A cseh kormánynak sikerült megegyeznie a kommunistákkal, így túlélte a bizalmatlansági szavazást azok után, hogy a kereszténydemokraták kiléptek a koalícióból. Csak a polgári demokraták és a kereszténydemokraták támogatták a beadványt, s így nem jött össze a kormány megdöntéséhez szükséges legkevesebb 101 szavazat. A kommunisták tartózkodása és a szociáldemokraták ‘nem’ szavazata mellett elvetették a bizalmatlansági indítványt a koalíciós uniópárt képviselői is, akik azonban a BBC értesülései szerint a voksolást követően bejelentették, hogy kilépnek a kormányból. 
Stanislav GROSS kormány megmenekült (MTI/AP fotó)
Túlélte tehát az újabb belpolitikai válságot Stanislav Gross kabinetje, azonban a felbontott frigyeknek köszönhetően jócskán az ötven százalék alá apadt a korábban is hajszálvékony, egy fős kormánytöbbség. Ez azt jelenti, hogy a működéshez szükséges parlamenti többséget kívűlről kell „összekalapozniuk” a szociáldemokratáknak. A szavazás és az azt megelőző egyeztetések alapján e téren minden valószínűség szerint a kommunistákban bízik az utóbbi hónapokban botrányból botrányba sodródó kormányfő.
Pedig a tavaly nyári Európai Parlamenti választások után kialakult cseh kormányválságot követően pártelnökké és kormányfővé választott Stanislav Gross, aki a korábbi, Vladimir Spidla vezette koalíciós kormány belügyminisztere és miniszterelnök-helyettese volt, alapvetően bizakodva vághatott neki az előtte álló útnak, népszerűsége az első hónapokban a csillagos eget súrolta.
Botrányhegyek
Közvetlen, igen jó kommunikációs készségekkel bír, és általában a kényes kérdésekre úgy ad választ, hogy elkerülje az egyértelmű állásfoglalást – így jellemezték megválasztása után Csehországban az európai államok legfiatalabb kormányfőjét. Az augusztus végén felállt kormányzatnak azonban már szeptember elején komoly krtikákkal kellett szembenéznie: Gross ugyanis egykori tárcájához javarészt olyan embereket nevezett ki, akik a kommunista rezsim alatt szereztek „komoly érdemeket” munkásságukkal. Egyikőjük például a csehek szívét még ma is megdobogtató ’89-es prágai tüntetések szétverésében serénykedett – igaz őt később menesztette Gross. Az európai parlamenti választásokat hatalmas fölénnyel megnyerő polgári ellenzék (a 24 helyből 20-at hoztak a választásokon) ekkor még nem sejthette, hogy mire is lesz jó az új kormányfő különleges alakulata, melyet sokan csak „Grosstapo”-ként emlegetnek. 
Szakszervezetiek Prága óvárosában
Aztán jött október és a cseh Watergate: egy kormánypárti politikus arról számolt be, hogy az ellenzék vezetőjének két tanácsadója neki személyesen 10 millió koronát ajánlott fel azért, hogy augusztusban nemmel szavazzon Gross megválasztásánál. A történetben mindkét oldal jócskán besározódott. A botrányban szó esett lehallgatásokról, jegyzőkönyvekről, sőt az elhúzódó ügyben felröppentek olyan hírek, hogy Gross belügyminisztériuma még a polgári demokraták soraiból államfővé „bukott” Vaclav Klaus-t is lehallgatja, amire az országos főkapitány lakonikusan csak annyit válaszolt: „Akinek tiszta a lelkiismerete, annak mindegy, hogy lehallgatják-e vagy sem.”
A lakásügy
Gross népszerűsége ráadásul megválasztása óta folyamatosan csökkent: a novemberi helyhatósági választásokon ő sem tudta megmenteni a pártját az újabb katasztrofális vereségtől (13 megyei önkormányzatból 12-ben veszítettek, összességében pedig még a kommunisták is több szavazatot kaptak a szociáldemokratáknál), a januári luxuslakás-bomba pedig már inkább a hullócsillag-effektus árnyait vetítette előre a nemrég még karrierje csúcsát igen fiatalon ünneplő politikusnak.
Egy 143 négyzetméteres luxuslakás ugyancsak borsos vételára kapcsán ugyanis felmerült a kérdés: vajon honnan volt Gross-nak jó négy évvel ezelőtt annyi pénze, hogy mintegy 40 millió forintnak megfelelő koronáért új luxuslakást vásároljon? Gross gazdag nagybátyjától felvett kölcsönökre hivatkozott, ám hitelt érdemlően azóta sem tudta igazolni a pénz eredetét. Ezen túlmenően felesége is komoly korrupciógyanúba keveredett: Sarka Grossova a “Gyémánt a gyermekeknek” nevű jótékony célú alapítvány pénzéből egy Lubise Barkova nevű üzletasszonynak is juttatott nem kevés pénzt. 
Az EU-csatlakozás öröme: a fiatalok éltetik
A cseh helyzet csak fokozódott, amikor március elején az egykori cseh baloldali kormányfő, Milos Zeman könyve megjelent a könyvesboltokban: Zeman ebben egyik legnagyobb hibájának nevezi, hogy jóhiszeműen felkarolta a fiatal feltörekvő Gross-t. Persze az sem elképzelhetetlen, hogy Zemanból is mindössze a sértettség beszél, hiszen Vaclav Havel elnök mandátumának lejártát követően akár ő is lehetett volna a Cseh Köztársaság elnöke. Minden jel arra utalt, hogy a szűk parlamenti többséggel rendelkező Vaclav Klaus-szal szemben megválasztják elnöknek, csakhogy a Gross és Spidla vezette szocdem csoprotosulás „elárulta” – az egykori ellenzéki Klaust segítve a Hradzsinba.
Pikáns eset
A kormánykoalícióban ráadásul a lakásbotrány kirobbanása óta lebegtették kilépésüket a jobboldalinak számító kereszténydemokraták, és amikor a hét végén a szociáldemokraták szinte egyhangúlag megerősítették pártelnöki tisztségében Gross-t, akkor végleg elfogyott a türelmük: azt nyilatkozta több kereszténydemokrata politikus is, hogy ők nem a koalíciót szeretnék felrúgni, hanem csak Gross helyett akarnak egy másik kormányfőt.
A helyzet pikantériája, hogy a cseh kommunisták, akik viszonylagosan stabil választási eredményeik ellenére (a 200 parlameti helyből most is 40-et birtkolnak) a rendszerváltás óta politikai karanténban voltak, most a mérleg nyelvét játszhatták. Ők mentették meg a pártjával magára maradt kormányfőt, aki válságmenedzselésből ismét kitűnőre vizsgázott. Ám nagy kérdés, meddig bírja kisebbségből kormányozni országát?
