Állások az unióban – szegényes a kínálat

Európai uniós belépésünknek a magas bérek ígéretén kívül a második legcsábítóbb esélye a szabad munkavállalás a tagállamokban. Az Európai Unió hivatalos munkaerő-közvetítő szervezete az EURES, amely a munkaerő tagállamok közötti mobilitását hivatott feltérképezni és kiszolgálni.

Az átlagos uniós állampolgár azonban mintha többnyire nem kerülne a rendszer közelébe, sőt a cégek sem. Az óriási uniós munkaerőpiachoz képest elenyésző az EURES rendszerben meghirdetett állások száma. Egysíkú a kereslet is, leginkább szakácsokat, éttermi és szállodai alkalmazottakat várnak. A diplomások közül továbbra is az informatikusoknak van leginkább esélyük a külföldi munkavállalásra.

Eredményes?

A minden tagállamról részletes adatokat közlő The European Job Mobility Portalon májustól a tíz új tagállam, közöttük Magyarország alapvető munkavállalási, foglalkoztatási és társadalombiztosítási adatai is helyet kapnak. Az uniós állampolgárok álláskeresésének meggkönnyítésére létrehozott EURES rendszer eredményességét azonban kétségessé teszik a kihasználtságával kapcsolatos szegényes adatsorok. A 2003. december 2-ai adatok értelmében 47 809 munkavállaló és 2084 munkaadó (1627 cég) szerepelt a közel háromszázmilliós uniós munkaerőpiacot regisztrálni kívánó rendszerben.

Az rendszer eredményességének kérdését tovább árnyalja az a tény, hogy az idegen nyelven nem, vagy csak nehezen olvasók, illetve a számítástechnika, és az internet használatában kevéssé jártasak csak segítséggel tudják használni az adatbázist. Az EURES létrehozásánál elsődleges szempont volt az önállóság, vagyis azoknak a munkavállalóknak a támogatása, akik egyedül is elboldogulnak. Márpedig Magyarországon sokak számára gond az idegen nyelv és a számítógép ismerete. A hazai Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) ezért az EURES magyarországi 2004-2007 közötti feladatai közé felvette az ügyfelek internetes és speciálisan EURES-rendszerhasználatának oktatását.

Csak koordinációra szolgál

Az Európai Foglalkoztatási Szolgálatok European Employment Services (EURES) elnevezésű szervezet csak részben önálló. Valójában koordinációs intézmény, amely a nemzetállamok munkaügyi szervezeteit használja fel saját céljaira.

A Brüsszel által kigondolt, felépített és ez idáig legnagyobb részben általa is pénzelt EURES az unió tizenöt tagállamának munkaügyi szervezeteiben egy-egy úgynevezett EURES-menedzser munkakörrel van jelen. Az már az államok foglalkoztatási szolgálataira tartozik, hogy szervezetükben hány főt szentelnek a feladatra. Írországban például külön call center foglalkozik a külföldi munkavállalókkal, nemrégen már magyar nyelven beszélő kollégát is keresett az ír állami munkaügy. A csatlakozó országokban idén őszig kellett kialakítani a jövő májustól „élesben” is működővé váló rendszer alapjait. 

Feltehetőleg itthon maradunk

A korábban migrációs kérdésekkel és a munkaerő mobilitásával foglalkozó munkaügyi kutatók véleménye szerint aligha kell attól tartanunk, hogy munkaerőnkkel lerohanjuk Európát. Ahogyan a romániai magyar munkavállalók legutóbbi hazai választások idején felvetett magyarországi munkavállalásának víziója sem volt több politikai buboréknál, a magyar munkavállalók tömeges tagországi munkavállalása sem életszerű probléma.

Nem beszélve arról, hogy a most csatlakozó országok számára a szabad munkavállalás lehetősége csalóka. Az unió irányelve szerint az elkövetkező két évben még nem lesz kötelező a munkaerőpiacok megnyitása. A tagállamok saját hatáskörükben dönthetnek, a korlátozást egyszer három évre meghosszabbíthatják, kivételezett esetben ezt végül további két évvel kitolhatják. Igaz, hazánk jól áll ebben a versenyben. Lengyelországgal szemben például egyre bizalmatlanabbak a már uniós tagok. Jelenleg csak Nagy-Britannia és Írország tűnik hajlandónak korlátozás nélkül beereszteni a frissen uniós állampolgárrá és munkavállalóvá váló lengyeleket.