Nagyvilág

Megfigyelt kémek

Az fn.hu birtokába került egy minapi FBI-jelentés, melyre utóbb a világhálón is ráakadtunk. Tárgya: a New Yorkban lebukott tizenegy orosz kém közül kettő titkos megfigyelésének története.

Nem vagyunk a kémtörténetek rajongói, a Tom Cruise-ba oltott 007-es James Bond is inkább csal szánakozó mosolyt az arcunkra, mint csodálatot. Még a minap Amerikában lebukott valódi orosz hírszerzők históriáját, majd a két ország közti múlt pénteki, bécsi kémcsere hírét is kellő távolságtartással olvastuk.

Aztán meglepetésünkre, ahogy mondani szokás, boríték landolt postaládánkban, benne pedig egy tizennyolc oldalas angol nyelvű dokumentum másolata lapult. Az irat egy vezető FBI-ügynök névvel, kézjeggyel ellátott jelentése a tizenegy orosz kém közül kettő, Anna Chapman és Mihail Semenko megfigyeléséről.

A jelentés címzettjei magas rangú igazságszolgáltatási vezetők, egyikük – mint átvevő – aláírása szerepel is az irat nyitóoldalán. Kétségeink voltak a dokumentum hitelességét illetően. Leginkább azért, mert nem értettük, hogyan és miért kerül egy ilyen irat egy magyar szerkesztőségbe.

Személyesen kerestünk fel három magyar szakértőt, köztük volt és ma is aktív, magas beosztású titkosszolgákat, valamint beszéltünk az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének illetékesével.

Aztán az amerikai igazságügyi minisztérium szájtján rátaláltunk a „mi” dokumentumunkra.

Az irat önmagában is érdekes, de legalább ennyire beszédes, hogyan reagáltak rá a már említett, természetesen nevük elhallgatását kérő szakértőink és a nagykövetség munkatársa.

“Ne ártsák bele magukat!”

Íme a találkozók zanzája.

„Nagyon szép, rendkívül precíz figyelői jelentés – e szavakkal summázza egy alapos olvasás után első, főként az 1990 előtti ügyekben jártas segítőnk a dokumentumot. – Szakmailag teljesen korrekt, ha netán hamisítvány, annak is profi. Ilyet kizárólag az képes összeállítani, aki sok megfigyelést végzett, és sok jelentést írt. A magyar kollégák ugyanilyen felépítésű jelentéseket készítettek a rendszerváltás előtt.”

Segítőnk fontosnak tartja kijelenteni: 1990 utáni magyar ügyekről nem beszél, azokkal nem kívánja összevetni az amerikai dokumentumot, azzal ugyanis államtitkot sértene. (Az államszocializmus idején keletkezett anyagok jó része viszont nyilvános, kutatható az Állambiztonsági Levéltárban.)

Megjegyzi, hogy a nálunk lévő dokumentummásolatról hiányzik a fedőlap, amin olyan adatok szerepelnek, mint az ügy nyilvántartási száma, készítőjének neve, a gépíró (ha van ilyen) neve és az irat terjedelme.

A figyelői munkakörről (az amerikai jelentés készítője ebben a státuszban dolgozik) annyit árul el, hogy „nem a szakma csúcsa”, annak idején mindössze „érettségihez kötött munkakör volt, bár az összefoglaló jelentéseket kvalifikáltabb kollégák készítették”.

Szakértőnk szerint a birtokunkban lévő irat, ha valódi, akkor az USA-ban államtitoknak minősül, ha másért nem, azért, mert „betekintést enged az FBI titkos tevékenységébe, nem publikus módszereibe”.

„A maguk helyében nem ártanám magam ebbe az ügybe. Inkább levelet írnék az Egyesült Államok budapesti nagykövetének, és egy szép, fejléces papíron udvariasan tájékoztatnám őt, miféle irat jutott a szerkesztőség birtokába. Jelezném, úgy véljük, hogy a dokumentum tartalma érinti az USA nemzetbiztonsági érdekeit, így nem kívánjuk nyilvánosságra hozni. És természetesen mellékelném az anyagot. Gyanítom, nagyra értékelnék a gesztust.”

