Kiemelés“Ha fel akarnak állítani, felállíthatnak. Ha el kell menni, emelt fővel tudunk eljönni. Ez az igazgatóság tisztességesen, becsületesen mindent megtett a részvényesekért.”
– Egy évtizede áll a BorsodChem élén. Hogyan látja összességében ezt az időszakot?
– Tíz éve egy csődben lévő céget vettem át, amire akkor többen azt mondták: fel kell számolni. Három év alatt sikerült 
kihozni a társaságot a csőd közeli helyzetből, rá két évre pedig egy nemzetközi részvénykibocsátást követően tőzsdére vittük a BC-t. Ráadásul a miénk volt az első magyar cég, amelynek részvényeit a háború után bevezették a londoni tőzsde jegyzett kategóriájába. Ez feltétlen siker. Részvényünk árfolyama 1996-tól évi átlagban 33 százalékkal nőtt, egészen a Milford Holdings megjelenéséig. Mindez szerintem egyértelműen a BC menedzsmentje által kidolgozott vállalati stratégia helyességét igazolja.
– Miért szánta rá magát a BC az akvizíciókra?
– A stratégia jelenlegi szakaszában az alapanyag-ellátás hosszú távú biztosítása indokolta az akvizíciókat. Ezért került sor az idén a csehországi anilingyártó, az MCHZ megvásárlására és ez magyarázza a TVK-ban végrehajtott tulajdonszerzést is.
– Amennyiben Ön irányíthatja a következő években is a társaságot, milyen jövőt képzel el?
– A BC lesz 2004-ben Közép- és Kelet-Európa talán egyetlen és legnagyobb MDI- és TDI-gyártója. Az etilénellátás ma már biztosított. Az úgynevezett ciklikus és nem ciklikus üzletágak aránya 2002-ben fordítottja lesz a jelenlegi 60-40 százalékos aránynak, így a BC gazdálkodása kiszámíthatóbbá válik. Természetesen ehhez az kell, hogy megvalósítsuk a jelenlegi stratégiai célokat és a folyamatban lévő beruházásokat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a magyar vegyipari cégek a térségbeli akvizíciók után nemzetközi összehasonlításban még mindig kicsik.
– Hogyan fogadta szeptemberben azt a hírt, hogy a BC-ben megjelent egy új nagytulajdonos, a Milford, amely mögött sokan azonnal az orosz Gazpromot feltételezték?
– Legelőször nem tudtuk hova tenni a Milfordot. Azt gondoltuk, ez egy pénzügyi befektető, amely majd felfedi magát, de erre rácáfolt, hogy a bejelentést intéző ügyvédek rögtön azt közölték: megbízójuk majd szeptember végén a sajtó útján hozza nyilvánosságra szándékait. Egy héttel ezután kaptunk egy levelet, amelyben a Milford közgyűlés összehívását kérte. Javasolt napirendi pontokként igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok visszahívása és kinevezése szerepelt. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy nem pénzügyi befektetőről van szó, de a levélből az nem derült ki, hogy ki bújt meg a Milford mögött.
– Ezek szerint még azelőtt kilátásba helyezték a menedzsment lecserélését, hogy felvették volna Önökkel a kapcsolatot?
– Igen. Természetesen mi az igazgatóság létszámának növelésétől nem zárkózunk el. De ez az igazgatóság az elmúlt években emelte a részvényesi értéket, tehát nem látunk okot arra, miért kellene változtatni.
– Önöket bizonyára megkeresték már nyugati szakmai befektetők is…
– Igen, éppen ezért tűnt a nyugati üzleti kultúrától abszolút idegennek ez az ügyvédek útján bonyolított kapcsolatfelvétel. Egy nyugat-európai szakmai érdeklődő általában megkeresi az adott cég felső menedzsmentjét, még mielőtt konkrét lépéseket tenne. Az elmúlt években négy-öt ilyen befektető jelentkezett, hogy bizonyos feltételekkel nagyobb tulajdont szerezne a cégben, vagy közös vállalatot hozna létre. Ilyenkor elmondtuk, milyen irányban akarunk növekedni, mik a céljaink. Jeleztük, hogy egy szakmai befektető belépése pillanatnyilag nem aktuális, de – mert ennek már akkor is tudatában voltunk – hozzátettük: eljön az az idő, amikor a BC tovább már nem növekedhet önállóan, s egy nagyobb csoporthoz kell csatlakoznunk.
– Sok részvénypiaci elemző furcsállotta, hogy TVK-részvényeket vettek. Ráadásul a Croesus és a Templeton alapok TVK-részvényeit szerezték meg, s azokért részben újonnan kibocsátott BC-részvényekkel fizettek. A feltételezések szerint ezek a papírok kerültek az írországi offshore céghez, a Milfordhoz.
