Jobban át kell gondolniuk a gyermekvállalást azoknak a pároknak, akik jövő tavaszra, nyárra vették tervbe a trónörökös érkezését. A Bajnai-kormány ugyanis változtat a családtámogatási rendszeren: az eddigi maximum három év helyett csak két évet fizet majd a szülőnek, hogy otthon maradjon gyermekével.
Némi bizonytalanságot okoz, hogy a kormány programjában mindössze annyi szerepel: a gyermekgondozás fizetett időtartamát két évben maximalizálnák. Arról hivatalos döntés még nincs, hogy ezen belül a gyermekgondozási díj (gyed), illetve a gyermekgondozási segély (gyes) miként változna.
Játszótéren. Kevés a kapaszkodó az ismételt munkábaálláshoz. Fotó: Kőhalmi Péter
Haladék
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) háttérszámításai mindenesetre a gyesre vonatkoznak, s azt feltételezik, hogy e juttatás 2 évre csökken. A gyes jelenleg 3 évig vehető igénybe, s fix összegű (2009-ben 28,5 ezer forint havonta). Alanyi jogon jár mindenkinek, ugyanakkor akik a szülés előtt legalább 180 napig biztosítottak voltak, azoknak a gyermek 2 éves koráig célszerűbb a gyedet igényelniük, mert ez utóbbi fizetésarányosan jár. A jelek szerint a gyed továbbra sem szűnne meg, csak a két év elteltével nem lehetne újabb egy évig gyesre váltani. Egy alkotmánybírósági ítélet egyértelművé teszi, hogy a már megfogant gyerekeket nem érintheti a családtámogatások változása; ezt a szempontot 300 napos felkészülési-türelmi idő garantálja. Ez annyit tesz, hogy az új rendelkezések 2010. május elsején léphetnének életbe – vagyis a jövő áprilisban születőkre még nem vonatkoznának.
A kormány két okból alakítaná át a támogatásokat. Egyrészt spórolni akar, azaz csökkenteni az állami kiadásokat. Ez ügyben érdemes megjegyezni, hogy az SZMM kalkulációi szerint e kiadáscsoporton keveset lehet megtakarítani, s azt is csak fokozatosan. Becsléseik szerint 2012-ben mindössze 3,6 milliárd forinttal, majd egy évvel később 14, s még 2014-ben is csak 15 milliárd forinttal csökkenne a támogatás az eddigi szisztémához viszonyítva. Viszonyításképpen: az idei költségvetési törvényben 188 milliárd forintot terveztek gyesre, gyedre és terhességi-gyermekágyi segélyre. (Ez utóbbi intézmény szintén megmaradna; erre – a gyedhez hasonlóan – a biztosítottaknak jogosultak, a szülés után 5 hónapig.)
Visszatérési körülmények
Nehezítő tényezők az anyák munkavállalásában, és a női érdekvédők javaslatai:
BÖLCSŐDÉK.
A 300 ezer bölcsődés korú 10 százaléka fér el a bölcsődékben. A
Szociális és Munkaügyi Minisztérium „középtávon” 8–10 ezer új helyet
tervez, elsősorban uniós forrásokból. Emellett ösztönzi a családi
napközik indítását. A kritikusok az állami normatíva emelését is kérik,
mert az önkormányzatok nem mindig tudják pótolni a bölcsődék
fenntartásához adott pénzt.
MUNKAVÉGZÉS. Kevés a rugalmas
foglalkoztatási formát ösztönző támogatás. Például jó lenne, ha a gyest
és a gyedet lehetne részmunkaidővel kombinálni. A kisgyermekesnek
járjon alanyi jogon a rugalmas és a részmunkaidő.
VISSZATÉRÉS. A
gyermeket vállaló helyét csak határozott idejű szerződéssel töltsék be.
Legyen bölcsődeutalvány, átképzés, utazási támogatás (adómentesen
adható béren kívüli juttatások), és támogassák a munkáltatót, ha gyesen
lévőt vesz vissza.
ESÉLYEGYENLŐSÉG. A női érdekvédők az apasági
szabadság emelését kérik, illetve azt, hogy a gyermekekkel otthon
töltött idő egy részét kötelezően az apa vegye ki.