Chapman és Semenko (forrás: Facebbok)

Anna Chapman és Mikhail Semenko (forrás: Facebook)

Megér ez vagy kétezer dollárt

Második utunk egy a napi ügyekben is bevallottan jártas szakértőhöz visz. Ő beleolvas az első oldalba, hümmög nagyot, végiglapozza a paksamétát, időzik az utolsó oldalon, még egyet hümmög, aztán így szól: „Ezzel most rögtön meg kellene keresni egy aktív elhárítóst. Tudom is, kit. Hívhatom?”

Fertály óra múlva egy külvárosi benzinkút parkolójában ücsörgünk, oda a korábbi irónia, már-már pesti Stirlitznek képzeljük magunkat, és a visszapillantó tükörből próbáljuk kiszasszerolni, ki is lesz a mi emberünk. Persze egyik sem azok közül, akire tippelnénk, viszont egy azok közül, akire sose gondolnánk. Szevasszal huppan mellénk a főszaki, és egy laza „ugyan, ne hülyéskedj, kurva meleg van” mondattal szerel le, amikor találkozónk fedettségi szintjét növelendő fölhúznánk az ablakot.

Ő is hümmög, ő is hiányolja a pecsétes fedlapot, és ő is azt mondja: „Az biztos, hogy kolléga írta.” Viszont azt állítja: „Ez így, ebben a formában nem államtitok, ahhoz hiányoznak a formai kellékek. Persze előfordulhat, hogy úgy fénymásolták, ne látszódjon a Top secret felirat, de az már nem a ti bajotok.”

Aztán az FBI-osokat kezdi félteni: „Ha ez tényleg valódi, és nyilvánosságra kerül, akkor öt perc alatt kiderül, kinek a kezén ment keresztül. Ha nem direkt szivárogtatták ki az anyagot, csúnyán elkaszálják a bűnöst.”

Szándékosan szivárogtatnának az amerikaiak?

„Akár. Ebben a tizennyolc oldalban nincs semmi világrengető információ. Azon sem lepődnék meg, ha a CIA állna az ügy mögött, ő piszkoskodna az FBI-nak.”

Csibészes.

„Tudod, mi lenne nagy poén? Letenni ezt a jelentést az oroszok asztalára. Kapásból legalább kétezer dollárt adnának érte.”

Rötyög. Játék ez, ha komoly is.

„Aztán persze nehéz volna levakarnod magadról őket. De azt is megnézném, milyen képet vágnának, ha névtelenül megérkezne a postájukkal ez a pakk. Elhiszed, hogy pár perc múlva már Moszkvában olvasnák?”

Mégis csak van valami abban a Stirlitzben.

Szakértőnktől megtudjuk, hogy „ez egy vezető figyelő összefoglaló jelentése”, és hogy „egy ilyen szintű figyelés rengeteg pénzbe kerül, csak különösen indokolt esetben rendelik el, ugyanis napi 60-80 ember és legalább tíz civil gépkocsi kell ahhoz, hogy egy profi célpont ne szúrja ki az akciót”.

Javasolja, írjunk az ügyről, „ilyen sztorit csak nem hagy ki az ember, ugye”, de neveket ne írjunk le.

No comment

Hívjuk az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét, de csak géphang válaszol, pár perccel kicsúsztunk a hivatali időből. Másnap elérünk egy magyar kommunikációs kollégát, mondjuk neki, kaptunk egy dokumentumot, megmutatnánk. Az is kibarchobázódik, hogy „biztonsági ügyről van szó”. Találkozót beszélünk meg, ám csakhamar visszahív a követségi munkatárs, hogy „utánanéztem, ilyenekben én nem járhatok el”. A találkozó marad, csak a személy változik: egy igazi amerikaival fogunk mítingelni.

