.

Az euróra való átállási stratégia kidolgozásának főbb céges szempontjai• A cég nemzetközi helyzete

• Az ügyfelek igénye és a beszállítók tervei

• A versenytársak stratégiája

• A banki szolgáltatások elérhetősége

• A belső források

Brüsszelben úgy tartják, a belépésre pályázó országok cégeire ugyanaz érvényes, mint az eurózónán belüli társaikra. Nincs egyetlen üdvözítő módszer az egységes valuta fogadására, az előkészületeket a cégek sajátos helyzetéhez kell igazítani. Az átállási stratégia kidolgozásakor számos szempontot figyelembe kell venni.

A közös valuta készpénzként való bevezetésének az egyes vállalatokra gyakorolt hatása arányban áll majd azzal, hogy az érintett cég milyen mértékben van kitéve a külkereskedelemnek és a versenynek. Az átállás az exportáló vállalatok számára a tranzakciós költségek csökkenését vonja maga után.

Brüsszel cseppet sincs lenyűgözve attól, amit az unión belül tapasztal. Egy nyár eleji felmérés szerint a vállalatok összes pénzügyi tranzakciójuk mindössze 2,4 százalékát bonyolították le az egyelőre virtuális pénznek számító egységes valutában.

A Figyelő címlapján: Az euró és a vállalatok 2Igaz, az átutalások értékösszegét nézve kedvezőbb a helyzet – itt már 25 százalékos az arány -, ez mutatja, hogy a multik és általában a nagy cégek nem hagyják az utolsó pillanatra az átállási manővereket. A nemzeti jövedelem előállításában nagyobb arányt képviselő közép- és kisvállalkozásoknál viszont már-már aggasztó a helyzet: 50 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a 2002-es végső határidő előtt egyáltalán nem lesz képes pénzügyi műveletet végrehajtani euróban.

Ennek fényében különösen meglepetésként hathat, hogy az Európai Bizottság vezető tisztségviselőinek az a véleménye: az EU-ba exportáló közép- és kelet-európai cégek már most tisztában vannak a teendőkkel. Igaz, pontos adataik nincsenek az euróra való felkészülést illetően – erősítette meg a Figyelőnek Gerassimos Thomas, a Pedro Solbes szóvivője.

Átállás az euróalapú számlavezetésreMELY CÉGEKNEK ÉRI MEG?



• Az eurózónába exportálóknak

• Amelyekben részesedése van eurózónába tartozó vállalatnak

MIÉRT ÉRI MEG?

• Csökkenti a tranzakciós költségeket

• Ingyenes banki átállás

• Legkésőbb 2001 végéig mindenképpen át kell térni

ÉRVEK A MIELŐBBI ÁTÁLLÁS ELLEN

• Gyenge euró – bizonytalan gazdasági környezet

• Rögzített árfolyam az euró és az övezetet alkotó valuták között

• A belföldi eladásokat tekintve indifferens

• Nincs igazi nyomás az átállásra

Bő egy évvel az átállási határidő lejárta előtt az euróalapú elszámolás tekintetében Magyarországon még aligha beszélhetünk áttörésről. Az euróban denominált vállalati betétek aránya az általunk megkérdezett hazai bankoknál – a Postabanknál, a Raiffeisennél, az OTP-nél és a Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB) – alig haladja meg az 5-10 százalékot. A lakossági számlákat tekintve ugyanez a részesedés általában még kisebb: az MKB-nál például csak 1 százalék.

A multik és a kis cégek közötti eltérés nálunk is megfigyelhető: a nagyobb vállalatok felismerték a közös valuta használatából fakadó tranzakciós költségcsökkenés lahtőségét, ezért hamarabb váltották át devizájukat. “Általános tapasztalat, hogy a cégek az átállásban külföldi partnereiket követik” – húzza alá Hantos Vilmos, az OTP Bank főosztályvezetője. Az árbevételüket túlnyomórészt exportból szerző vállalatok éppen ezért már átálltak, a hazai kis- és középvállalkozások jó része azonban még csak nem is érdeklődik az átváltási lehetőségek iránt.

A Figyelő címlapján: Az euró és a vállalatok 3Magát a deviza-tranzakciót persze nem érdemes túlértékelni. Az euróországok valutaárfolyama ugyanis tavaly január elseje óta kötött, így végső soron – érvelnek többen – mindegy, hogy a cég valójában mondjuk német márkában vagy euróban denominált betétben tartja a pénzét. Az euró tagdevizáiban vezetett betétek aránya az euróalapúakénál jóval magasabb, a Postabanknál például meghaladja az 50 százalékot. Az átállás a vállalatok számára ennek ellenére javallott, már csak azért is, mert a hazai bankok – uniós társaikhoz hasonlóan – nem számítanak fel külön költséget az átállás vonzatainak fedezésére, már amennyiben az euróországok devizájáról térnek át a közös pénzre.

Információval adóznakFél lépést haladtak az adófizetési kötelezettség elmulasztása elleni küzdelemben az Európai Unió (EU) pénzügyminiszterei a múlt heti forrásadó-megállapodás révén. Ekként értékelte legalábbis a The Wall Street Journal Europe azt, hogy a tizenötök fokozatosan megkezdik az információcserét azokról a bankbetétekről, amelyek tulajdonosa valamely másik tagországban van bejegyezve. A lépés értelme az, hogy az anyaország így kivetheti az érintettekre a megtakarításaik után esedékes forrásadót.