A kormány másik motivációja az, hogy szeretné előmozdítani a nők visszatérését a munkaerőpiacra. Már csak azért is, mert ez szerepel az unióval kötött hitel¬megállapodás feltételei között. A kormány programja fel is sorolja, miként ösztönözné a kismamák munkába állását, viszont az általánosságokon nem megy túl, s konkrét válaszokat a Kormányszóvivői Irodától sem kaptunk. Célként fogalmazódik meg, hogy bővüljön az óvodai–bölcsődei hálózat, ám arról nincs szó, milyen forrásokat kapnak ehhez az önkormányzatok. Szintén segítenék az úgynevezett családi napközik létrehozását, ám ezt is az önkormányzatok forrásaiból oldanák meg. (A családi napközi 20 hetes kortól 14 éves korig fogadhat legfeljebb 7 gyermeket, akikkel a gondozó legtöbbször saját háztartásában foglalkozik.) A gazdasági válság kellős közepén azonban vajmi kevés valószínűsége van annak, hogy az amúgy is feszített költségvetésű önkormányzatok ilyen célokra tennének félre pénzt.
Ellátásban részesülők havi átlagos száma, 2008.
Terhességi-gyermekágyi segély: 29 ezer fő
2009-es előirányzat: 39 milliárd forint
Gyermekgondozási díj: 94 ezer fő
2009-es előirányzat: 90 milliárd forint
Gyermekgondozási segély: 166 ezer fő
2009-es előirányzat: 59 milliárd forint
Magyarországon szükség van a gyermekek után járó támogatások átalakítására, ez nem vitás. Az egy gyerekre jutó GDP-arányos kifizetéseket nézve nálunk másfélszer annyit költ az állam, mint a svédeknél, háromszor annyit, mint az osztrákoknál, s négyszer annyit, mint a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-országokban átlagosan. Ráadásul az EU és az OECD tagjai közül egyaránt Magyarországon a leghosszabb a gyerekekkel otthon töltött idő is. „Ez torz és munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen” – mondta lapunknak Köllő János közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Torz állapotokról beszélnek a nőszervezetek is – igaz, fordított alapállásból –, amelyek petícióval tiltakoztak a miniszterelnöknél a tervezett változások ellen. „Miért pont most kell lépni, amikor amúgy is ezer sebből vérzik a gazdaság, nincsenek bölcsődék és szinte lehetetlen visszatérniük az anyáknak a munkába?” – teszi fel a kérdést a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség titkára. Keveházi Katalin szerint előbb az akadályokat kell elhárítani, s csak utána hozzányúlni a támogatási rendszerhez (a petícióban foglaltakat lásd külön).
Se munka, se gyerek
A családtámogatási reform miatt várhatóan kevesebb gyerek születik majd, legalábbis Köllő János szerint. Ez azért is veszélyes, mert egy romló trendet később visszafordítani nagyon nehéz. „Önmagában készpénzes ösztönzőkkel érdemben nem lehet növelni a gyermekvállalási kedvet” – mutatott rá a közgazdász. Becslések szerint a támogatási összegek megduplázásával mindössze 1,3-ról 1,6-re lehetne növelni a termékenységi rátát, vagyis az egy nőre jutó születések számát. (A népesség fogyása akkor állna meg, ha a ráta hosszabb távon 2 fölé emelkedne.)
Ráadásul nem biztos, hogy a lépés eléri a célját. Intő példa lehet a Bokros-csomag utáni helyzet, amikor a gyed eltörlését követően a munkavállalás nem nőtt az érintett korcsoportokban, a születésszám viszont visszaesett. Magyarán nem mentek el a nők dolgozni, de nem is szültek. (Azt követően, hogy a Fidesz-kormány visszaállította a korábbi támogatásokat, valamelyest emelkedett ugyan a születések száma, de lényeges fordulat nem következett be.) Hasonló helyzet állhat elő, ha a kormány nem hoz konkrét – és kemény pénzekbe kerülő – intézkedéseket arra, hogy támogassa az anyák gyorsabb munkába állását. Gazdasági válság idején, az amúgy is befagyott munkaerő-kereslet közepette azonban még nehezebb élénkíteni a munkaerőpiac e szegmensét.
A családpolitika gyökeres átalakításával a skandináv országokban sikerült megfordítani a népességfogyást. Az alapelv azonban ott nem a támogatások visszavágása volt, hanem az, hogy a dolgozó nők számára megkönnyítsék a gyerekvállalást. Ehhez Magyarországon bölcsődéket kellene építeni, könnyíteni kellene a bölcsődei felvételt, támogatni a munkába járáshoz szükséges utazást, elérni, hogy az apa és az anya megossza egymás közt az otthonlét terheit, s kompenzálni kellene a munkaadókat is azért, ha például a beteg gyerek mellett otthon kell maradni a szülőnek.