– Az ügylet során mindössze 6 százalékos BC-pakettet szerző Croesusnak tényleg megvolt a “maga híre”, mi azonban bíztunk a közel 17 százaléknyi csomaghoz hozzájutó Templetonban. Hiszen ez az alap eddig mindig a kisrészvényesi érdekeket képviselte azokban a cégekben, amelyekben részesedést szerzett. Biztosak voltunk benne, hogy amennyiben a Templetonnal megállapodunk valamiben, azt be fogják tartani. Alapos okunk van feltételezni, hogy ezek az alapok mégis megsértették szerződésben vállalt kötelezettségeiket, s – információink szerint – nem tőzsdén keresztül értékesítették részvényeiket. Ebben az esetben a szerződés szerint előzetesen konzultálniuk kellett volna társaságunkkal. Mindent meg kellett volna tenniük, hogy elkerüljenek bármilyen olyan eladást, amely részvényeink rendezett piacát megzavarja. Mégis, az ügylet következtében a BC árfolyama hirtelen jelentős mértékben esett. Ezt a Templetonról nem tételeztük fel. Szégyenletesnek tartom, hogy nagy nemzetközi alapok nem tartanak be egy megállapodást, s szerződés szegő módon abban segédkeznek, hogy egy nem transzparens offshore társaság kezére játsszák a magyar vegyipar legjobb cégének részvényeit.
– Terveznek-e jogi lépéseket ezek ellen az alapok ellen?
– A BC ügyvédei most állítják össze ezeket az anyagokat, de nagyon nehéz az angol jog alapján perelni. Hiszen azt kellene bizonyítanunk, hogy a mérlegben kimutatható kár érte a céget. Persze amennyiben egy szakmai befektető átvenné a cég irányítását, a japán Mitsuinak lehetősége lenne visszavonni a TDI gyártási licencét, ami a BC jelentős értéke. Ez már kimutatható kár lenne. De az is elképzelhető, hogy a Mitsui együtt tudna működni egy másik szakmai befektetővel is. A másik lehetőség, hogy magyar jog alapján perelünk. Minderről még nincs igazgatósági döntés.
– Miért fontos a Gazprom számára a BC?
– Egyelőre a könyveinkben tulajdonosként a Milford szerepel. Annak ellenére, hogy Milford lépését a Gazprom hosszú titkolózás után végül igazolta. Megjelent egy igazi szakmai befektető is, a szintén a Gazprom-csoporthoz tartozó Sibur, amelynek hat hónapra érvényes vételi opciója van a Milfordnál lévő BC-részvényekre. A Siburral azóta is kapcsolatban vagyunk. Megjelenése mindenképpen pozitív, de egyelőre nem a Sibur a tulajdonosunk. Kedvezőnek tartom, hogy a Gazprommal vagy a vegyipari Siburral már lehet szinergiákról tárgyalni. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk oroszellenesek, nem vagyunk Sibur-ellenesek, nem vagyunk Gazprom-ellenesek sem, egyedül az átláthatóság hiányát sérelmezzük. Mi együtt tudunk működni a Gazprommal, illetve a Siburral mint szakmai befektetővel. Úgy vélem ugyanis, ha a Siburnak a BC-ben van 25 százaléka, attól a BC még transzparens, jól működő cég. Kihasználhatnánk a szinergiákat, sőt tapasztalatainkkal segíthetnénk is a Sibur növekedését. A Sibur viszont etilént nem tud szállítani Magyarországra, a TVK felé azonban tudna más alapanyagokat értékesíteni. Ez ráadásul a Mol számára is segítség lehet, igaz, lehet konkurencia is. A Sibur emellett bizonyos alapanyagokat tud a BC-nek is beszállítani. A mód az, ami miatt az orosz cégek közeledése idegen volt.
– Mit kellene tennie Ön szerint a Gazpromnak, illetve a Siburnak?
– Természetesen szerezhet bárki 50 százalékos többséget egy nyilvános cégben, de akkor a törvényi előírásoknak megfelelően 33 százalékot elérve tegyen kivásárlási ajánlatot a többi részvényes felé. Hiszen a kontroll megszerzése után a kontrolláló társaság azt tehet a cégben amit akar. Profit nélkül pedig elértéktelenedik a többi részvényes papírja. Szerintem az lenne az abszolút fair eljárás, ha a Milford a következő napokban kiállna és azt mondaná, hogy “BC-tulajdonosok, mindenkinek 12 ezer forintot fizetek a részvényért”. De a jelenlegi félmegoldás senkinek nem lehet előnyös, ezért kérjük a Milfordot, hogy amennyiben részesedésük meghaladná a 33 százalékot, tegyenek nyilvános ajánlatot.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy a Milford és az érdekkörébe tartozó cégek több mint 50 százaléknyi BC-részvénnyel rendelkezve a közgyűlésen leváltsák a menedzsmentet és átvegyék a cég irányítását, ugyanakkor mégse tegyenek kivásárlási ajánlatot a többi részvényes felé?
