Nagyvilág

Kettészakad Belgium?

Hónapok óta nincs kormánya Belgiumnak. A három részből álló állam szétszakadása egyre inkább napirenden van, bár a lakosság még egyelőre a közös állam pártján áll. Ha Belgium szakad, Spanyolország és Nagy-Britannia is komoly gondban lesz: lehet, hogy el kell engednie Baszkföldet, illetve Skóciát.

Belgiumban 2007. június 10-én általános választásokat tartottak. Az országnak azonban a mai napig nincs új kormánya. Ez a politikai krízis elég volt ahhoz, hogy ismét feltegyék a kérdést: szükség van-e egyáltalán Belgiumra?

A kormányalakítás egyik nehézsége, hogy a választásokon nyertes flamand jobboldal szeretné, ha Brüsszel egyik külvárosa, a flamand többségű Bruxelles-Ha-Vilvord leválna a fővárosról és csatlakozna a szomszédos flamand megyéhez. A francia válasz gyorsan jött: a frankofon jobboldal olyan javaslattal állt elő, amely szerint a szomszédos flamand megyékben lévő frankofon községeket Brüsszelhez kellene csatolni. A módosítások tétje nem kicsi: sikerül-e egy kettéválás esetére a frankofon Brüsszelt közigazgatásilag összekötni a francia területekkel vagy sem.

Három részből álló állam

Mára Belgiumnak 10 millió lakosa és hét törvényhozása van. Az országot egyrészt három területi egységre: egy flamandra, egy vallonra és Brüsszelre osztották – önálló törvényhozással és kormánnyal. Emellett a nyelvi közösségek is rendelkeznek önálló választott testülettel: így van flamand, vallon és német közösség (az országban 40 ezer német él).


Ezt a struktúrát tetézi a szövetségi kormány, melynek azonban egyre kevesebb kompetenciája van (kizárólagos szövetségi hatáskörbe a diplomácia, a titkosszolgálatok, a hadsereg, a határőrizet és a pénzügy tartozik). Ebben a struktúrában könnyen kimondható: a belgiumi közösségek egymástól függetlenül élnek.

Koszovó lehet a precedens?

A belga viták régóta tartanak, a nemzetközi közvélemény mégis csak most kezd felfigyelni erre. Ez összefüggésben lehet a küszöbön álló koszovói rendezéssel. Az Ahtisaari-terv hívei és ellenzői között állandó vita, hogy Koszovó függetlensége nem jelentene-e precedenst más konfliktusok számára. Így a Koszovó függetlenségét a magyar kisebbségek miatt ellenző Románia és Szlovákia, illetve a török elszakadástól félő Ciprus immár „féltheti” Belgiumot is Spanyolország és Nagy-Britannia mellett.

Madrid és London Belgiumra való figyelme is érthető. Míg Spanyolországban a katalán és baszk autonómia fokozatos erősödése már megszokott jelenség, addig Nagy-Britanniában egyre több fejfájást okoznak az úgynevezett „devolúciós” folyamatok. Ennek keretében Észak-Írországnak önálló kormánya van, melybe a békefolyamat biztosítása végett bevették az elszakadást hirdető és évtizedekig az IRA-t képviselő Sinn Feint.

Azzal, hogy a skót törvényhozásban többséget szerzett a Skót Nemzeti Párt, illetve hogy a walesi kormányban a Munkáspárt a szintén elszakadáspárti Plaid Cymruval kötött koalíciót, elmondhatjuk: Skócia és Wales is elindult a függetlenedés útján, de nem kizárt a belgiumi helyzet kialakulása sem, vagyis Nagy-Britanniában egyre reálisabb vita folyhat a walesi és főleg a skót függetlenségről.


El akarták árverezni Belgiumot

Nem lehet elárverezni Belgiumot az internetes aukciókat szervező eBay-en – jelentette be hétfőn az oldalt üzemeltető cég szóvivője. Az árverést egy belga újságíró kezdeményezte, mert immáron századik napja nincs kormánya az országnak. A hirdetés 1 euróról indította a licitet, ám ez pár nap alatt 10 millió euróra, azaz közel 2,6 milliárd forintra ugrott. Ennek ellenére az eBay tulajdonosai úgy döntöttek, leállítják az aukciót.



—-A többség nem akar szakadni—-

A mai politikai krízissel párhuzamosan készült közvélemény-kutatások eredményei elgondolkodtatóak: bár a belga lakosság többsége, 70 százaléka nem akar szakadást, a flamand közösség 40-43 százaléka kettéválna (ezt ellensúlyozza, hogy a francia lakosság 96 százaléka ellenzi a szecessziót). A flamand magatartás mögött leginkább az a vélekedés van, amely szerint „sokkal jobban megélnének, ha nem kellene eltartaniuk a szegényebb franciákat”.

Flandriában a munkanélküliség 9,3 százalékos, míg Vallóniában 17,6 százalék. A vallon területek egyik fő bevétele a szegényebb vidékek támogatása címén hozzájuk irányított gazdagabb északi vidékek adójának egy része. (A vallon költségvetésben ez a bevétel eléri a 15 százalékot).

A csoki és az uralkodó tartja össze

Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szétszakadás ellenében is vannak hatások. Belgiumot nemcsak „a sör, a foci és a csoki tartja össze”. A legelső a királyi intézmény népszerűsége. Aztán ide sorolhatjuk, hogy a francia vidékek fejlődése az utóbbi időszakban felgyorsult, így elképzelhető, hogy az etnikai területek közti különbség a jövőben csökkenni fog.



Kettészakad Belgium? 1

A világ legnagyobb sajtja is belga – ez sem tart össze (Fotó: MTI)


Az sem mellékes, hogy mindkét közösség félti azokat a bevételeket, melyeket az EU és a NATO intézményrendszere jelent, vagyis Belgium stabilitása ilyen szempontból is komoly bevételt jelent. Ráadásul az ország állami adósságának átvállalását egyelőre a területi kormányok nem követelték a központi hatalomtól. És végül: Brüsszel sajátos elhelyezkedése egyelőre komoly fejtörést okoz mindkét oldal nacionalistáinak. Talán ennek is köszönhető, hogy a flamand parlament szeptember 10-én elvetette a szélsőséges Vlaams Blokk azon javaslatát, hogy tartsanak népszavazást a szétválásról.

Mesterségesen összerakott állam

Az ország etnikailag nem egységes: 60 százalékban flamandok, 40 százalékban vallonok, vagyis francia anyanyelvűek lakják. A flamandok északon és a tengerpart mentén, a vallonok délen laknak. Hogy bonyolítsuk a képletet, Brüsszel városa francia többségű, de flamand területek között helyezkedik el.

Belgium történelme is sajátos. Az országot 1831-ben „találták ki”, ütköző államként hozták létre a napóleoni korszak után a brit, német és francia érdekszféra határán. Az első komolyabb feszültség a két közösség között a második világháború idején keletkezett: a vélt vagy valós sérelmek következtében a flamandok együttműködése a német megszállókkal sokkal elterjedtebb volt, mint a vallonoké. A háborút követően általánossá váltak az utcai etnikai villongások.


Ráadásul Belgiumban gyökeres változást hozott, hogy az iparosodottabb és gazdagabb francia rész az 1950-es évektől a nehézipar visszaszorulásával elvesztette gazdasági előnyét a fokozatosan holland mintára gazdagodó Flandriával szemben, és 1970-től már kimondhatóvá vált: a flamand részek gazdagabbak, mint a vallonok.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik