Jelentősen megnő a stresszhormonszintjük egy-egy új élmény után azoknak az állatoknak, amelyek öröklötten, fóbiásan ódzkodnak az újdonságoktól.
Ráadásul ezek az egyedek hamarabb pusztulnak el, mint bátrabb társaik – mutatták ki amerikai tudósok.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című hetilap legfrissebb számában leírt kutatás arra vezetett, hogy azoknál az állatoknál, amelyek a félelem birodalmában élik le életüket, felgyülemlik a stressz káros hatása, és ez jelentősen károsítja a szervezetet. „Az eredmények azt sugallják, hogy amikor meg akarjuk érteni egy beteg szervezetének működését, figyelembe kell venni személyiségjegyeit és viselkedési mintáit is” – mondta a kutatás vezetője, Sonia Cavigelli, a University of Chicago kutatója a New Scientist című brit tudományos lapnak.
Jó stressz vagy rossz stressz?
A stressz számos, ellentétes hatása ismert a szervezetre: míg például csökkenti a nemzőképességet, a teherbeesés valószínűségét, gyulladások esetén fokozza az immunrendszer működését. Így az egyén élethosszúságára gyakorolt hatásait nehéz számszerűsíteni.
A kutatás vezetője a stresszre adott eltérő egyéni válaszokra emberszabásúak tanulmányozásakor figyelt fel. „Rengeteg állatot láttam, amelyek ugyanolyan ingereknek, stresszhelyzeteknek voltak kitéve, mégis egészen különbözőképpen válaszoltak rá”.
Cavigelli elhatározta tehát, hogy elkezdi vizsgálni a neofóbia, azaz az új dolgoktól való félelem egészségre gyakorolt hatását egyszerűbben megfigyelhető állatokon. A választása a patkányokra esett. Csakúgy mint a csecsemőknél és más fajoknál, születés után a patkánykölyök is találkozik az „ismeretlennel”, s erre a bénult félénkségtől kezdve az új határozott felfedezéséig különféle válaszokat adhat.
A genetikai eltérések minimalizálása végett a kutatók igyekeztek 14 testvérpárt válogatni a kutatáshoz, mindegyik páron belül volt egy félénk, ijedős és egy bátor kölyök. Megfigyelték, hogy az ijedős állatnál egy-egy új élményt követően a kortikoszteron stresszhormon szintje átlagosan 20 százalékkal magasabb volt, mint rettenthetetlen társuknál. Szembeszökő volt az állatok élettartamában jelentkező különbség is: az újtól való félelemmel küzdő állatok átlagosan 599 napot éltek, a bátrak ezzel szemben 102 nappal többet.
Nem minden félős gyerekből lesz félénk felnőtt
A kutatók azt találták, hogy a félénk, illetve bátor személyiségvonás előfordulása a populációban durván azonos arányú. Ez azt sugallja, hogy a fajnak mindkét viselkedési minta fenntartásából származik haszna. A hosszú élet jó dolog, de olyan környezetben, ahol csupa ismeretlen veszély fenyegeti az állatot, napjai állandó meneküléssel telnek, a patkány életének célja génjeinek átmentése a holnapnak.
Egyelőre nincs tisztázva, hogy az ember esetében van-e kapcsolat a neofóbia és az élettartam között. A kérdés azért is összetett, mert a félénk gyereket szülei gyakran arra biztatják, hogy győzze le félelmeit, így az újdonságra adott válaszok idővel módosulhatnak. „Nem minden félős kisgyerekből lesz félénk felnőtt” – állítja Cavigelli. Ez egyébként patkányoknál is megeshet: a kutató megfigyelte, hogy néhány egyed felnőttkorára legyőzte kölyökkori neofóbiáját. Jelenleg tesztelik, hogy ez a viselkedésbeli változás megnöveli-e esélyüket a hosszú életre.