– A cégek közötti közvetett tulajdonlást és a mögöttük lévő érdekviszonyokat nagyon nehéz bizonyítani. Jelenleg a Milford nem úgy viselkedik, mint akinek 24,7 százaléknyi, hanem mint akinek ezt lényegesen meghaladó tulajdona van, ami a magyar pénzügyi törvények megsértését jelenheti. Ennek kiderítése azonban nem a mi feladatunk.
– Mindkét orosz cég érdeke a TVK megszerzése lett volna?
– A Lukoil, a Sibur vagy a Gazprom érdeklődési köre egyértelműen a tisztább petrolkémia, azaz a TVK lehetett a fő célpont. A BC-hez is van persze szinergiájuk, ha kisebb mértékben is. De természetesen nem tudjuk, mi volt az igazi szándék.
– Miért adták el Önök a TVK-pakettet?
– Mi sosem a TVK-t akartuk. A BC-nek ugyanis 1996-tól gondot okoz a folyamatos etilénellátás biztosítása. Engem mindig az foglalkoztatott, miként tudnánk garantálni a BC növekedéséhez szükséges alapanyag-ellátást. Most nyáron adódott a lehetőség, hogy egy tulajdonszerzéssel ezt megoldjuk. Nekünk azonban csak az etilén kellett, nem pedig a TVK egyéb üzletágai. Éppen ezért már az ügylet előkészítésével egy időben tárgyalásokat kezdtünk a Mollal arról, hogy mi az, amit a BC megtartana a TVK-ból. A befektetés egy részéért cserébe mi már akkor is megfelelő etilénszerződést akartunk. Igazából ezt a folyamatot gyorsította fel a Milford megjelenése. A Mollal – mint a TVK meghatározó tulajdonosával – kötött szerződés értelmében ugyanis tőkebefektetés nélkül is biztosítható az etilénellátás, azaz a BC további növekedése. A szerződésben garanciát kaptunk a kalusi csővezeték használatára, ami lehetővé teszi, hogy az Oriana közvetlen beszállítónk legyen. Ráadásul 18 milliárd forintos befektetésünkre 10 százalékos hozamot kaptunk.
– A Milford azonban pert indított a TVK-részvények értékesítése miatt a BC ellen.
– Nemcsak a BC, hanem a Mol és valamennyi szereplő ellen is. A probléma éppen az, hogy a Milford hozzáállása nem üzleti logikán alapul. Érthetetlen, hogy a pert akkor indítják meg, amikor még nem is ismerik a szerződéseket, noha azokba néhány napon belül igazgatósági tagként betekinthetnének. Ez nem barátságos lépés. Miközben a másik oldalon a Siburral jó a kommunikáció. Ezt a fajta logikát mi nem értjük, de bízunk abban, hogy a végkifejletben még kedvezően alakulhatnak a dolgok.
– Önök 1998 végén feloldották azt az alapszabályi előírást, hogy a felvásárlási ajánlatnak 40 százalékkal meg kell haladnia az elmúlt hat hónap tőzsdei átlagárát, ugyanakkor nem szigorították a tulajdonszerzéshez kapcsolódó bejelentési kötelezettséget sem.
– Korábban erről a törvény nem rendelkezett, az 1998-tól érvényben lévő rendelkezés szerint pedig a felvásárlási ajánlatnak csak a három havi átlagos részvényárat kell meghaladni. Hiába fogalmaztunk volna meg azonban a magyar törvényeknél szigorúbb követelményt, ha annak nincs kötelező ereje.
– Mit gondol, milyen hatása lehet ennek az ügynek a magyar gazdaság egészére?
– Az elmúlt évtizedben a magyar vegyipar együttműködött az orosz és ukrán cégekkel. Fontos beszállítóink voltak, ismerjük ezeket a társaságokat. Ezek után logikusnak tűnt, hogy az oroszok – akiknek az olajárak emelkedése miatt rengeteg elkölthető pénzük van – nemcsak mint beszállítók, hanem mint tulajdonosok is profitálni akarnak a térségben legjobb eredményekkel büszkélkedő vegyipar fejlődéséből. Ami félelmet keltett, az az a mód, ahogyan megjelentek, ahogyan az akaratukat érvényesíteni kívánják, ahogy megbújnak mint szakmai befektető egy frontcég mögött. Az, hogy csak 50 nap után lehet érzékelni a szándékaikat. Ez piacgazdaság ellenes, amit nehéz kezelni, hiszen ilyesmi a nyugati kultúrában nem szokásos. Adott esetben rá is játszottak a félelemkeltésre, hiszen így csökkenő árfolyamok mellett növelhették tovább részesedésüket.
– Lehetséges, hogy a közgyűlés után mégsem Ön lesz a BC vezérigazgatója?
– Azt hiszem, az igazgatóság jó válaszlépéseket tett az elmúlt két hónapban. Ha fel akarnak állítani, felállíthatnak. Ha el kell menni, emelt fővel tudunk eljönni. Ez az igazgatóság tisztességesen, becsületesen mindent megtett a részvényesekért. Még ebben a nehéz időben is: egy részvényes diktátumával szemben megpróbáltunk összrészvényesi érdekeket képviselni.
