A közel 200 éves csecsen konfliktus hátterében a csecseneknek az Oroszországtól való függetlenedési törekvése húzódik meg.
10 éve volt az első
Ugyan nők már az 1994-96 közötti első csecsen háborúban is részt vettek, illetve 1997. áprilisában két csecsen nő helyezte el a bombákat a felrobbant orosz személyvonaton, az első női öngyilkos akcióra azonban csak 10 éve került sor.
2000 júniusában Khava Barayeva egy robbanóanyaggal megrakott teherautót vezetett bele egy orosz katonai épületbe, a merényletben 27 orosz katona halt meg. Elza Gazuyeva – aki a férje halálát bosszulta meg 2001. novemberében – öngyilkos akciójával pedig tipikus képviselője lett azoknak a csecsen női merénylőknek, akikre később a „fekete özvegyek” elnevezést ragasztotta a média.
Színházban, repülőgépen, iskolában
A csecsen női terroristák számos öngyilkos akciót hajtottak végre. Közülük a legismertebb merényletek a 2002-ben a Dubrovka színházbeli túszejtő akció, amelyben a 41 terrorista közül 19 nő volt, a 2004-es repülőgép-merénylet (két öngyilkos-merénylőnő felrobbantotta magát egy-egy orosz belföldi utasszállító repülőgépen), valamint a 2004. szeptemberi beszláni túszszedő akció, amelyben legalább két női terrorista is részt vett.
Zsarolásból vagy meggyőződésből
A terrorszakértők a csecsen női öngyilkos terroristáknak két fő profilját különböztetik meg. Vannak egyrészt a gyenge akaratú, elnyomott muszlim nők, akiket csecsen férfiak lelki vagy fizikai erőszakkal, zsarolással kényszerítenek öngyilkos akció végrehajtására. Másrészt pedig azok a nők, akik tudatosan vállalják el az öngyilkos merényletet, többségük a férjét vagy a fivérét veszítette el a csecsen háborúban, ők az úgynevezett „fekete özvegyek”. Ebbe a kategóriába sorolhatók azok a nők is, akik ideológiai meggyőződésből áldozzák fel magukat.
A csecsen vezetők túlnyomórészt propagandacélokra használják a „fekete özvegyeket”, mondván az öngyilkos női merénylő a média középpontjába kerül, s ezáltal felhívja a világ figyelmét a csecsenek ügyének jogosságára.
