A devizahitelesek közül egyre kevesebben fizetik határidőre a törlesztőrészleteket. Mind többen kérnek átstrukturálást, illetve mind többen késnek. Ki csak 30 napot, de negyedévről negyedévre növekszik a 90 napnál is többet késők aránya. Sajnos ritkán oldja meg a problémáit az, aki átstrukturálást kér.
Egy ideig levegőt kap, csökkentett törlesztést kell csak fizetnie, de amire emelkednének újra a terhek, kevesen tudnak úgy megerősödni pénzügyileg, hogy visszatérjenek a normál törlesztésekhez. E körben kimagasló a késedelembe esők aránya. Eközben látszólag még minden rendben van a pénzvilágban, a magyar bankrendszer még nyereséges. A legtöbb banknak még mindig európai átlag felett van a jövedelmezősége, a tőkemegfelelési mutatók alapján sem kell félteni a bankokat.
Vészjelek
Ha azonban mélyebben a számok mögé nézünk, vannak már fenyegető jelek. A második negyedévben már nyolcadára (15 milliárd forintra) olvadt az első negyedév 123 milliárd forintos profitja a bankszektorban. Szép summa az is, miért sajnálnánk a bankokat? Igen ám, de amennyiben a jelenlegi környezet marad, esetleg a veszélyek fokozódnak, akár komoly rendszerkockázat is jelentkezhet a magyar pénzügyi világban.
Az összes minősítési kötelezettség alá tartozó, és a nem problémamentes hitelek állományának alakulása. Forrás: PSZÁF
Nézzünk meg néhány számot! A magyar bankrendszer összesen mintegy 20 ezer milliárd forint hitelt adott a hazai lakosságnak, vállalatoknak, egyéb pénzügyi szervezeteknek. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szerint ebből 80 százalék „rendben van”, azaz a hitelezettek a feltételek szerint teljesítenek, ugyanakkor 1500 milliárd forint, azaz 7,5 százalék már 90 napon túl lejárt, a bankok az ilyen tartozásokat már nagyon ritkán tudják behajtani.
Van további 2000 milliárd forintnyi szintén lejárt (de még 90 napon belüli) állomány. A legproblematikusabb részterület határozottan a lakossági devizahitelezés. A 4700 milliárd forintnyi állománynak csak a kétharmada jól teljesítő, majdnem a harmada lejárt (amelyik se nem jól teljesítő, se nem lejárt, az a már átstrukturált hitel).
Hogyan tovább?
Mit lehet a sok rossz hitellel kezdeni? Le lehet írni céltartalékként, ami veszteséget jelent, el lehet adni követeléskezelőnek, ami szintén veszteséget jelent a bankoknak, de legalább a rossz hitelek arányát csökkenti. Mindez azért riasztó adatsor, mert még csak a június végi állapotot tükrözi.
Pedig azóta a svájci frank 218-as rekordárfolyamával szupererős, vagyis a törlesztőrészletek emelkedése miatt bizonyára még több embernek okoz gondot a törlesztés. Ha pedig a devizahiteleseket nehéz helyzetbe hozza a rossz árfolyam, az a bankok helyzetét is rontja. Sajnos a bankok és a követeléskezelő társaságok vezetői azért is panaszkodnak, mert bizony a kormányzat tüneti kezelései sem javítanak a helyzetükön.
A devizahitelesek és így a bankok egyrészt nehezebb helyzetbe kerülnek, amikor a kormányzat a nemzetközi pénzvilágnak nem tetsző módon nyilatkozik. Korábban ilyen voltak az államcsődközeli állapotról tett, legutóbb az IMF-hitel szükségtelenségéről adott nyilatkozat. Másrészt a kormány igyekszik is a népes devizahiteles tábor érdekét védeni, ám ezt leginkább csak a bankok rovására tudja meglépni.
Hiszen minden lépés, ami a kilakoltatási moratóriummal kapcsolatos, azonnal a visszafizetési hajlandóság csökkenésével jár. Azok a bankok, követeléskezelők, díjbeszedők, akik ezt nagy állományaik után a leginkább a bőrükön érzik, egybehangzóan állítják, hogy bizony van egy ügyfélkör, amelyik, ha a lakás elvesztésének veszélye lebegne a feje felett, valahogy csak kiizzadná az esedékes részletet. Ám abban a pillanatban, amint kisebb a fenyegetés, inkább nem törleszt.
Ami pedig egyfelől örvendetes, vagyis a családok nem kerülnek utcára, az a másik oldalról nézve egy szerződés állami kiüresítése, vagyis a bankok nem képesek élni a nem fizetésre kapott biztosítékuk lehívásával. Az állam az újabb szabályozásával a devizahitelek konverziós árfolyamát igyekszik megkötni, vagyis a bankok csak jegybanki vagy saját középárfolyamaikat tudják használni, amikor a devizában számolt, de forintban folyósított hitellel kalkulálnak. A lépés igazságos és üdvözlendő, igaz, a bankok profitját szintén csökkenti.
Baj-e az, ha a bankok kevesebb profitot zsebelnek be? Önmagában nem, ám ha már egyes bankokat nézünk, sokszor nem a profitról van szó, hanem a veszteség méretéről.
Vesztesek
Bankárok mesélik, hogy a vezető hazai szereplők között van olyan, amelyik 2010-re 15 milliárd forintos „normál veszteségre” számíthat, ezt fejeli meg a 12 milliárd forintos ráeső különadó. Eközben ez a bank 160 oldalas tanulmányban szedte össze a kezelendő, problémás ügyeit. Egy ügy – egy oldal és mindegyiknél százmillió–egymilliárd forintos nagyságrend a tét.
Ne feledjük, miközben a tulajdonos zsebéből több ágon is csúsznak ki a tízmilliárdok, óriási leírásokat is kellene a hitelállomány romlása miatt eszközölni. Kérdés, hogy tudja-e, akarja-e majd ilyen mértékben a bankot tőkésíteni a tulajdonosa.
Megoldást mindenki az államtól vár, amely eddig inkább a bankokat szorongatta, rájuk hárított terheket. Az államnak van is egyfajta megoldási ötlete, a nemzeti eszközkezelő társaság, csak ennek koncepciója még nincsen kellően kidolgozva, és az eddigi kommunikációban megfogalmazott ráfordítás helyett szakemberek szerint sokszoros forrás kellene a hatékony működéshez.
Banki felelősség
A bankszektor helyzete tehát nehéz, ugyanakkor a bankrendszer kritikusai is hosszasan tudják sorolni azokat az érveket, amelyek szerint az időzített bombaként ketyegő és a legtöbb bank által csak a bizonytalan jövőbe görgetett problémákért maguk a bankok felelnek. Miért nem tudták jobban felmérni a devizahitelezés kockázatait, hiszen az ilyen nagyarányú rosszul fizető ügyfél a nyakló nélküli hitelezésről, a rossz kockázatkezelésről árulkodik. Miért voltak mohók? Ha kisebb nyereségekkel is beérték volna korábban, azzal sokat javíthattak volna a portfólió minőségén.
Indokolatlanul lassan csökkentettek kamatokat, extra díjakat számoltak fel, igazságtalanul használtak egymástól eltérő konverziós árfolyamokat. Korábban is ébredhettek volna. Azzal, hogy válság idején, a még rendesen fizető ügyfelekre hárították a nem fizetők miatt kieső nyereség megtermelését, csak még több nem fizető ügyfelet generáltak. Ebben is van igazság!