Kordon védi a követséget, néhány varázsszó és táskavizit után vason belülre kerülünk. Az épületbe viszont nem engednek, a szabadban, Szabadság téri fák árnyában zajlik a megbeszélés. Sportos harmincas úr érkezik totálfoncsoros napszemüvegben. Röviden vázoljuk az ügyet, jelezzük, szándékunk írni róla, de úgy tartjuk korrektnek, ha a megjelenés előtt a nagykövetség lehetőséget kap véleményt formálni a dokumentumban foglaltakról. Mutatjuk az irat másolatát, átadnánk, cserébe csupán egy aláírást kérünk, amivel igazolódik az átvétel. Az úr belelapoz a dossziéba, bólint párat, türelmet kér, a papírokkal a kezében besiet az épületbe, időzik ott jó pár percet, majd azzal tér vissza, hogy „a nagykövetség nem kívánja kommentálni a dokumentumot”. És visszaadja az iratot.

Az jut eszünkbe, hogy odabent biztos lefénymásolta az egészet. Sebaj, elvileg eleve az övék.

A dokumentum

De mi is áll az iratban? (A fordításnál elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy a szöveg értelme a lehető legkevésbé csorbuljon, a „stílus” nem volt szempont.)

A jelentés első fejezetében a készítő FBI-os egyebek mellett az alábbiakat írja saját szerepéről és az orosz gyanúsítottakról.

„Öt éve vagyok FBI-ügynök. Jelenleg az FBI New York-i hivatalán belül a Kémelhárítás Divízióhoz tartozom, munkám fókuszában az orosz szövetségi kémek állnak. Az ebben az iratban található tényeket a nyomozásban való személyes részvételem, más ügynökökkel történt beszélgetéseim, kutatásaim, megfigyeléseim, videó- és hanganyagok, valamint egyéb bizonyítékul szolgáló dokumentumok elemzése szolgáltatja. Jelentésem célja egy lehetséges per alátámasztása. Jelentésem nem tartalmaz minden egyes tényt, melyet nyomozásom során megismertem, bármely itt olvasható kijelentés lényegi összefüggésre vonatkozik, és nem fed minden részletet.

(…)
Az FBI több éve nyomoz az Orosz Szövetség kémszervezetének amerikai bázisú kémjei után. Az FBI nyomozásának célpontjai azon titkosügynökök, akik hamis személyazonossággal rendelkeznek, és hosszú ideje az Egyesült Államokban élnek „mélyen rejtett” megbízatással.
(…)
Ezeket az ügynököket szokás illegálisoknak (az Illegálisok) nevezni.
(…)
Az Illegálisok széles körű kiképzésén vesznek részt, mielőtt külföldi országba küldik őket hamis személyazonossággal.
(…)
Az FBI az Illegálisok amerikai tartózkodásának célját egy 2009-es üzenetből tudta meg, melyet két összeesküvőnek, a vádlottaknak küldtek. Az üzenetet, melyet a moszkvai központ küldött, az FBI elfogta és dekódolta.
(…)
A következőkben bemutatott tények alapján úgy vélem, hogy a vádlottak, ANNA CHAPMAN és MIKHAIL SEMENKO tagjai az Illegálisoknak.
(…)
A szövetségi törvénykönyv arra kötelezi a külföldi kormányok ügynökeként dolgozó egyéneket, hogy ezt jelentsék. Az Igazságügyi Minisztérium minden olyan egyénről aktát vezet, akit külföldi kormány ügynökeként regisztráltak az Egyesült Államokban. Az Igazságügyi Minisztérium aktáinak mostani áttekintése után megállapítható, hogy ANNA CHAPMAN és MIKHAIL SEMENKO sohasem értesítették az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az Orosz Szövetség ügynökei.”

Vagyis – miként az sajtóhírekből is tudható – nem is kémkedéssel vádolható a tizenegy orosz, hanem azzal, hogy nem jelentették be ügynöki tevékenységüket.

A jelentés (forrás: fn.hu)

A jelentés (forrás: fn.hu)

Ezt követően a jelentés az orosz „összeesküvés” módszereit, technikáit elemzi. Először Anna Chapman néhány „kontaktálását” veszi sorra.

