Felejthetetlen veszteség
A trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területe a Horvátország nélkül számított 282 ezer négyzetkilométerről (Horvátországgal együtt 325 ezer) 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága 18,2 millió főről 7,6 millióra, a korábbi 43 százalékára csökkent. Lengyelországhoz és Olaszországhoz is csatoltak magyar területeket: a lengyelek egy kisebb, 589 négyzetkilométeres szepességi területet, az olaszok pedig Fiume városát (a mai Rijeka) és környékét kapták. Az elcsatolt területek lakosságának 30,2 százaléka, 3,2 millió fő volt magyar. A magyar közvélemény ezt a békét nem tudta elfogadni, a két világháború közötti kül- és belpolitikát egyaránt a revízió határozta meg. A második világháborút lezáró párizsi béke lényegében visszaállította a trianoni határokat azzal a különbséggel, hogy „stratégiai okokból” Csehszlovákiának ítélt további három, a Duna jobb partján fekvő magyar falut: Dunacsúnt, Horvátjárfalut és Oroszvárt.
Közöny
A kettős állampolgárságról tartott, 2004. december 5-i népszavazás eredménye is bizonyítja, hogy a mai magyar társadalom legnagyobb része közönnyel viseltetik Trianon kérdése és a határainkon túl élő magyarság iránt – nyilatkozta lapunknak Raffay Ernő történész, aki négy évig volt a Károli Gáspár Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja. Véleménye szerint a közöny és az elutasítás gyökereit a kommunista rendszerben kell keresnünk: a Rákosi-diktatúra a proletár nemzetköziség jegyében minden eszközzel üldözte a „magyar nacionalizmust”, Trianonnak akár az említését is, mindent, amit a Horthy-korszakhoz köthetett. „A környező országok kommunistái is a magyar nacionalizmusban, irredentizmusban látták a dolgozó nép legfőbb ellenségét” – mondta a történész. Kádár puhának nevezett diktatúrája is a felejtést szolgálta azzal, hogy némi szabadságot, „gazdagodást” engedett, viszont nem tűrte, hogy a határainkon túl élő magyarokról, Trianon igazságtalanságáról szó essen.
Mint Raffay a FigyelőNetnek elmondta, 1990-ben, a demokratikus átalakulás után azt várták, hogy végre történjen valami. Eddig azonban egyetlen magyar kormány sem vállalta fel, hogy szembenézzen Trianonnal – tette hozzá. Raffay szerint a mai közhangulat alapján nem csodálkozhatunk a kormányzat érdektelenségén: valószínűleg jelentős mennyiségű szavazatot veszítene az a parlamenti párt, amelyik ezt megtenné.
Nem lesz megemlékezés
Bár abban valamennyi párt egyetért, hogy Trianonról meg kell emlékezni és oktatására nagy hangsúlyt kell fektetni, a Fidesz által kezdeményezett gyásznappá nyilvánítást nem osztják a parlament más tagjai. Nyakó István, az MSZP szóvivője megkeresésünkre elmondta: Trianon tragédiájáról emlékezni kell, tanítani kell. Állami szintű megemlékezés lehetősége azonban sem a szocialista párton belül, sem a koalíciós tárgyalásokon nem merült fel. Az SZDSZ szerint meg lehet emlékezni Trianonról, ám „nagy felhajtásra”, nincs szükség. A szomszédos országok félreértenék, revíziós támadásnak értelmeznék, és ezzel a határon túli magyaroknak is ártanánk. Osztja ezt az MDF is: soha nem javasolták június 4-e nemzeti gyásznappá nyilvánítását, hiszen a nemzeti emlékezetben október 6-a ez a nap – válaszolta lapunk kérdésére a párt sajtóosztálya. Hozzátették: Magyarország, mindenekelőtt erkölcsi, de az alkotmányban is rögzített felelősséggel tartozik a határon túli magyarokért. A békeszerződés során elcsatolt területek gyászolásánál mindig fontosabb, hogy soha ne feledkezzünk meg róluk.
Az EU gyógyíthatja a sebeket?
Nyakó szerint egy elkötelezett Európa-politika gyógyíthatja a trianoni sebeket: a határok nem változnak, de a közös Európában átjárhatók lesznek, ami elviselhetővé teszi a terhet. Az MSZP véleménye szerint egy uniós tag Romániában a magyar kisebbség könnyebben kivívhatná azokat a jogokat, amelyekre igényt tart, amelyek megilletik. A párt ehhez minden segítséget kész megadni.
Egyetért ezzel az SZDSZ frakcióvezető-helyettese is. „Az Európán belüli határok adottak, amelyek vitathatóan praktikusak, ezért a határok légiesítésére kell törekedni. Szerbia és Ukrajna kivételével ez már nincs is olyan messze, és ha eltűnnek a határok, Trianon problematikája is sokat veszít jelentőségéből – fogalmazott a FigyelőNetnek Pető Iván.
Lassan nem lesz miről beszélni
Mint korábban írtunk róla, a határon túli magyarság körében olyan mértékű az elvándorlás, hogy rövid időn belül eltűnhet a délvidéki és az ukrajnai magyarság. Erdélyből, huszonöt év távlatában 500 ezer magyar költözhet át Magyarországra, ami hatalmas érvágást jelentene a ma mintegy 1,6 millió főt számláló erdélyi magyarság számára, mivel főleg a fiatalok döntenek az áttelepülés mellett. Raffay Ernő „csángósodásnak” nevezte azt a folyamatot, amikor tisztán magyar lakta területek viszonylag rövid idő alatt beolvadnak, eltűnnek. Szavai szerint ez a folyamat egyre gyorsabb, és a most felálló, de legalább a 2010-ben megalakuló kormánynak nagyon komoly diplomáciai lépéseket kellene tennie, hogy megállítsa.
A gazdaság lehet a kitörési pont
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a FigyelőNetnek egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy sokkal erőteljesebb támogatásra lenne szükségük a gazdaság megerősítésére, vállalkozásfejlesztésre, munkahelyteremtésre. Raffay szerint a külföldre, magyar lakta területekre települő anyaországi cégeknek gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő hatásukon túlmutató jelentőségük is van. Tapasztalatai szerint a hazai cégek megjelenése erősíti a határon túliak önbecsülését, lelki tartást nyújt számukra. Példaként említette, hogy Erdélyben sokan még akkor is a Mol benzinkutaknál tankolnak, ha ott drágább a benzin. Ráadásul a hazai cégeknek is megéri a befektetés: olyan helyi munkaerő áll rendelkezésükre, amely beszéli mindkét nyelvet, és tisztában van a helyi viszonyokkal, jogszabályokkal. Óriási lehetőség lehet a magyar vállalkozások számára a román, és a hamarosan megkezdődő szerbiai privatizáció – fogalmazott Raffay Ernő.
