Mondja el véleményét!Ön szerint hogyan lobbiznak Magyarországon? Van tisztességes módja ennek? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához! Kattintson ide!
Légüres térben
Vitathatatlan, hogy megváltozott Magyarországon a gazdasági érdekérvényesítés módja. Az elmúlt két esztendőben leértékelődtek a korábbi párbeszéd fórumai: az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) utódintézményei légüres térben mozognak és a kamarai rendszer is átalakul. November elsejétől önkéntessé vált a tagság, az új korszak jegyében október 30-án megtartott tisztújításon Tolnay Lajos helyett friss ember, Parragh László került a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) élére. Külső szakértők szerint Parragh azzal nyert, hogy markánsabban tudta megfogalmazni a lobbicélokat: az MKIK az uniós csatlakozásra készítse fel a magyar vállalkozásokat, megfelelő védelmet harcolva ki számukra. Sokan tamáskodnak abban, hogy ezt a célt el tudják-e érni, hiszen az érdekképviseleti és hatalmi feladatok eddigi ellentmondásos gyakorlása során elgyengültek a kamarák.
Aki megszüntette tagságátAz Ericsson Magyarország Kft. a kötelező kamarai tagság megszűnése után nem maradt tagja a szervezetnek, mivel nem tapasztalták, hogy a kamarai tevékenység jótékony hatást gyakorolt volna a piaci folyamatokra. Úgy vélik, az általuk fizetett, évi egymillió forintos tagdíjért cserébe nem sokat kaptak az MKIK-tól. A cég legfeljebb akkor változtatna álláspontján, ha az MKIK szisztematikus programmal újra “felépíti magát” és valóban segítséget ad majd tagjai számára. Az érdemi munkát végző kamarához az Ericsson szívesen csatlakozik majd – miként ma is aktív tagja a svéd kereskedelmi kamarának.
A nagyvállalatok és a kamarai tagság
A nagyvállalatok nem remélnek semmiféle előnyt a tagsági viszony fenntartásától. Ugyanakkor a Magyarországon meghatározó cégek – mint például a Matáv – számára a kamarai tagság nem lehetőség, hanem kötelesség, hiszen nem vonhatják ki magukat a gazdálkodó szervezetek érdekvédelmi tevékenységéből. A távközlési cég vezérigazgató-helyettese szerint helyénvalóbb lenne a kérdést megfordítani: milyen segítséget nyújthat a Matáv a többi kamarai tagnak. Szakmai tapasztalatait a társaság már eddig is sikerrel kamatoztatta és a jövőben is eredményesen hasznosíthatja a vállalkozókat segítő kamarai programok összeállításakor – a Matáv pedig hitelesebben tudja megfogalmazni álláspontját a kamarákon keresztül, mintha saját nevében foglalna állást.
Sokan remélik, hogy magukra találnak majd a kamarák, hiszen a “jégre tett” ÉT mellett nincs a kormánynak az üzleti szférából mérvadó, intézményes tanácsadó és vitapartnere.
Magyar vs. amerikai lobbiA parlamenti lobbizás az AmCham esetében azt jelenti, hogy egy-egy témában a testület elmondja javaslatát a megfelelő országgyűlési bizottság ülésén, ha meghívják. Azt azután a honatyák vagy megfogadják, vagy nem.
Az Egyesült Államokban azonban, ha egy érdekcsoport megbíz egy hivatásos lobbicéget, az megkezdheti az “offenzívát”. Felteszi az internetes oldalára, hogy milyen célt tűzött ki, majd nekikezd az érintett bizottságok, bizottsági tagok megdolgozásának. Ha reális a cél, a manőver könnyen sikerre vezethet, s a két ház áldásával megváltozik a törvény. Itthon is hasznos lenne az Amerikában bevált nyilvános (public hearing) meghallgatás intézménye, amelyen bárki és bármely szervezet, cég képviselője elmondhatja a javaslatát, amelyet jegyzőkönyvbe vesznek, s azt az illetékes bizottság, a törvényjavaslat előkészítője köteles figyelembe venni.
Elérkezett a lobbiszervezetek ideje…
Nem is a kamarai elnevezés számít, hanem, hogy legyenek olyan szervezetek, amelyek képesek a gazdasági érdekeket világosan megjeleníteni és tekintélyes tőkehátteret felvonultatni a lobbi érdekében. Mint amilyen az Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyar Tagozata, amely amerikai módszerrel nyilvánosan lobbizik tagjai érdekében. Az AmCham tízéves itteni fennállása során nemcsak a tengerentúlról, hanem 22 országból összesen 560 tagot tudhat maga mögött. Ha egy tagvállalat kéréssel fordul az AmChamhez – és ez a tagok nagy részét is érinti -, beindul a gépezet. A magyar parlament több mint kétszáz nevet tartalmazó hivatalos lobbilistáján is szereplő szervezet olyan ügyeket tűz a zászlajára, mint például a közbeszerzési törvény módosítása.
A lobbizás színtere……természetesen nemcsak a parlament a színtere. A profi lobbisták a minisztériumokat – a tanácsosoktól egészen a miniszterig – és a szakértői testületeket is célba veszik egy-egy javaslat érvényre juttatásáért. A nagyvállalatok, multik sokszor lobbimegbízást adnak például egy-egy beruházás érdekében is, esetenként az önkormányzatok vagy a tűzoltóság, rendőrség megnyerésére. Más esetben országos hatáskörű szervezeteknél kilincselnek, például adómentesség eléréséért az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál, illetve más kedvezményért mondjuk a társadalombiztosításnál.
Magyarországon magának a szónak – lobbi – pejoratív hangzása van, hiszen sokan eleve a korrupcióval azonosítják. A tisztességes lobbizó nem a kenőpénzt, hanem a meggyőzés fegyverét alkalmazza – állítják a lobbiszervezetek egybehangzóan. Azt azonban nem firtatják, hogy erre esetenként a legkülönbözőbb körülmények között kerülhet sor: van, hogy csak egy csésze kávéra, vagy üzleti ebédre hívják meg a döntéshozókat, de egzotikus külföldi tanulmányút keretében is dolgoztak meg már nem egy illetékest. Sokan persze a lobbizás helyett eleve a korrupcióval, a pénzzel próbálják a céljaikat elérni, amint ezt a Székely-ügy után nehéz is lenne eltitkolni.
Jogszabály kellene!
Az előző parlamenti ciklusban többek között Zwack Péter, a jelenlegiben pedig Stumpf István kancelláriaminiszter ezért indítványozta, hogy törvénnyel szabják meg a lobbizás kereteit. A vita azonban elakadt a képviselők jogállásáról szóló törvénynél. Pedig a gyakorlat – a szokásjog – mást mutat: egyes képviselők azt is bejelentik, ha egy ceruzát kapnak, mások nagyvonalúan bánnak a bejelentési kötelezettséggel.
Fontos lenne, hogy törvényes keretek között folyjon és polgárjogot nyerjen a lobbizás, hiszen a nemzetközi gyakorlat alapján is ez a jövő útja. Minél demokratikusabbá válik a társadalom, annál inkább el merik mondani a véleményüket a választók, az érdekcsoportok.
A cikk elkészítésében Tankó Zoltán, a Matáv Rt. vezérigazgató-helyettese; Fáth Péter, az AmCham ügyvezető igazgatója valamint Morenth Péter, a Magyar Lobbisták Egyesületének alelnöke voltak segítségünkre.
