Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a munkahelyi stressz a fejlett országokban elsősorban lelki, míg a fejlődő országokban fizikai stresszorokra vezethető vissza.
Stressz a fejlett országokban
Mindkét ország típusnak megvannak azok a jellemző problémái, melyek megkeserítik, sőt nem egyszer meg is rövidítik az alkalmazottak életét. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok éppen arra a hatásra erősítenek rá, mely a fejlett országokban a legfontosabb kiváltó oka a munkahelyi stressznek: a kiélezett versenyhelyzetre. A dolgozóknak mind magasabb kihívásoknak kell megfelelniük. A vállalkozások bevételei nem csökkenhetnek jelentősen, ugyanakkor a kiadási oldalon komoly megszorítások lépnek életbe. A munkaidő mind gyakrabban lépi át a heti negyven órát és az elbocsátások akkor is bizonytalanságban tartják a munkaerőt, ha azok tökéletesen megindokolt és körülhatárolt elvek alapján történnek. Ez az oka annak, hogy a komolyabb létszámleépítések ugyanúgy stresszelik a pozíciójukban maradt embereket is, mint azokat, akiktől megválik a cég, hiszen a fejükben ott lebeg a kérdés: vajon ki lesz a következő? Ráadásként ebben a helyzetben aránytalanul megnő a hibavétések aránya is. Annak ellenére, hogy az elbocsátás nem az utolsó néhány nap teljesítménye alapján kerül meghatározásra, az alkalmazottak mégis csapásként élnek meg akár egy ötperces késést is, hiszen attól félnek, hogy ezzel rossz pontot szereznek maguknak.
A fejlődő országokban mást jelent a stressz
Más okok vezetnek a munkahelyi – és ezzel párhuzamosan bizony az otthoni – stressz kialakulásához a fejlődő országokban. Bár a versenyhelyzettel járó lelki nyomás már egyre inkább jelen van ezekben az országokban is bizonyos ágazatokban, továbbra is a munkakörülmények vezetik a stresszorok listáját. Egy kutatás nemrégiben kimutatta, hogy Indiában az építőiparra, a bankszektorra, a média- és a hajózási iparágra kiemelten jellemző a versenyhelyzet okozta stressz, míg például a kormányzati szektorban ez szinte ismeretlen. Itt az eltúlzott alkalmazottszám, a limitált munkaidő és az elvárások alacsony szintje kizárja a versenyérzet kialakulását. Ugyanígy például a reklámszakmában, az adótanácsadók között és az autóiparban is ritkább a probléma felbukkanása, köszönhetően az ottani viszonyokhoz képest kiváló munkakörülményeknek.
Ezzel pedig el is jutottunk a fejlődő országok legfontosabb problémájához. Európai szemmel nézve szinte hihetetlen körülmények között dolgoznak az ilyen helyeken a munkavállalók. Napi 14-16 órás munkaidő mellett egyátalán nem ritka, ha a dolgozók a nap végén az üzemcsarnokban hajtják álomra a fejüket, ugyanis a bérek nem teszik lehetővé, hogy bármilyen szállást béreljenek maguknak. Ezekben az országokban az emberek legtöbbször minimálbérért vállalnak munkát többszáz kilométerre otthonuktól, a juttatás pedig jellemzően alacsonyabb annál, ami az alapvető megélhetéshez szükséges lenne.
A többnyire multinacionális vállalatoknak termelő egységek ugyanis a munkabérek alacsonyan tartásával versenyeznek más termelő országokkal. Ezek a vállalatok az előállított termékek néha nevetségesen alacsony haszonkulcsával gazdálkodhatnak és minden, a munkások életét megkönnyítő juttatás ezt a szerény profitot csökkentené. Márpedig a családok olyan szegénységben élnek, hogy nem egyszer már a 12 éves gyermekeknek is munkába kell állniuk, hogy saját maguk termeljék meg az eltartásukhoz szükséges jövedelmet.
Jól látható tehát, hogy – noha mások a kiváltó okai – a munkahelyi stressz minden országra jellemző, és egyaránt okoz mentális és pénzben is mérhető károkat. Ez utóbbi állítást jól alátámasztja az adat, miszerint 2002-ben az EU-15 országaiban a munkahelyi stressznek betudható éves gazdasági költség a becslések szerint 20 milliárd eurót tett ki.
Az Ön munkahelye tesz lépéseket a munkahelyi stressz ellen? Nevezze a céget 2009. május 31-ig a Szívbarát Munkahely pályázatra!
Részletek: www.szivbaratmunkahely.hu
Forrás: www.osha.gov
Társadalmi célű reklám