„2010 januárjában New Yorkban ügynökeink a jogi előírásokat betartva megfigyelték ANNA CHAPMAN vádlottat. 2010. január és június között tíz szerdai napon az ügynökök ANNA CHAPMANT egy orosz kormányhivatalnok közelében látták. Az orosz kormányhivatalnokot több alkalommal megfigyelték, amint belépett az Egyesült Államok manhattani orosz missziójába. Képzésem, tapasztalatom és a nyomozásban való részvételem alapján úgy vélem, hogy a tíz alkalom során CHAPMAN és az említett orosz kormányhivatalnok titkos elektronikus kommunikációt folytatott magán vezeték nélküli hálózaton.

Alább néhány példa olyan szerdákra, amikor a vádlott, ANNA CHAPMAN és az orosz kormányhivatalnok egymás közelében volt, és rejtett módon elektronikus üzeneteket váltott.

a., 2010. január 20-án az ügynökök videomegfigyelést végeztek egy kávézóban a 47. utca és a 8. sugárút kereszteződésénél New Yorkban, Manhattanben (a „Kávézó”). A Kávézóban CHAPMAN közel ült az ablakhoz, és magával hozta táskáját is (a „Táska”). Körülbelül tíz perc után egy kis furgont figyeltem meg, amint elhaladt a Kávézó ablaka előtt.


Egy másik ügynökkel történő beszélgetéseim alapján tudom, hogy a kisfurgon vezetője az „Orosz Kormányhivatalnok 1” volt, akit a rendszámtábla alapján számos esetben azonosítottak 2010. január 20. után. A megfigyelés során az ügynökök olyan kereskedelmi forgalomban kapható eszközt használtak, amely érzékeli a vezeték nélküli hálózatokat. Az ügynökök egy sajátos hálózat jelenlétét azonosították ezzel az eszközzel (az „AD HOC Hálózatot”), melyhez két MAC cím tartozott („MAC CÍM A” és „MAC CÍM B”). Képzésem, tapasztalatom és a nyomozásban való részvételem alapján úgy gondolom, hogy január 20-án CHAPMAN (a Kávézóból) és az Orosz Kormányhivatalnok 1 laptopjukat használták, hogy AD HOC Hálózatot hozzanak létre, és egymással kommunikáljanak.


b., 2010. március 17-én az ügynökök videomegfigyelést végeztek egy Manhattan környékén található könyvesboltnál (a „Könyvesbolt”). CHAPMAN a Könyvesboltban volt. Ugyanabban az időben az Orosz Kormányhivatalnok 1 az utca túloldalán állt, kezében egy borítékot tartott. Megfigyeltem, hogy CHAPMAN egy laptopot vett elő a Táskából. CHAPMAN körülbelül harminc percig maradt a Könyvesboltban, ebből húsz percig az Orosz Kormányhivatalnok 1 is a közelben, de a Könyvesbolton kívül tartózkodott. A megfigyelés részeként az ügynökök olyan kereskedelmi forgalomban kapható eszközt használtak, amely érzékeli a vezeték nélküli hálózatokat.


Amikor CHAPMAN beindította a számítógépét, az ügynökök azonosították a MAC CÍM A-t, és azt is megállapították, hogy létrejött az AD HOC Hálózat. Körülbelül három perccel az AD HOC Hálózat létrehozása után MAC cím B is csatlakozott az AD HOC Hálózathoz.


c., 2010. április 7-én az ügynökök megfigyelték az Orosz Kormányhivatalnok 1-et, akkortól, hogy elhagyta közép-manhattani irodáját. A megfigyelést végző ügynök szerint az Orosz Kormányhivatalnok 1 észrevette a megfigyelési csoportot, és visszament az irodájába. A megfigyelés részeként az ügynökök olyan kereskedelmi forgalomban kapható eszközt használtak, amely érzékeli a vezeték nélküli hálózatokat. Ebben az esetben az ügynökök felismerték a MAC CÍM A-t, de nem találták a MAC CÍM B-t. Képzésem, tapasztalatom és a nyomozásban való részvételem alapján úgy gondolom, hogy az Orosz Kormányhivatalnok 1 megpróbált rejtett módon kommunikálni CHAPMAN-nel, akinek a számítógépéhez a MAC CÍM A tartozik, de az Orosz kormányhivatalnok 1 visszavonta a kapcsolat létrehozását, mert észlelte az FBI ráirányuló megfigyelését.