Az éjszakába nyúló, kilencórás egyezkedés eredményét egyelőre valóban nehéz lenne áttörésként értékelni. Mindenekelőtt azért, mert kompromisszumos megállapodás született. A banktitkot igen szigorú törvényekkel garantáló Luxemburg, Ausztria és Belgium hét évre mentességet csikart ki az eleve csak 2002. január elsején életbe lépő szabályozás alól. Cserébe az első három évben 15, a következő négy esztendőben pedig 20 százalékos adót vet ki az adott országban nem rezidens betétesek kamatjövedelmére. Majd az így befolyt összeg háromnegyedét átutalják a betétes anyaországának. Azt viszont nem tudta elérni Luxemburg, hogy a befektetési alapokat ne sújtsa az adókivetés: csupán a részvényalapok kaptak mentességet. Nagy-Britannia viszont kialkudta, hogy a forrásadó a City békéje érdekében csupán a 2001. március elseje után kibocsátott eurokötvényekre vonatkozzon.

Mindez persze csak akkor igaz, ha az unió 2002 végéig meg tud alkudni a nem EU-tag országokkal – mindenekelőtt Svájccal, Lichtensteinnel, Monacóval, Andorrával, San Marinóval, az olyan offshore területekkel, mint például a brit Csatorna-szigetek, valamint az Egyesült Államokkal – egy hasonló infromációcsere bevezetéséről. Ellenkező esetben Luxembourg és Bécs 2003-tól nem lépteti életbe a mostani egyezséget. Az ő szemükben ez kulcskérdés, míg a megállapodást “kilobbizó” Laurent Fabius francia pénzügyminiszter ezeket a leendő alkukat puszta formalitásnak minősítette.

Ezt alighanem ő sem gondolja komolyan. Csakhogy ő már megnyugodott, hiszen a forrásadóvita immár bizonyosan nem árnyékolja a francia EU-elnökség záróaktusát, az e heti nizzai uniós csúcstalálkozót.

Míg a betétállomány változása, illetve változtatása az ügyfelektől függ, a hitelállomány alakulásában a bankoknak aktívabb szerep jut. Az euróban denominált hitelállomány ezért jóval magasabb, a Postabanknál például az euróban folyósított hitelek aránya eléri az 50 százalékot. Egyúttal kisebb az euróban, illetve tagdevizáiban vezetett állomány közti különbség is: az utóbbi 70 százalékra tehető. A dolláralapú hitelek drágulása szintén elősegíti az elmozdulást az euró felé. Az euró dollárhoz mért értékvesztése miatt a dollárhitelek visszafizetése az eurókölcsönökhöz képest számottevő többletköltséggel jár.

A nagyobb vállalatok jelentős része – köztük például a Matáv – már korábban megszabadult a dollárhitelektől, de az árfolyamváltozást a kisebbek is kompenzálni tudják a kockázatot semlegesítő forward- és swap-ügyletekkel. A mostanság felvehető hitelek esetében azonban korántsem biztos, hogy továbbra is érdemes az euró süllyedésére spekulálni. “Az euró árfolyama már nem magyarázható fundamentális tényezőkkel, így valószínűleg hamarosan megindul felfelé” – állítja Hantos Vilmos.

Pusztán az árfolyam szempontjából tehát az euró-alapú hitelfelvétel akár még ellenjavallott is lehet, praktikus szempontok viszont egyértelműen a közös valutában folyósított kölcsön felvétele mellett szólnak. A 2002. január elseje után lejáró hiteleket ugyanis már célszerűbb eleve euróban jegyezni. Ez is közrejátszik abban, hogy az euróban denominált kölcsönök súlya az összes állományhoz képest jóval magasabb, mint a betétek esetében.

Hazai bankárok szerint a jövő év közepétől válik majd intenzívebbé az átállás, akkor “hiszik majd el” az itteni vállalatok, hogy az eurózóna nem a világgazdaság átmeneti jelensége, hanem tartós realitás. A gyorsabb átmenetet segítheti az is, hogy a bankok ekkortól az eddiginél intenzívebb tájékoztatást adnak majd az ügyfeleknek.

Az eurózóna tapasztalatai amúgy azt mutatják, hogy a közös valutára való áttérés megnövelte a bankok tanácsadói szerepét. Erre bizonyára szükség is lesz, mert hazai bankárok állítása szerint ma még több kisvállalkozás gondolja, hogy a valutaövezet gazdasága a gyenge árfolyam miatt akár “össze is dőlhet”.

Hogy a legkésőbb 2002. január elsejétől esedékes vállalati euróizáció mielőbb megtörténjen, azt Brüsszel “felvilágosító kampány” szervezésével kívánja megkönnyíteni. Az unió költségvetésében az idén 32 millió eurót különítettek el a tagállamok számára az egységes valuta népszerűsítésére. Az Európai Bizottság ebből az összegből 1 millió eurót lecsíp a tagjelölteknek, amiből elsősorban az euró bevezetésének gyakorlati és stratégiai következményeivel foglalkozó konferenciákat szerveznek az érintett vállalatok, a köztisztviselői kar és a sajtó bevonásával.

Egymillió euró nem a világ, de a figyelem felkeltéséhez elég lehet. A többi már a cégeken múlik, amelyek közül minden bizonnyal az új környezethez elsőként alkalmazkodók járnak majd a legjobban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik