Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
Évről évre kevesebb alkoholt fogyaszt a magyar – derül ki a Szeszipari Szövetség felméréséből, és az ilyen híreknek mindig örülnünk kell. A kép azért egy kicsit csalóka, Magyarország ugyanis még mindig a világ élmezőnyébe tartozik: jelenleg a képzeletbeli ranglista nyolcadik helyén tanyázunk. A tendencia azonban kedvező, hiszen a hazai fogyasztók egyre inkább a minőségi italok felé fordulnak, és egyre kevesebb “pancsolt” italt fogyasztanak. Ez akár az új szabályozásnak is betudható, ám mi inkább a javuló életszínvonalat tartjuk “felelősnek” ezért. A tény azonban tény: évente átlagosan 1-2 százalékkal csökken az égetett szeszesitalok fogyasztása az országban. A közhiedelem tehát nem bizonyul igaznak: nem mi állunk a szeszesital fogyasztási ranglista élén. Az azonban némileg sajnálatos, hogy Magyarország csak az ehhez hasonló kategóriákban tud beférkőzni a világ élmezőnyébe…
Összefogtak az élenjáró EU-tagjelölt országok külügyminiszterei és egyértelmű üzenetet küldtek a tizenötök felé: gyorsabb tárgyalásokat és 2003-as bővítést szeretnének. Bár az EU mindig vissza-visszaszól az egyre türelmetlenebb országoknak, hogy ne sürgessék a folyamatot, a mostani összefogást pozitívan kell értékelnünk. A folyamatos halogatás és a csatlakozás időpontjának elcsúsztatása ugyanis könnyen bizonytalan helyzetet teremthet e térségben és ami a legfontosabb, az eddig töretlennek mondható lelkesedést is megtörheti. Martonyi János, hazánk külügyminisztere találóan jegyezte meg, hogy az EU hallgatása a pontos menetrendről komoly problémákat szülhet. Előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelöltek rendezni kívánnak néhány ügyet az EU-val, de erre nem marad elegendő idejük. Az Unió ugyanis nem közli időben az álláspontját és ez éppen a legkényesebb problémák megoldását hátráltathatja.
Ismét konfliktus támadt a kormány és az egyik – nem is akármelyik, hanem a privatizáció egyik legfontosabb – piaci szereplő, a Dunaferr között, az ilyen események pedig igazán nem tesznek jót a magyar gazdaságnak. A kabinet szokásához híven talált valami ürügyet – ami most éppen az acélipari társaság eladósodottsági szintje volt -, és erre hivatkozva szólította fel az ÁPV Rt.-t, hogy mondja fel a Dunaferr vezetőivel kötött privatizációs szerződést. Horváth István, a Dunaferr vezére hiába tiltakozik, miszerint ez nem lehet ok a felmondásra, hiába kérték többször, hogy a társaság megváltozott helyzete miatt módosítsák az eladósodottsági mutatót – az Orbán kormányt úgy tűnik ilyen kérdésekben nem lehet meggyőzni. Ha valami szúrja a szemüket – de mi is?, a tekintélyes, de állítólag még fel sem vett sikerdíj – ott rögtön szétcsapnak, és legyen rá komoly, vagy komolytalan indok, céljukat eddig meglehetősen sokszor el is érték.