d., 2010. április 21-én, május 5-én, június 9-én és június 6-án az ügynökök megfigyelték CHAPMAN-t az Orosz Kormányhivatalnok 1 közelében. Mindezen négy alkalommal az ügynökök észlelték MAC CÍM A és MAC CÍM B jelenlétét. Azonosították, hogy miután a MAC CÍM A-hoz és a MAC CÍM B-hez tartozó elektronikus eszközök csatlakoztak az AD HOC hálózathoz, az elektronikus eszközök adatcserét folytattak.”


Az FBI hasonló módon regisztrálta a másik gyanúsított, Mihail Semenko „adatcseréit” is.

„a., 2010. június 5-én az ügynökök megfigyelték a vádlott MIKHAIL SEMENKO-t egy washingtoni étteremben (az „Étterem”). A megfigyelést végző FBI speciális ügynök szerint („Speciális Ügynök 1”) MIKHAIL SEMENKO 11.00 körül egy táskával belépett az Étterembe. Tíz perccel később az ügynök megfigyelt egy orosz rendszámú autót, amint befordul az Étterem parkolójába, majd egy kör megtétele után leparkol (az „Autó”). Az autót vezető személyt, orosz kormányhivatalnokként azonosították („Orosz Kormányhivatalnok 2”). Az Autó a parkolóban maradt húsz percig, majd elhajtott. Pár perccel később SEMENKO elhagyta az Éttermet.


2010. június 5-én a Speciális Ügynök 1 MIKHAIL SEMENKO megfigyelése közben ugyanazt a kereskedelmi forgalomban kapható eszközt használta, amely képes a vezeték nélküli hálózatok azonosítására, mint amilyet ANNA CHAPMAN megfigyelése során alkalmaztak. Az eszköz két MAC cím jelenlétét azonosította egy AD HOC hálózaton belül, amíg SEMENKO és az Orosz Kormányhivatalnok 2 egymás közelében, azaz az Étteremben és a parkolóban voltak.”


A következő szakasz azt írja le, az FBI közvetlenül az orosz kémcsoport lebuktatása előtt hogyan verte át Anna Chapmant.

„2010. június 26-án az FBI titkos ügynöke („UC-1”) azt színlelve, hogy az Orosz Konzulátus egy alkalmazottja, a vádlott ANNA CHAPMAN-nel megszervezett egy találkozót Manhattanben; miután azt közölte vele, sürgősen találkozniuk kell, hogy átadhasson neki valamit. Ezen a találkozón többek között az alábbiak történtek:


a., CHAPMAN és UC-1 beszéltek a szerdánkénti rejtett kommunikációkról;


b., CHAPMAN javításra átadta UC-1-nek a számítógépét, mellyel technikai problémái adódtak;


c., UC-1 átadott CHAPMAN-nek egy hamis személyazonosságot tartalmazó útlevelet, és arra utasította, hogy azt juttassa el egy másik Illegálisnak.”


A jelentés hosszan taglalja az Anna Chapmannel zajlott beszélgetést. Majd leírja, mit tett a nő a találkozó után.

