Másodszor járunk itt, tavasszal voltunk először, akkor is megdöbbentünk a nyomor láttán. Pedig akkor legalább jó idő volt. Az itt élő embereknek ma két dologgal kell megküzdeniük nap mint nap: a hideggel és az éhséggel. A Maslow-féle szükségletpiramis legalja: ez a napi létfenntartás szintje.
A beköszöntött hideg miatt a férfiak reggel elindulnak fűrésszel, és ami fát tudnak, összegyűjtenek, hogy legalább éjjel ne fázzon a család. Élelem alig. Szerencsére – és a korábbi cikkünkben bemutatott berettyóújfalui Igazgyöngy Művészeti Iskola pedagógusainak munkája miatt – néha kapnak egy kis adományt. Kenyeret, lisztet, lekvárt. Pénzt nem, mert arra rögtön lecsapnak az uzsorások. Most némi édességet és játékokat viszünk néhány családnak. Az adomány többi részét a karácsonyi ünnepen kapják majd meg a gyerekek.
A házakban, ahol járunk, hideg van, általában egy vaskályha ad csak némi meleget, a körül ülnek a gyerekek. Többen nagy, koszos paplan alatt alszanak. Van, ahol víz sincs. Viszont a tévé mindenütt szól reggeltől estig. Az RTL Klub az egyetlen ablakuk a világra. Semmi más inger nem éri ezeket a gyerekeket, csak a Mónika-show és a hasonló műsorok. Játék nincs, az egyik kisgyerek nem is érti, mit kell a most kapott plüsspandával csinálni. Egy másik még, úgy tűnik, nem látott szívószálas, kétdecis, dobozos gyümölcslevet. Megmutatjuk, hogyan kell inni, könnyen tanul.
Egy másik házban az özvegytől épp most mentek el az uzsorások, talán abban a szembejövő autóban ültek, amivel idefelé találkoztunk a havas bekötőúton. Egy másik családnak e körülményeket „tetézi”, hogy tízévesforma fiúk rákos. A városba kellene vinni kezelésre, de általában nincs miből.
Képgaléria – Balla István
A fn.hu-n közelmúltban indult „Nyomor széle” című blogban L. Ritók Nóra rendszeresen ír ezekről a családokról, gyerekekről. Érdemes olvasni: ez is Magyarország.
Minden ötödik gyerek szegény
A kutatók több módon definiálják a szegénységet. Van olyan mérés, ami a családok kiadási oldalát veszi alapul, és van olyan, amelyik a jövedelmeket. Az előbbinél azt vizsgálják, mennyi jövedelem kell egy minimális életszínvonal eléréséhez. Ha valaki nem jut hozzá egy ilyen minimális fogyasztói kosárhoz, azt nevezik szegénynek. A másik típusú mérés a lakosság tényleges jövedelemeloszlásából húz meg egy határt, és az átlagjövedelem adott százalékánál kevesebbel rendelkezőket tekinti szegénynek.
A létminimumot vizsgáló mérések azt mutatják, hogy a magyar lakosság mintegy 30 százaléka szegény, ha az átlagos jövedelmekből indulunk ki, akkor 11-13 százalék közötti érték szokott kijönni. A szegénységen belül külön – nehezen vizsgálható – kategóriát jelent a mélyszegénység, ennek mértékét a kutatók nagyjából 5-7 százalékra becsülik. Százból 5-7 ember él tehát olyan körülmények között, hogy a legalapvetőbb szükségletekre sem telik neki.
A gyermekszegénység aránya ennél jóval súlyosabb, ma Magyarországon minden ötödik gyermek ebbe a kategóriába sorolható. Százból több mint tízen pedig teljes mélyszegénységben élnek.
Toldról visszafelé arra gondolunk, e problémának egyfajta szimbóluma e zsákutcafalu. Itt a karácsony pont olyan nap, mint a többi: remény sincs arra, hogy rövid távon bármi változzon. Azért imádkoznak legfeljebb az itt élők, hogy a tél legyen kegyesebb hozzájuk.
Ahol nem ünnep a karácsony – A Nyomor széle blog karácsonyi bejegyzése.