„6:00 körül, a fent leírt beszélgetés után az ügynökök megfigyelték a vádlottat, ANNA CHAPMAN-t, és a következőket tapasztalták: CHAPMAN bement a brooklyni CVS gyógyszertárba. Ezután a Verizon brooklyni üzletébe tért be. Miután elhagyta ezt, belépett a Rite Aid nevű gyógyszertárba, majd visszament a Verizonba. Miután másodszorra is elhagyta a Verizon üzletét, egy Verizon nylontáskát („Verizon nylontáska”) dobott a szemetesbe. Miután CHAPMAN elhagyta a környéket, az ügynökök kivették a kukából a Verizon nylontáskát.


a. A Verizon nylontáskában egy Motorola mobiltelefon jótállását találták. A jótállást Irine Kustov névre állították ki, a vevő címeként Fake Street 99 volt feltüntetve.


b. A Verizon táska tartalmazta még egy Tracfone és egy Verizon feltöltő kártya csomagolását. Ismereteim szerint mindkét kártyával lebonyolítható nemzetközi hívás.


c. A Verizon nylontáska tartalmazott továbbá a Motorola mobiltelefonhoz tartozó bontatlan töltőkészüléket.
Az ügynökök megfigyelései, saját tapasztalatom, és a nyomozásban való részvételem alapján úgy vélem, hogy a vádlott, ANNA CHAPMAN az UC-1-gyel történt találkozása után azért tért be több boltba, hogy elkerülje azt, hogy kövessék vagy megfigyeljék. Úgy gondolom továbbá, hogy a jótálláson feltüntetett hamis név és cím, valamint az eldobott töltő arra utal, hogy CHAPMAN a Motorola mobiltelefont csak átmenetileg kívánja használni, így kerülve el a beszélgetéseinek beazonosítását.”

Anna Chapman után a másik gyanúsított, Mihail Semenko utolsó szabadon töltött napját vázolja a jelentés. Ebből is idézünk néhány szakaszt – a „pekinges” kérdés-válasz nyilván jelszó.

„2010. június 26-án az FBI titkosügynöke, UC-2, aki az orosz kormány ügynökének adta ki magát, felhívta a vádlott MIKHAIL SEMENKO-t a mobilszámán. Jogi felhatalmazással rögzítették a beszélgetést. A beszélgetés elején UC-2 megkérdezte SEMENKO-t: „Lehetséges, hogy találkoztunk Pekingben 2004-ben?” SEMENKO válasza: „Igen, lehetséges, de úgy gondolom, ez inkább Harbinban történt.” UC-2 és SEMENKO megegyeztek, hogy 7:30 körül találkoznak Washingtonban a 10. utca és a H utca kereszteződésénél („Washington utcasarok”).

(…)
2010. június 26-án 7:28 körül UC-2 látta a vádlottat, MIKHAIL SEMENKO-t a Washington utcasarkon. SEMENKO ott állt két percig, majd UC-2 odasétált hozzá. Beszélgetésüket az UC-2-n található rejtett készülékkel felvették. Miután UC-2 odaért SEMENKO-hoz, újra elismételte azt a mondatot, amit az aznapi telefonbeszélgetés során mondott, vagyis hogy lehetséges-e, hogy ők ketten Pekingben találkoztak 2004-ben. SEMENKO erre azt felelte, hogy lehetséges, de az a találkozás Harbinban volt. UC-2 és SEMENKO oroszul üdvözölték egymást, majd elsétáltak a közeli parkba. Egy padon ültek le, ahol harminc percet beszélgettek. UC-2 és SEMENKO többek között az alábbiakról beszéltek:

a., UC-2 azt mondta SEMENKO-nak, hogy a 2010. június 5-i, az Étteremben történt kommunikációs próbálkozásáról szeretne beszélni. UC-2 azt mondta SEMENKO-nak, úgy gondolta, hogy ez a próbálkozás sikertelen volt, amire (…) SEMENKO elmagyarázta, hogy az eszköz, amit a kommunikációhoz használ, automatikusan kikapcsolódik a kommunikáció végeztével, ami SEMENKO szerint azt mutatja, hogy a kommunikáció sikeres volt. SEMENKO elmagyarázta továbbá, hogy amikor kikapcsolódása után újra bekapcsolta az eszközt, „meglátta a cuccot, ami érkezett”, és „nagyon boldog volt, hogy végrehajtotta a kommunikációt”.


b., UC-2 megkérdezte SEMENKO-t, látta-e az ügynöküket 2010. június 5-én a kommunikációs próbálkozás alatt. SEMENKO: „Nem, nekem nem szükséges szétnéznem, nem szükséges, hogy vigyázzanak rám.”


c., UC-2 megkérte SEMENKO-t, sorolja föl a 2010. június 5-én, a kommunikációs próbálkozás során tett lépéseit. (…)


d., UC-2 megkérdezte SEMENKO-t, ki tanította meg neki, hogy így használja ezt a készüléket. SEMENKO így válaszolt: „A számítógépes fickók, a központi fickók.” Később UC-2 kérdezte SEMENKO-tól, mennyi időt töltött a Központban, mire ő azt válaszolta, egy hetet. Amikor UC-2 azt mondta, meglepő, hogy mindössze egy hét alatt kiképezték az eszköz használatára, SEMENKO azt válaszolta, korábban kapott két pluszhét képzést.


e., SEMENKO és UC-2 SEMENKO eszközének biztonságát is megvitatták. (…)


f., UC-2 megkérdezte SEMENKO-t, mit tenne a berendezéssel, ha valami rosszul alakulna. SEMENKO azt válaszolta, törölné a készülék merevlemezét. (…)


g., UC-2 megkérdezte SEMENKO-t, mely helyeken voltak az előre megbeszélt találkozók, hogy bizonyos jelet foghasson. SEMENKO azt mondta, az egyetlen ilyen hely az Orosz Konzulátus New Yorkban. Elmondta továbbá, hogy lehetséges helyszín volt a Washington utcasarok is, de ezt sosem hagyták jóvá. (…)


A fenti beszélgetés után UC-2 átadott egy újságot SEMENKO-nak, amelyben egy borítékban 5000 dollár készpénz volt elrejtve. UC-2 ezt mondta: „Van benne egy pénzes boríték. Holnap 11:00 és 11:30 között el kell vinned ezt az Arlington parkba. (…)

(…)
2010. június 26-án az FBI videó kamerákat állított fel a Lerakó hely környékén. A felvételek a következőről tanúskodnak:
a., 11:00 körül a vádlott, MIKHAIL SEMENKO az adott hídon áthaladva közeledett a Lerakó helyhez. SEMENKO arca egyértelműen látható az egyik felvételen, SEMENKO egy fehér táskát vitt magával.

b., A felvétel szerint körülbelül 11:06-kor SEMENKO elővette a fehér táskából az újságot és az abban található borítékot az 5000 dollárral, melyet UC-2 adott SEMENKO-nak az előző napon. Ugyanez a felvétel azt is mutatja, hogy SEMENKO a Lerakó helyre teszi az újságot.


c., SEMENKO körülbelül 11:07-kor látható utoljára a felvételen.

(…)
11:50 körül az FBI ügynökei a Lerakó hely környékét kutatva megtalálták a MIKHAIL SEMENKO által elhelyezett újságot. Az újságot kinyitva megtalálták benne az 5000 dollárt, amit az előző nap adott át UC-2 SEMENKO-nak.”

A tizennyolc oldalas jelentés a következőképpen zárul: „Fentiek miatt az eskü alatt vallomást tevő személy kéri, hogy adjanak ki letartóztatási parancsot a vádlott ANNA CHAPMAN és MIKHAIL SEMENKO ellen, hogy mód nyíljon letartóztatni, bebörtönözni vagy őrizetbe venni őket – ahogy az ügy kívánja.”

A jelentés dátuma: 2010. június 27.

A meggyanúsított tizenegy orosz kémből tízet, köztük Anna Chapmant és Mihail Semenkót 2010. június 28-án tartóztatta le az FBI. Egyetlen szökésben lévő társukról, Christopher Robert Metsosról annyit tudni, hogy a ciprusi Larnacában budapesti (más hírek szerint prágai) gépre akart felszállni, amikor a helyi hatóságok őrizetbe vették, majd óvadék ellenében hamarosan szabadon engedték. Azóta nyoma veszett.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik